Wikipédia

Lux Erika

zongoraművésznő

Lux Erika (Budapest, 1946. december 25. –) magyar-német zongoraművésznő. Játékával nemzetközi hírnevet szerzett magának, különösen a magyar zene és Liszt Ferenc műveinek tolmácsolójaként.[2]

Lux Erika
2016-ban
2016-ban
Született1946. december 25. (77 éves)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • egyetemi oktató
  • zongoraművész
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Lux Erika témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Nem sokkal a második világháború után született Budapesten, és 1949-ben kezdett el zongorázni. Első nyilvános fellépését 1951-ben tartotta. 1963-ban Mozart F-dúr zongoraversenyét, K. 459-et adta elő. 1963-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként kezdte meg zenei tanulmányait, amelyet summa cum laude és "Grand Prix"-vel fejezett be.[2]

19 évesen[2] az 1966-os budapesti Liszt-Bartók Zenei Verseny egyik díjazottja volt. Ez a díj egy sor kitüntetés kezdete volt, "köztük a müncheni ARD Nemzetközi Zenei Verseny, a szülőhelyén, Saint-Germain-en-Laye-ben megrendezett Debussy-verseny és a tokiói Madame Butterfly Wordwide zongoraverseny első díjai". A Magyar Rádió kitüntette többek között Szergej Szergejevics Prokofjev műveinek élő koncertjeiért és felvételeiért. Az augsburgi kerület művészeti díjjal tüntette ki.[2]

Több mesterkurzuson is elmélyítette virtuóz játékát, többek között Wilhelm Kempffnél, aki az op. 101-es Beethoven-szonáta interpretációját "e nehéz mű minden szempontból meggyőző előadásának" nevezte.[2]

Liszt Ferenc halálának 100. évfordulóján, 1986-ban a Bayerischer Rundfunk közvetítette "Liszt-estjét", amellyel a zeneszerző tiszteletére rendezett, ősbemutatókat tartalmazó koncertsorozatot nyitotta meg. Liszt ritkán játszott Opus 1. művének, "a későbbi Transzcendens etűdök eredeti változatának" előadása a Lux kiadónál jelent meg a zeneszerző születésének 200. évfordulóján (2011) kompakt lemezen, amelyen a Gellért dalok és Beethoven Adelaide című művének átiratai is szerepelnek. Ugyanekkor szólóban fellépett New Yorkban - 2011-ben ugyanott a "Music Summer Festival"-on is az Orpheus Kamarazenekar tagjaival -, valamint a Bebersee Fesztiválon és a wuppertali Euro Music Festivalon is.[2]

A Német Liszt Társaság alapító elnöke, és a magyar kormány Liszt Ferenc-éremmel tüntette ki.[2]

Vendégszerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Flandriában és Párizsban, fellépett az Orchestre de la Suisse Romande, valamint az NHK Szimfonikus Zenekarral Tokióban, a Tivoli Zenekarral Koppenhágában, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Bambergi Szimfonikusokkal és a Drezdai Filharmonikusokkal. 1989-ben Bonn városának 2000. évfordulója alkalmából Yehudi Menuhin vezényletével Ludwig van Beethoven op. 15., C-dúr 1. zongoraversenyét adta elő. A müncheni Cuvilliés Színházban Peter Schreierrel közösen Beethoven-dalokat és Liszt-zongoraátiratokat adott elő.[2]

1990-ben kinevezték az akkori hannoveri Hochschule für Musik und Theater rendes tanárává. Azóta számos verseny zsűrijében ült, nemzetközi mesterkurzusokat tartott szerte a világon, és számos tanfolyamot és versenyt vezetett a prima vista játékhoz.[2]

A magyar zene tolmácsolójaként koncertezett Párizsban, Londonban, Svájcban, Olaszországban, Ausztriában, Szovjetunióban, Norvégiában, Lengyelországban, Japánban és Kubában". Amikor a Bajor Rádió 1988-ban Bartók földi maradványainak New Yorkból Budapestre való hazaszállítása alkalmából emlékkoncertet rendezett a zeneszerző tiszteletére, ő volt a szólista, Hamari Júlia énekesnővel együtt. 1995-ben, Bartók halálának 50. évfordulóján az NDR Radiophilharmonie-val közösen adta elő Bartók Béla 3. zongoraversenyét. Számos más európai és tengerentúli televíziós és rádiós csatorna is készített felvételeket vele. A magyar Hungaroton lemezkiadó számos felvételt jelentetett meg Bartók, Brahms, Haydn, Liszt, Ravel és Szkrjabin műveivel.[2]

Hugo Wolf dalait írta át zongorára, és 2004-ben a montepulcianói Palazzo Ricciben mutatta be Wittinger Róbert neki dedikált művét.[2]

 
Lux Erika a koncertzongoránál Izsák Andor 72. születésnapján (mögötte balra), a háttérben jobbra Marion és Claudio Esteban Seleguan

Katolikusnak keresztelkedett és 1983-ban ment férjhez Izsák Andorhoz, a hannoveri Seligmann-villában működő Európai Zsidó Zenei Központ alapítójához, "kifejezetten kutatta a méltatlanul elfeledett műveket, különösen zsidó zeneszerzők műveit", amelyek műveit 2001-ben a budapesti Zsidó Fesztiválon adta elő. 2005-ben a düsseldorfi Schumann-terem, 2008-ban pedig a Berlini Filharmónia volt a helyszíne a Lux által újra felfedezett zsidó zeneszerzők előadásainak. Berlinben eljátszotta Louis Lewandowski újra felfedezett Héber rapszódiáját, és a párizsi Bösendorfer-teremben koncertet adott Charles-Valentin Alkan zongoraműveiből.[2]

Kutatásai között szerepel Moritz és Alexander Moszkowski sokrétű életműve, többek között a Valse brillante nyolc kézre vagy az Anton Notenquetscher című Faust-jelenet paródiája, amelyet világpremierként Alexander May színésszel közösen adtak elő. Moritz Moszkowski 150. születésnapja alkalmából szülővárosában, Breslauban adta elő Moszkowski op. 59-es E-dúr zongoraversenyét, amely egyben saját ötvenedik zongoraversenye is volt.[2]

Emellett elkötelezett híve Claude Debussy és Maurice Ravel szólóirodalmának, zongoraversenyeinek és kamarazenéjének; ezek megvalósítása a zongorával való impresszionista színezésként ő szerinte a "legnagyobb zongorista kihívások" közé tartozik.[2]

A Magyar Turisztikai Hivatal a Híres magyarok sorozatban helyezte el őt.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Lux Erika honlapja (németül)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Erika Lux című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerkesztette: Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 1979, 1988.
  • Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lux_Erika&oldid=24224939”