Májerszky Béla
Májerszky Béla (Nyíregyháza, 1845. április 16.– Miskolc, 1919. december 31.) lengyel eredetű család 1741. október 21-én kapott armálist. Nógrád vármegyéből származtak, onnan kerültek át Sárosba, majd Zemplén vármegyébe. Apja, Májerszky Lajos Nyíregyháza város főjegyzője volt.
Májerszky Béla | |
Májerszky Béla portréja a nyíregyházi városházán | |
Született | 1845. április 16. Nyíregyháza |
Elhunyt | 1919. december 31.(74 évesen) Miskolc |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | Polgármester |
Halál oka | tüdőgyulladás |
Sírhelye | Miskolc |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Őt már gyermekkorától szellemi pályára nevelték. Itthon járta az alsóbb iskola latinos osztályát, majd Eperjesen érettségizik, a jogi és államigazgatási záró vizsgáit Debrecenben fejezi be. Itthon a legtekintélyesebb ügyvédnél, Bodnár Istvánnál gyakornok. 1874-től városi tanácsnok, árvaszéki ülnök, az evangélikus egyház presbitere, jegyzője majd az egyháztanács világi elnöke.
1884-től már főjegyző és Bencs László tanácsnokkal sikeresen helyettesítik a köztiszteletben álló, de szélütötte polgármestert, Krasznay Gábort. 1902-ben pályázta meg és nyerte el a polgármesteri hivatalt: ezt 13 éven át vezette. Nyíregyháza fejlődésének néhány ma is meglévő eredménye az ő idejében keletkezett.
1902-04 között épült fel a Samassa József egri érsek által építtetett kéttornyú, római katolikus templom.
1906-ban a nyíregyházi tűzoltók a milánói nemzetközi versenyen aranyérmet nyertek.
Városvezetési sikereinek elismeréseként kapta 1910-ben az egyébként ritkán osztogatott magyar királyi tanácsosi címet:
„Őfelsége a király Májerszky Bélát, Nyiregyháza város polgármesterét királyi tanácsossá nevezte ki. Ez a kitüntetés szülővárosának szentelt, 36 évi buzgó és lelkiismeretes szolgálatban szerzett érdemeknek az elismerése. A nyiregyházi önkéntes tűzoltó-egyesület, melynek Májerszky Béla egyik megalapítója s első főparancsnoka volt, a kitüntetés publikálása napján, pénteken este 7 órakor fáklyászenés felvonulással tisztelgett a polgármester házánál.” [1]
Ha lassan is, de fejlődött a város. A 20. század elejére kezdte elnyerni urbanizálódó arculatát. Távírda, Postapalota, vasútállomás, MÁV-székház, Takarékpalota, Nyírvíz-palota, villamosjárat, villany-közvilágítás bizonygatta lépten-nyomon, hogy Nyíregyháza városvezetése nem akart lemaradni az ország rangos települései mögött.
1915-ben 70 évesen ment nyugdíjba, a város lakosságának osztatlan elismerése és szeretete közepette. Élete utolsó hónapjait leánya családjánál töltötte Miskolcon, ahol egy istentisztelet alkalmával meghűlt és tüdőgyulladás következtében elhunyt. Miskolcon helyezték örök nyugalomra.[2]
2005-ben Nyíregyháza Megyei Jogú Város Közgyűlése a Polgármesteri Hivatalban dolgozó köztisztviselők munkájának elismerésére a „Kiváló Köztisztviselői Munkáért” – „Májerszky Béla-díj” elnevezéssel kitüntetést alapított. E kitüntetésben a hivatalban legalább öt éve dolgozó köztisztviselő részesülhet, aki munkáját pontosan, felelősséggel, megbízhatóan végzi, akinek munkájában érzékelhető a közigazgatási tevékenység színvonalának, hatékonyságának fokozására való törekvés. A kitüntetés évente maximum két köztisztviselőnek ítélhető oda.
Keipert László festőművész az 1920-as évek elején készítette el portréját, amely a városházán látható.
Öccse, Májerszky Barnabás (1851-1916) a híres nyíregyházi gépgyár alapítója volt. Az 1896. évi budapesti ezredéves kiállításon több emlékérmet is átvett. Az egykori gyár emlékét ma a Vasgyár utca elnevezése őrzi.