Az Ly betűkapcsolat a magyar ábécé huszadik betűjének számít. A latin ábécében nem szerepel. Kiejtése el-ipszilon vagy ely.

A betűkapcsolat hangértékeSzerkesztés

A betűkapcsolat kiejtése eredetileg a lágy (palatalizált) l-nek felelt meg a magyar nyelvben, a palatális, laterális közelítőhang [ʎ] hangjának lj-hez hasonló, lágy [l]) leírására szolgáló betűt jelenítette meg, melyet egyes nyelvjárások még őriznek. A keleti nyelvjárásokban és a köznyelvben már elvesztette laterális jellegét és a kiejtése a j kiejtésével egyezik meg (hasonlóan a spanyol yeísmo jelenségéhez). A nyugati nyelvjárásokban palatális jellegét vesztette el és az l-be (alveoláris laterális approximáns) olvadt bele. Az északi nyelvjárásokban a [ʎ] fonéma megmaradt.[1]

A ly digráfot a horvát ábécében is használták az [ʎ] hang jelölésére, Gaj latin ábécéje bevezetése előtt.[2]

ÉrdekességekSzerkesztés

Bár sok szóban szerepel a Ly, mégis egyedül a Lyuk szó és ragozott vagy képzővel ellátott alakjait írjuk el-ipszilonnal.

JegyzetekSzerkesztés

  1. BENKŐ Loránd; IMRE Samu (ed.): The Hungarian Language. Janua Linguarum, Series Practica, No. 134. The Hague: Mouton de Gruyter (1972).
  2. Alphabeti Serborum

Külső hivatkozásokSzerkesztés