A mérgező madarak olyan madarak, melyek toxinok segítségével védik magukat a ragadozóktól. Egyetlen madárfajt sem ismerünk, ami aktívan mérget bocsátana ki magából vagy akár csak mérget termelne, ennek ellenére egyes madárfajok érintése vagy elfogyasztása mérgezést okozhat. Az ilyen madarak az általuk elfogyasztott mérgező növények vagy állatok (leggyakrabban rovarok) mérgét gyűjtik magukba.

Az aposzematikus (figyelmeztető színezetű) dolmányos gyümölcsrigó. A madár bőre és tollazata homobatrachotoxin idegmérget tartalmaz, ezért érintése paresztéziát (zsibbadást, szúró érzést és bőrbeidegzési zavart) okoz.

A Pitohui nem fajai, az Ifrita kowaldi és a légyvadászfélék közé tartozó Colluricincla megarhyncha batrachotoxint halmoznak fel bőrükben és tollukban.[1] az afrikai tüskésszárnyú lúd a hólyaghúzófélékhez tartozó bogarakat fogyaszt, melyek mérgét szöveteiben felhalmozva maga is mérgezővé válik.[2] A felhalmozott méreg a terpenoidok közé tartozó cantharidin, melyből 10 mg az ember számára már halálos lehet.[3] Még a szívesen fogyasztott fürj is mérgezővé válhat vándorlásának egyes stádiumaiban; a méregért a tarlóvirágot,[4] a bürököt[5] vagy a hunyorfajokat[6] próbálták felelőssé tenni, de még nincs döntő bizonyíték egyikre sem. A legalább időszakosan toxikus madarak közé sorolhatók még a Phaps nem bronzszárnyú galambjai is.[7][8]

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Toxic bird című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Naish, Darren: Ifrita the poisonous passerine. ScienceBlogs, 2008. november 20. [2009. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 28.)
  2. Naish, Darren: Death by toxic goose. Amazing waterfowl facts part II. ScienceBlogs, 2010. június 19. [2010. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 28.)
  3. Archivált másolat. [2017. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  4. Lewis DC, Metallinos-Katzaras E, Grivetti LE (1987). „Coturnism: Human Poisoning by European Migratory Quail”. Journal of Cultural Geography 7 (2), 51–65. o. DOI:10.1080/08873638709478507.  
  5. Clatworthy, Menna. Nephrology: Clinical Cases Uncovered. John Wiley and Sons, 145–. o. (2010. március 15.). ISBN 978-1-4051-8990-3. Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 10. 
  6. Dobbs, Michael R.. Clinical neurotoxicology: syndromes, substances, environments. Elsevier Health Sciences, 166–. o. (2009. május 22.). ISBN 978-0-323-05260-3. Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 10. 
  7. Bartram, S., & W. Boland. 2001. Chemistry and ecology of toxic birds. ChemBioChem 2: 809–811.
  8. Catalogue of Organisms: Orioles: The Genuine Article