Főmenü megnyitása

ME Műszaki Anyagtudományi Kar

a Miskolci Egyetem kara
A Kar hagyományos címere egy tanulmányi emlékérmen

A Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kara egyike a három legrégebbi képzésnek Miskolcon. Elődjét, a selmecbányai Bergschule (bányászati-kohászati iskola) keretén belül alapították 1735-ben.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A Műszaki Anyagtudományi Kar története az egyetem ősének selmecbányai megalapításáig, 1735-ig nyúlik vissza. Selmecbányán 1735-ben a bécsi udvari kamara azzal a céllal létesített bányászati-kohászati iskolát (Bergschule), hogy a kincstár bevételében jelentős szerepet játszó magyarországi nemesfém- és réztermelés fellendítéséhez szakembereket képezzen ki. A világon elsőként itt alakult meg felsőfokú bányászati-kohászati szakember képzés. Világhírnevét a Nikolaus Joseph von Jacquin, Giovanni Antonio Scopoli és Ruprecht Antal professzorok által bevezetett kiscsoportos, a hallgatók öntevékenységén alapuló kohászati-kémiai laboratóriumi oktatási módszer teremtette meg, amely gyökeres változást hozott a természettudományok oktatásában. 1770-ben az intézményt három évfolyamossá szervezik át. A metallurgia és a kémia professzora Scopoli, később a bányászaté Christoph Traugott Delius. Az itt tanuló praktikánsoknak negyedévente kellett vizsgázniuk. A professzoroknak előírás volt a tankönyvek megírása is. Delius utóda 1772-ben Johann Thaddäus Peithner lett. Amikor Fourcroy, korának híres kémikusa előterjesztést tett 1794-ben a francia nemzetgyűlésnek egy „műszaki egyetem” (a későbbi École Plytechnique) létrehozására, akkor a selmeci Akadémia gyakorlati oktatási módszerét javasolta mintának.

Az intézmény neve 1762-ben k. k. Bergakademie-re változott, összefüggésben a képzés magasabb szintjével. 1839-ben létrejött az ábrázoló geometria és építészet, 1840-ben az ásványtan-földtan-őslénytan tanszék. 1846-ban az Akadémia tanszékévé vált az 1808-ban létesített erdészeti tanintézet. A hat tanszéket magába foglaló intézmény neve: k. k. Berg- und Forstakademie (Bányászati és Erdészeti Akadémia). A képzés ideje négy év, és bányászati (kohászati) vagy erdészeti képesítést adott.

1848-ban a magyar hallgatók többsége a forradalom és szabadságharc mellé állt, az akadémiát a magyar kormány alá rendelték. A magyar nyelvű oktatás tervezett bevezetése miatt az ausztriai és cseh-morvaországi hallgatók többsége elhagyta Selmecet. Részükre jött létre a csehországi Pribramban és az ausztriai Leobenben hasonló iskola.

Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően az akadémia magyar állami intézmény lett (M. kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia). Bevezették az államvizsgákat (addig a végzettek abszolutóriummal távoztak az Akadémiáról). Az okleveleken a végzettség megjelölései: okl. bányász, okl. fémkohász, okl. vaskohász, gépész-építész mérnök, 1895-től okl. bányamérnök, okl. fémkohórnérnök, okl. vaskohómérnök.

Az újabb átszervezés nyomán az intézmény neve 1904-ben M. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskolára változott, egyúttal négy szak jött létre: bányamérnöki, vaskohómérnöki, fémkohómérnöki és erdőmérnöki. A főiskola élén a főiskolai tanács által választott rektor állt. A tanulmányi idő négy évre, a tanszékek száma immár húszra emelkedett. 1913-ban 580 hallgató tanult a főiskolán.

Az első világháború az akadémia felívelő pályáját megtörte, a hallgatói létszám száz alá esett, az oktatók jelentős része is behívót kapott. A háború után – mivel Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került – a főiskolát Sopronba telepítették át. 1934-től az intézmény a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karaként működött – természetesen továbbra is Sopronban. A tanulmányi idő kilenc szemeszter volt, a vas- és fémkohómérnöki képzést összevonták.

1949-ben törvényi kezdeményezésre megalakult Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem. Magja a soproni bánya- és kohómérnöki kar, mellette gépészmérnöki kart is alapítottak. A bánya- és kohómérnöki karon az első évfolyam már Miskolcon indult, de a felsőbb évfolyamok még Sopronban fejezték be az egyetemet. Az oktatás a nappali képzés mellett levelező és esti tagozatokon is beindult. A kohász tanszékek 1952-re költöztek át teljes egészében Miskolcra. A képzés vas- és fémkohász, valamint kohásztechnológus szakon folyt. Előbbi a metallurgiai jellegű, utóbbi a képlékeny alakító üzemek mérnökigényét elégítette ki.

Az 1960-as évek elejétől átalakult a képzés struktúrája és tartalma, a metallurgus szakon létrejött az öntő ágazat. A képzés korszerűsítése jegyében 1972-ben a fémalakító szakon belül megalakult a fémtani ágazat.

 
Arany, ezüst és bronz tanulmányi emlékérmek elő- és hátlapja

A Kar az 1960-as évek végétől tanulmányi emlékéremmel ismeri el a kimagasló tanulmány eredményt elérő hallgatókat. Az érmeket hagyományosan a március 15-i kari ünnepség keretében adják át.

Az 1987-ben bevezetésre került „modultanterv” eltörölte az ágazatokat, maradt a két metallurgus és a fémalakító szak. Ezeken belül azonban szélesebb körben lehetett ágazódni és képzést szerezni. Az 1992-ben létrejött tanterv bevezette a szakirányokat, melyek megnevezése az oklevélben is szerepelt, ezek: fémmetallurgiai, öntő, szerkezeti anyagok, energiagazdálkodás, vasmetallurgiai, alakítástechnológiai, automatizálási, környezetvédelmi és minőségbiztosítási. 1989-ben, hosszas előkészítő munka után elindult az ELTE-vel közösen végzett mérnökfizikus képzés.

A karon kiadott oklevelek megnevezése ekkor a következő volt:

  • okleveles kohómérnök,
  • okleveles anyagmérnök,
  • okleveles mérnökfizikus.

Az anyagmérnök képzés felfutása és az új társadalmi-szakmai kihívások miatt elengedhetetlenné vált az oktatási struktúra átalakítása és újabb szakok, szakirányok indítása. A célok megvalósítása érdekében a kar első lépésként megváltoztatta nevét: előbb Anyag- és Kohómérnöki Kar, majd a Műszaki Anyagtudományi Kar lett.

A bolognai rendszerbenSzerkesztés

Oktatott szakokSzerkesztés

  • Anyagmérnöki alapszak (BSc). Az alapszak ismeretanyaga a korábbi képzési rendszer anyag-, illetve kohómérnöki szakjain nyújtott képzésnek felel meg. Az anyagmérnökök az anyagok – például fémek, kerámiák, műanyagok – szerkezetének és tulajdonságainak ismerői. Új, korszerű szerkezetű anyagokat, például üvegeket, kötőanyagokat fejlesztenek, terveznek, gyártanak, és kutatják ezek felhasználási lehetőségeit. A hallgatóknak ehhez el kell sajátítaniuk a fémes és nemfémes anyagok kémiai összetételének, szerkezetének és tulajdonságainak meghatározását, összefüggéseit. Szakirányok:
    • fémelőállítási,
    • hőkezelő,
    • képlékenyalakítási,
    • öntészeti,
    • hőenergia-gazdálkodási,
    • polimer-technológiai,
    • szilikát-technológiai,
    • vegyipari technológiai,
    • nanotechnológiai.
  • Anyagmérnöki mesterszak (MSc). Olyan mérnökök képzése a cél, akik az anyagok (például fémek és ötvözeteik, kerámiák és szilikátok, polimerek és műanyagok) szerkezetével, tulajdonságaival, viselkedésével foglalkozó alaptudományokban szerzett ismereteik birtokában képesek a technológiák tervezésére, működtetésére, kutatási-fejlesztési feladatok ellátására. Szakirányok:
    • fémek hő- és felületkezelése,
    • kerámia- és szilikátmérnöki,
    • mechanikai technológia,
    • polimermérnöki,
    • vegyipari technológia,
    • anyaginformatikai kiegészítő,
    • anyag- és szerkezetdiagnosztikai kiegészítő,
    • hulladékgazdálkodási,
    • ipari marketing-menedzsment,
    • környezetvédelmi kiegészítő,
    • minőségirányítási kiegészítő.
  • Kohómérnöki mesterszak (MSc). A képzést elvégző mérnökök képesek a földkéregből bányászott ércek és fémtartalmú hulladékok felhasználásával fémeket, ötvözeteket készíteni. Emellett kidolgozzák, korszerűsítik a fémes anyagokból termékeket előállító formaöntészeti és hőkezelési eljárásokat, berendezéseket terveznek, működtetnek, kohómérnöki célú kutatási-fejlesztési feladatokat látnak el. Szakirányok:
    • fémelőállítási és hulladékfeldolgozási,
    • energiagazdálkodási,
    • képlékenyalakítási,
    • öntészeti,
    • anyaginformatikai kiegészítő,
    • anyag- és szerkezetdiagnosztikai kiegészítő,
    • hulladékgazdálkodási,
    • ipari marketing menedzsment,
    • környezetvédelmi kiegészítő,
    • minőségirányítási kiegészítő.
  • PhD képzés. A képzés a Kerpely Antal Anyagtudományok és Technológiák Doktori Iskola keretén belül történik hét témacsoportban:
    • metallurgia,
    • fémek, fémes anyagok és egyéb anyagok alakítása öntéssel,
    • határfelületi jelenségek és technológiák,
    • anyagtudomány, anyaginformatika,
    • űranyagtudomány és -technológia,
    • anyagtechnológiák,
    • nagyhőmérsékletű berendezések és hőenergia-gazdálkodás.
  • Felsőfokú szakképzés:
    • energetikai mérnökasszisztens

ForrásokSzerkesztés