Luigi Attilo Capello (Intra, 1859. június 21.Róma, 1941. június 25.) olasz tábornok. Az első világháborúban hibái hozzájárultak caporettói áttörés sikeréhez, amely során a tengelyhatalmak áttörték az olasz frontvonalat és megindultak az Olasz Királyság belseje felé. A háború után csatlakozott a fasiszta mozgalomhoz, majd kiábrándulva részt vett az 1925-ös Mussolini elleni, sikertelen merényletben. Ezt követően bebörtönözték, majd 1936-ban gyenge egészségi állapotára való tekintettel szabadon bocsátották.

Luigi Attilo Capello
Luigi Capello
Luigi Capello
Született1859. június 21.
Intra
Meghalt1941. június 25. (82 évesen)
Róma  Olasz Királyság
Állampolgárságaolasz
Nemzetiségeolasz
Rendfokozatatábornok
Csatái
KitüntetéseiMilitary Order of Savoy
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Attilo Capello témájú médiaállományokat.

Luigi Attilo Capello 1859. június 21-én született Intrán. 1878-ban elvégezte a torinói katonai akadémiát és előléptették alhadnaggyá. Katonai tanulmányait ezt követően is folytatta és folyamatos előléptetéseinek köszönhetően 1910-re elérte a vezérőrnagyi rendfokozatot. Az olasz–török háború során egy dandár vezetésével bízták meg a líbiai hadszíntéren. Az első világháború kitörésekor kinevezték a 25. hadosztály élére, a III. hadsereg szektorában. 1915 őszén pedig ismét előléptették és altábornagy lett. Ezt követően a Gorizia előtt állomásozó VI. hadtestet vezette, amellyel azonban csak részleges sikereket ért el. Ennek során 1916-ban összetett átkaroló hadműveletet hajtott végre Gorizia térségében. Ezután egy időre az isonzói-fronttól távolabb látott el szolgálatot, majd Luigi Cadorna ellenében kinevezték a goriziai zóna főparancsnokának.[1][2]

1917 júniusától átvette a II. hadsereg parancsnokságát, amely az Isonzónál - a goriziai zónát beleértve - teljesített szolgálatot. A rendelkezésére álló hadsereggel támadást indított és a tizenegyedik isonzói csata során elfoglalta a Bainsizza-fennsíkot. Az osztrák–magyar tolminói hídfőállás ellen intézett támadás azonban összeomlott, valamint San Gabriele elfoglalása sem sikerült. Politikai kapcsolatai és szabadkőművessége miatt személye kritikákat váltott ki. Ezt jelentős aktivitással próbálta ellensúlyozni.

A taktikai újításokat figyelemmel kísérte és nemzetközi szinten is az egyik legfelkészültebb olasz katonai parancsnoknak tartották. Az általa vezetett II. hadsereget azonban az agresszív, megalkuvást nem tűrő vezetési stílusa és a rossz pozíciója miatt a monarchia hadserege a caporettói áttörés során meglepte és elsöpörte. Capello megromlott egészségi állapotára való tekintettel csak részlegésen vett részt a visszavonulás irányításában. 1918 februárjában, a caporettói áttörés kivizsgálása után, felmentették a parancsnokság alól.[1][2]

A vizsgálat szerint ő volt a vereség egyik főfelelőse, így 1919-ben visszavonult. A háború után csatlakozott a fasiszta mozgalomhoz, de hamarosan egyre jobban eltávolodott a kormánytól és Benito Mussolinitól annak a szabadkőművesellenes politikája miatt, amelyben személyesen is érintett volt. Ugyancsak visszataszítónak tartotta Giacomo Mateotti szocialista képviselő meggyilkolását. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy támogassa Tito Zanibonit a Mussolini ellen intézett 1925-ös, sikertelen merényletben. Letartóztatták és 30 év börtönbüntetésre ítélték. 1936-ban egészségi állapotára való tekintettel szabadon bocsátották. 1941. június 25-én hunyt el Rómában.[1][2]

  1. a b c Luigi Capello adatlapja az atlantegrandeguerra.it honlapján (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2016. augusztus 6.)
  2. a b c Spencer Tucker, Laura Matysek Wood és Justin D. Murphy. The European Powers in the First World War:An Encyclopedia. Taylor & Francis, 263. o. (1996). ISBN 081 5303 998