Luna–2
A Luna–2 (Luna E–1–6) (a nemzetközi sajtóban esetenként: Lunyik-2) a szovjet Luna-program második, Hold felé indított űrszondája. Az első űrszonda, amely elérte a Hold felszínét.
| Luna–2 | |
 | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Űrügynökség | RKK Enyergija |
| Gyártó | RKK Enyergija |
| Küldetés típusa | becsapódás |
| NSSDC ID | 1959-014A |
| Küldetés | |
| Célégitest | Hold |
| Indítás dátuma | 1959. szeptember 12. 06:39:42 UTC |
| Indítás helye |
|
| Hordozórakéta | Vosztok–L |
| Becsapódás | 1959. szeptember 13. 21:02:24 UTC |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 390,2 kg |
| Leszállás helye | 29,1°É 0°Ny |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–2 témájú médiaállományokat. | |
Küldetés szerkesztés
Tervezett feladat a Hold megközelítése-eltalálása, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata. Szeptember 12-én hajnalban, úton a Hold felé 156 000 kilométerre nitrogéngázt engedett ki a világűrbe, amit a Földről 5-6 percig lehetett megfigyelni, illetve lehetőség volt a röppálya vizuális mérésére.
Jellemzői szerkesztés
Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1).
Három alkalommal (szeptember 6-án, szeptember 8-án és szeptember 9-én) kellett az indítást félbeszakítani. 1959. szeptember 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy párhuzamos elrendezésű, háromlépcsős R–7 Szemjorka típusú interkontinentális rakétából továbbfejlesztett, Vosztok–2 típusú hordozórakétával indították pályára. Közvetlen felemelkedéssel érték el a szökési sebességet. Hasznos tömege 390 kilogramm volt, mérete és formája tekintetében megegyezik a Luna–1-gyel.
Szeptember 13-án, 39,5 órás repülés után 3,3 kilométer/másodperces sebességgel becsapódott a Holdba. A becsapódási pontot a Palus Putredinis régióban nagyjából a 0° hosszúsági és 29,1° északi szélességi pontra becsülték. A becsapódási porfelhőt az MTA Csillagvizsgáló Intézetében, a Szabadság-hegyen, a svédországi Uppsalában illetve Ill Márton csillagász vezetésével a Bajai Obszervatóriumban vizuális megfigyeléssel detektálták.[1]
Műszerei által időbeli változásokat mért az elektronfluxusban és az energiaspektrumban a földi külső sugárzási övezeten belül. A Holdnál nem talált sugárzási övezetet, sem jelentős mágneses mezőt. A Luna–2-t három komponensű magnetométerrel látták el, hasonlóan, mint a Luna–1-et. A mérési eredmények a földi sugárzási övezetekben hasonlóak voltak a Luna–1-éhez. 33,5 órai repülés után érte el a Holdat, becsapódásnál a holdi mágneses tér erősségének felső értékét a felszínen 100 gammára becsülte.
Források szerkesztés
- Almár Iván: Űrhajózási Lexikon – 1981. Akadémia Kiadó/Zrínyi Katonai Kiadó ISBN 963-05-2348-5
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ szerk.: Hegedüs Tibor, Jäger Zoltán, József Rita, Vaskúti György: Csillagászat Baján A bajai csillagászat 50 éve, Borbás Mihály, Ill Márton, 2000, Ártér könyvek VI., Baja: Ártér Alapítvány, 16. o.. ISSN 1218-6333. ISBN 963-85258-3-5
Külső hivatkozások szerkesztés
- Sarló-kalapács a Holdon: 45 éve startolt a Lunyik-2 (2004. szeptember 13.) Luna-2. urvilag.hu. (Hozzáférés: 2012. november 18.)
- Luna-2. zarya.info. [2022. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 18.)
- Luna-2. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
|
Elődje: |
Luna-program |
Utódja: |
