Főmenü megnyitása

Máthé Imre (botanikus)

magyar botanikus, agrobotanikus, az MTA tagja

Id. Máthé Imre (Debrecen, 1911. január 21.Budapest, 1993. május 2.) botanikus, agrobotanikus. Florisztikai kutatásai mellett számottevő eredményeket ért el a növényökológiában és a gyógynövények hatóanyag-vizsgálatában. 1954-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Ifj. Máthé Imre (1942) növénykémikus, növényökológus és Máthé Ákos (1947) botanika nemzetközileg elismert professzorának apja.

Máthé Imre
Életrajzi adatok
Született1911. január 21.
Debrecen
Elhunyt1993. május 2. (82 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Ismeretes mint botanikus
Iskolái Debreceni Egyetem
Szakmai kitüntetések
Kossuth-díj (1955)
A Wikimédia Commons tartalmaz Máthé Imre témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1934-ben szerzett tanári diplomát a debreceni Tisza István Tudományegyetemen, amelynek növénytani tanszékén Soó Rezső tanársegédje lett. Soó irányítása alatt tevékenyen részt vett a fejlesztés alatt álló Egyetemi Botanikus Kert szabadföldi és növényházi kultúráinak kialakításában. 1940-ben egyetemi magántanári kinevezést kapott, 1941–1944 között a növénytani tanszék vezetője lett. Az 1940-es években Debrecen mellett oktatott a keszthelyi Georgikonban, majd 1949–1957 között az akkor még budapesti Magyar Agrártudományi Egyetemen. Bevezette a növényökológia oktatását, kezdeményezésére és irányításával létesült a növénytani tanszék saját botanikus kertje a ma a Budai Arborétumhoz tartozó 500 négyszögöles területen, ahol többek között Máthé is végzett agrobotanikai kísérleteket (pl. a szárazságtűrő rizs nemesítésekor). Meghatározó szerepe volt az egyetem Gödöllőre való költöztetésében is. 1957–1964 között a Gyógynövénykutató Intézet munkatársa volt, később az MTA vácrátóti Botanikai Kutatóintézetének tanácsadójaként tevékenykedett.

MunkásságaSzerkesztés

 
A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Máthé Imre urnafülkéje is.

Jelentős florisztikai kutatásokat végzett, gyűjtéseivel hozzájárult az Alföld, Erdély és az Északi-középhegység vegetációtérképezéséhez. Ő végezte el az első magyarországi természetvédelmi terület, a Bátorligeti-láp botanikai felmérését. Számottevő eredményeket ért el a növénytársulástanban (réttipológiai vizsgálatok), a növényökológiában (a növényi produkció és fejlődés kutatása) és a növénykémiában (növényihatóanyag-vizsgálatok). Jelentős agrobotanikai eredményei közé tartozik több vadon élő növényfaj honosítása, fűtársítási vizsgálatai és a szárazságtűrő rizs kinemesítése. A Magyarország kultúrflórája című agrobotanikai kiadványsorozat 15–50. kötetének megjelenése alatt a sorozat szerkesztőbizottságának elnöke volt. Orvosbotanikai kutatásai eredményeként a hazai gyógynövénykincs hatóanyag-változékonyságának vizsgálatával és növényföldrajzi feltérképezésével ért el jelentős eredményeket.

Tudományos eredményei elismeréseként 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-ben rendes tagjává választotta. 1955-ben Kossuth-díjban részesült.

Főbb műveiSzerkesztés

  • A hortobágyi Ohat-erdő vegetációja, Pécs, 1933
  • A szarvaskerepről (Lotus corniculatus L.), különös tekintettel társulási és társítási viszonyaira, Budapest, 1953
  • A rétek és legelők, valamint a gyepszakaszok botanikai problémái, Budapest, 1954
  • Vegetációtanulmányok a nógrádi flórajárás területén, különös tekintettel rétjeinek, legelőinek ökológiai viszonyaira, Budapest, 1956
  • Vadontermő gyógynövényeink elterjedési (arealgeografiai) viszonyai, Budapest, 1958
  • A kamilla Matricaria chamomilla L. magyarországi termőhelyei, Budapest, 1960
  • Réttipológiai tanulmányok a Mátra fennsíkján, Budapest, 1960 [Kovács Margittal]
  • A gyöngyösi Sárhegy vegetációja, Budapest, 1962 [Kovács Margittal]

ForrásokSzerkesztés