Lukács Dénes
Erzsébetvárosi Lukács Dénes (Nagyvárad, 1816 – Nádudvar, 1868. április 1.) honvédezredes, a honvédtüzérség főparancsnoka, Szilágyi Dezső nagybátyja.[1]
| Lukács Dénes | |
 | |
| Rusz Károly metszete Marastoni József litográfiája alapján | |
| Született |
1816 Nagyvárad |
| Meghalt |
1868. április 1. (51-52 évesen) Nádudvar |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács Dénes témájú médiaállományokat. | |
ÉletpályájaSzerkesztés
Örmény származású családban született, testvére erzsébetvárosi Lukács György államtitkár volt.[1] 1830-ban hadapródként lépett az 5. (Bervaldo) tüzérezredbe. 1830 és 1833 között elvégezte az ezred tüzérségi iskoláját, majd a bombászkarban szolgált. Tanult a bécsi tüzériskolában is és iskoláiba később tanárként is visszakerült. Ő oktatta tüzérségi ismeretekre az ifjú Ferenc Józsefet is. Mai ismereteink szerint 1840-ben Lukács Dénes készítette Magyarországon az első földgömböt. [A Debreceni Református Kollégiumban tevékenykedő rézmetsző diákok Budai Ézsaiás vezetésével 1800 táján már készítettek magyar felirattal ellátott földgömböt.][2]
Batthyány Lajos kormányának megalakulása után az Országos Nemzetőrségi Haditanácshoz vezényelték, júniustól a Haditanács tüzérségi osztályának főnökévé nevezték ki. Részt vett a honvéd tüzérség első ütegeinek szervezésében. 1848 novemberében osztályával átkerült a hadügyminisztérium állományába. A főváros feladása után 1849 januárjától alezredesi rangban Debrecenben, majd Nagyváradon szolgált. A honvédség ütegeinek nagy részét az ő felügyelete alatt szervezték meg. Jelentős érdemeket szerzett abban, hogy a tüzérség a honvéd hadsereg legegyenletesebb teljesítményt nyújtó fegyverneme volt. 1849 májusában ezredessé léptették elő és kinevezték a Honvéd Tüzér Főparancsnokság vezetőjévé.
A szabadságharc leverése után elfogták, és az aradi haditörvényszék előbb golyó általi halálra, majd tizenhat év várfogságra ítélte. Temesváron, Aradon, majd Komáromban töltötte büntetését. Komáromi fogsága idején földgömböket készített, melyeket iskolai használatra a könyvkereskedések is árusítottak. 1856 áprilisában kegyelemmel szabadult. 1860-tól haláláig Nádudvaron árvagyámként dolgozott.
EmlékezeteSzerkesztés
2009. október 4-én leplezték le Nagyváradon Lukács Dénes tüzérezredes mellszobrát. A szobrot Berek Lajos Mednyánszky-díjas szobrászművész készítette el.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor Online elérés.
- ↑ Viktória, Tamusné Molnár. „A debreceni rézmetsző diákok önképzőköre” (magyar nyelven).
ForrásokSzerkesztés
- Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 331–332. o. ISBN 963-547-414-8
- Nagyváradi Római Katolikus Püspökség - Sajtóközlemény
További információkSzerkesztés
- Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933–1937.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932.
- Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7
- Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest, Szerző, 2000.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
