Máté György

(1913–1990) író, újságíró

Máté György, született Politzer György Bernát Fülöp[1] (Budapest, Terézváros, 1913. január 2.[2] – Budapest, 1990. december 14.) író, újságíró, Rózsa Ferenc-díjas (1966).

Máté György
Született Politzer György Bernát Fülöp
1913. január 2.
Budapest VI. kerülete
Elhunyt 1990. december 14. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető (932-3-15)

ÉleteSzerkesztés

Politzer József kereskedő és Freund Erzsébet gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd gyári alkalmazottként dolgozott. 1935-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, s rész vett az illegális Szabad Nép megalapításában. Schönherz Zoltán és társai perében tíz évi fogházbüntetésre ítélték. 1944-ben megszökött a börtönből, részt vett Budapesten az ellenállási mozgalomban. 1945-től a Magyar Kommunista Párt KV agitációs-propaganda osztályának alosztályvezetőjeként működött. 1946–1950 között a Szabad Nép munkatársa, 1950 és 1953 között, illetve 1956-ban a Magyar Írók Szövetségének párttitkára volt. 1953-tól a Béke és Szabadság, 1957–59-ben az Érdekes Újság szerkesztőjeként, 1959-től 1973-ig a Népszabadság munkatársaként, majd főmunkatársaként dolgozott. Megalakulásától kezdve tagja volt a Munkásőrségnek, a budapesti XI. kerületi zászlóaljban teljesített szolgálatot.[3] 1964-ben a Népszabadság riportereként került ki Észak-Vietnámba, s az ott szerzett élményeiről beszámolt írásaiban. 1973-ban nyugdíjba vonult. 1973-tól Dél-Vietnamban a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tagjaként részt vett annak munkájában. Utolsó külföldi útján, 1978-ban Kambodzsában járt. Riportokat, karcolatokat, regényeket és dokumentumkönyveket írt.

A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetésen a Népszabadság szerkesztőségének nevében Karcagi László főszerkesztő-helyettes, a Magyar Újságíró Szövetség nevében Ritter Aladár, míg a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége nevében Szi­getvári Miklós búcsúzott az elhunyttól.[4]

Főbb műveiSzerkesztés

  • Görbe tükör (szatírák, Budapest, 1949)
  • A béke nevében (riportok, Budapest, 1950)
  • Fénysugár : kis történetek a Párt illegális harcainak idejéből (Budapest, 1954)
  • Úton-útfélen (riportok, Budapest, 1955)
  • Szikrától lobban a láng. A magyar kommunista sajtó munkatársainak harca (Budapest, 1956)
  • A Retezárok és más történetek. Ill. Erdei Sándor (elbeszélések, Budapest, 1957)
  • Testvérek (Rózsa Richárd és Rózsa Ferenc élete, Budapest, 1958)
  • A 7074-es (Gramsci életrajza, Budapest, 1958)
  • Magyarország 1945-1960 (Baktai Ferenccel, Budapest, 1960)
  • A Maghreb földjén (riportok, Budapest, 1961)
  • Nem szentírás. Ill. Boromisza Zsolt. (humoreszkek, Budapest, 1961)
  • Viharos üdülés. Ill. Réber László (szatírák, Budapest, 1961)
  • Távirat éjfélkor. Ill. Boromisza Zsolt (regény, Budapest, 1962)
  • Halima leveti fátylát : algériai képek (riportok, Budapest, 1963)
  • Notesz. Ill. Hegedűs István (szatírák, Budapest, 1963)
  • Csodaszer. Ill. Mészáros András (humoreszkek, Budapest, 1964)
  • Fények a dzsungelben (tudósítások, Budapest, 1964)
  • Föníciai bor. Ill. Mészáros András (szatírák, Budapest, 1964)
  • Elég baj. Ill. Réber László (karcolatok, Budapest, 1965)
  • Amerikaiak Dél-Vietnamban (tudósítás, Budapest, 1966)
  • Partraszállás Sehol-szigeten. Ill. Morvai Endre (Budapest, 1966)
  • Ki lehet bírni. Ill. Mészáros András (humoreszkek, Budapest, 1967
  • Lyukkártya. Ill. Mészáros András (regény, Budapest, 1969)
  • „Vörös jelek a hadak útján” (történelmi dokumentum, Budapest, 1969)
  • Algéria (útikönyv, Budapest, 1971)
  • A Párizsi Kommün 72 napja : történelmi napló (Budapest, 1971)
  • Karthágó (Hahn Istvánnal, Budapest, 1972, 2. kiadás: Budapest, 1974)
  • Vietnam : it happened in front of our very eyes (Budapest, 1973)
  • Egyetlen Vietnam : a genfi egyezmény 20., a párizsi egyezmény 2. évfordulójára (Budapest, 1974, franciául és oroszul is megjelent)
  • Ólom, rizs, heroin : Dél-vietnami napló (Budapest, 1975)
  • Új március hírnöke : a tiltott magyar pártsajtó története 1917-1945 (Budapest, 1975)
  • Rózsa Ferenc és a Szabad Nép / Összeállította és a tanulmányt írta Máté György. Közreadta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Népszabadság Szerkesztősége. Oroszra Dalos Györgyné, angolra Kollár István fordította.
  • Hűség és hűtlenség (történelmi dokumentum, Vida Ferenccel, Budapest, 1979)
  • Viharsarok Ázsiában (tudósítás, Budapest, 1979)
  • Vietnam (Budapest, 1979)
  • Az ismeretlen Szahara (Budapest, 1980)
  • Budapest szabad! (Budapest, 1980)
  • Khmer gyermekeink. Írta és fényképezte. (Budapest, 1981, franciául és angolul is megjelent)
  • Pol Pot (dokumentumok és visszaemlékezések, Budapest, 1982)
  • A Nap verejtéke : Aranykönyv (Budapest, 1982)
  • Kambodzsa tájfun után (Budapest, 1985)
  • Mandarinok útja (visszaemlékezések, Budapest, 1985)
  • Az ösvény (Budapest, 1987)
  • A kambodzsai-magyar barátság gyermekváros (Budapest, 1989, angolul is megjelent)

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Magyar Köztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1948)[5]
  • Munka Érdemrend (1963)[6]
  • Rózsa Ferenc-díj (1966)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1970; 1979)[7][8]
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje (1973)[9]
  • Aranytoll (1979)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983)[10]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Névváltoztatás: 2585/1945. BM.
  2. Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 40/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 25.)
  3. „Máté György kitüntetése”, Munkásőr, 1973. január 19., 15. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. július 25.) 
  4. Eltemették Máté Györgyöt”, Népszabadság, 1991. január 22., 10. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. július 25.) 
  5. Magyar Közlöny, 1948. március 14. (62. szám)
  6. Magyar Közlöny, 1963. március 17. (16. szám)
  7. Magyar Közlöny, 1970. április 4. (22. szám)
  8. Magyar Közlöny, 1979. március 24. (15. szám)
  9. Magyar Közlöny, 1973. január 8. (1. szám)
  10. Magyar Közlöny, 1983. április 10. (14. szám)

ForrásokSzerkesztés