Mórocz András (honvédtiszt)
Vitéz nagyabonyi Mórocz András (Pozsonyeperjes, (Pozsony vármegye), 1891. február 4. - Szenc, (Pozsonyi kerület, Csehszlovákia), 1958. július 22.) magyar nemesi származású katonatiszt.
| Mórocz András | |
 | |
| Osztrák–Magyar Monarchia, Magyar Királyság | |
| Utód | nagyabonyi Mórocz Róbert (dédunoka) |
| Katonai pályafutása | |
| Rendfokozata | m. kir. százados |
| Csatái | első világháború |
| Született | 1891. február 4. Pozsonyeperjes |
| Elhunyt | 1958. július 22. Szenc (67 évesen) |
| Szülei | Mórocz János és Takács Sofi |
| Házastársa | jókai Görföl Erzsébet |
Élete
szerkesztésMórocz András 1891-ban született a Pozsony vármegyében fekvő Pozsonyeperjes község. A római katolikus nemesi származású nagyabonyi Mórocz családnak a sarja. Édesapja Mórocz János majd nemes eperjesi gazda. Édesanyja Takács Sofi. A Nagyabonyi nemes Mórocz család iegy kisebb Pozsony vármegyei, csallóközi család. A nagy-abonyi birtokuk után felvették a család tagjai a "Nagyabonyi" nemesi előnevet. Pozsonyeperjesi ág is abbol származik. András a Szenc község fekvő Felső Údvar majerán töltötte fiatalságát.[1]
1912-ben részt vett a balkáni mozgósításban. Mozgósításkor vonult 1914-ben be a 72. közös gyalogezredhez Cattaróba. Hamarosan a szerb frontra került, ahol 1914 szeptemberben a Jagodinán, erős ellenséges ellentámadásnál, mint rajparancsnok, az ellenség arevonalát áttörve, zászlóaljának kiváló szolgálatot tett. Megsebesült. Felgyógyulása után az olasz fronton harcolt és a Doberdón térdlövést kapott.[2] Három hónapig feküdt kórházban. 1917-ben a román fronton van, ahol önkéntes járőrszolgálatban ismét fontos adatokat szerzett.[3]
Felesége a jókai Görföl Erzsébet volt. Nagymamája a régi Tajnay családból, dédnagymamája a Hegyi de Hegy családból származott. Egy majerán éltek Felső Údvar.[4]
Elöljárói felszólításra az első világháborús teljesítményéért beadta felvételi kérelmét a vitézi rendbe. 1938-ben lett a Vitézi rend tagja. 1940-ben százados rangban részt vett Erdély visszafoglalásában.[3]
Vitéz nagyabonyi Mórocz András, m. kir. százados 1958. august hunyt el Szenc, 67 éves korában. A katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Jelenleg dédunokája, nagyabonyi Mórocz Róbert a vitézi rend utód a sorban.[5][6]
- O1 (Vitézségi Érem (Ausztria–Magyarország))
- O2 (Vitézségi Érem (Ausztria–Magyarország)
- Seb. é. (Károly-csapatkereszt)
- Kcsk. (Sebesültek Érme)
- Heé. (Magyar Háborús Emlékérem)
- 1912. évi háb. (1912/13-as Emlékkereszt)
- Erdélyi emlékérem
További információk
szerkesztés- ↑ HISTORIA. (Hozzáférés: 2024. augusztus 1.)
- ↑ A magyar katona áldozatvállalása a Nagy Háborúban - AdatbázisokOnline. adatbazisokonline.mnl.gov.hu. (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.)
- ↑ a b c VITÉZ GRÓF TAKÁCH-TOLVAY JÓZSEF. A FRONTHARCOS ESZME SZOLGÁLATÁBAN, 505. o. (1942)
- ↑ Róbert Mórocz - z rodu de Nagyabony (szlovák nyelven). moroczovci.sk. (Hozzáférés: 2024. augusztus 1.)
- ↑ Rod Mórocz z Veľkého Bláhova - Osobnosti (szlovák nyelven). moroczovci.sk. (Hozzáférés: 2024. augusztus 1.)
- ↑ Attila, Bánó: Vitézavatás Máriapócson, a nemzeti kegytemplomban (magyar nyelven). Vitézavatás Máriapócson, a nemzeti kegytemplomban, 2022. szeptember 3. (Hozzáférés: 2024. augusztus 1.)
- ↑ Első világháborús kitüntetések - AdatbázisokOnline. adatbazisokonline.mnl.gov.hu. (Hozzáférés: 2024. augusztus 2.)