Máriássy Mihály

(1878–1953) magyar földbirtokos, jogász, országgyűlési képviselő

Máriássy Mihály (Szepeskörtvélyes, Szepes vármegye, 1878. december 21.Budapest, 1953. október 28.) magyar földbirtokos, jogász, országgyűlési képviselő.

Máriássy Mihály
Született1878. december 21.
Szepeskörtvélyes
Elhunyt1953. október 28. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • földbirtokos
  • politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1933–1935)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1878-ban született Szepeskörtvélyesen, római katolikus vallásban. Középiskolai tanulmányait a premontrei rend kassai gimnáziumában végezte, majd jogot hallgatott Kassán és Kolozsvárt, utóbbi városban szerezte meg 1902-ben a jogi doktorátust. Pályája elején rövid ideig szolgabíró volt Szepes vármegye gölnicbányai járásában, de e tisztjétől hamar megvált és visszavonult szülőfalujába, hogy ottani saját birtokain gazdálkodjék. Korán bekapcsolódott az országos politikai életbe is: már 1906–1910 között a lőcsei választókerületet képviselte az országgyűlésben, függetlenségi párti programmal.

1905-ben, mint tartalékos hadnagyot, lábtörés miatt elbocsátották a hadsereg kötelékéből, de az első világháború kitörésekor önként jelentkezett, és a 27. tábori ágyúsezred kötelékében másfél éven keresztül teljesített szolgálatot. A frontról betegen tért haza, így a pótütegnél kapott beosztást. 1918 márciusában, mint tartalékos tüzérkapitány. Bátor és vitéz magatartásáért felettesei több ízben is kitüntetésben részesítették: megkapta a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet és a Signum Laudist.

A háborút követően előbb Bodrogkeresztúron telepedett le, majd 1927-től a Pest vármegyei Gombán kezdett gazdálkodni. Már 1929-ben tagja lett Pest megye törvényhatósági bizottságának, s attól kezdve több mint egy évtizeden át élénk tevékenységet fejtett ki a megye számos gazdasági és politikai mozgalmában.

Gazdasági szaktudását több gazdasági egyesületben való szerepvállalással is igyekezett kamatoztatni, így például a Magyar Tejszövetkezeti Központban igazgatósági tag volt, a Szesztermelési és Értékesítési Szaktanácsban, illetve a Duna–Tisza-közi Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezetben alelnöki, a Bor- és Gyümölcs Szeszfőzdék Országos Egyesületében és a Duna–Tisza-közi Mezőgazdasági Kamarában pedig egy időben elnöki posztot töltött be.

Az országos politikai életbe 1933-ban kapcsolódott be, miután abban az évben megüresedett a monori választókerület országgyűlési mandátuma, és a Nemzeti Egység Pártja jelöltjeként ő nyerte el a körzet képviseletének jogát. Az 1935-ös választáson ugyanabban a körzetben erősítette meg mandátumát, a következő, 1939-es választáson pedig az időközben némileg átalakult és nevet váltott korábbi jelölő szervezete, a Magyar Élet Pártja programjával maradt bent a Parlamentben, a pártnak a Pest megye déli részének listájáról szerzett mandátummal. A parlamentben főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozott, de nagyobb beszédeket mondott a bortörvény, az erdőtörvény és a szesztörvény vitájában; bizottsági előadója volt a földbirtok-politikai javaslatnak.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés