MTU–55

Az MTU–55 (oroszul: МТУ–55) szovjet hídvető harckocsi, amely ollós rohamhidat hordoz. Feladata a természetes és mesterséges akadályok gyors és erőszakos leküzdése, akár harci körülmények között is. A jármű a T–55 közepes harckocsin alapul. A torony helyére építették a hadihíd hordozására és telepítésére szolgáló szerkezetet. Csehszlovákiában a ZŤS Martin gyártotta MT–55A (MT – Mostný tank) típusjelzéssel az ott licenc alapján gyártott T–55A-t alapul véve. Az NDK-ban BLG–60 (BLGBrückenlegegerät) típusjelzéssel gyártották, de ott csak a híd és a vetőszerkezet készült, a T–55A alváz lengyel eredetű volt. Az eszközt a harckocsi magasabb egységek (zászlóaljak vagy dandárok) műszaki szakaszaiban alkalmazták.

MTU–55
MTU–55 hídvető harckocsi
MTU–55 hídvető harckocsi

Fejlesztő ország Szovjetunió,  NDK,  Csehszlovákia
Harctéri alkalmazás
GyártóUralvagonzavod, ZŤS Martin, Ernst Thälmann Nehézgépipari Kombinát
Általános tulajdonságok
Személyzet2 fő
Hosszúság10,5 m
Szélesség3,5 m
Magasság0,425 m
Tömeg36 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat100 mm
Műszaki adatok
MotorV–55 dízelmotor
Teljesítmény427 kW (580 LE)
Felfüggesztéstorziós rugó
Sebesség54 km/h
Hatótávolság500 km
A Wikimédia Commons tartalmaz MTU–55 témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

Az MTU–20 hídvető harckocsi felváltására fejlesztették ki az 1960-as évek elején Nyizsnyij Tagilban az Uralvagonzavod tervezőirodájában. Kifejlesztésében csehszlovák és kelet-német szakemberek is részt vettek. Sorozatgyártása 1962-ben indult el az Uráli Vagongyárban (Uralvagonzavod) és ugyanebben az évben rendszeresítették a Szovjet Hadseregben Az 1960-as évektől ez a típus lett a Varsói Szerződés műszaki csapatainak egységesített hídvető harckocsija.

Csehszlovákiában a túrócszentmártoni ZŤS Martin gyártotta, amelyhez a licenc alapján helyben készített T–55-ös harckocsit vették alapul. Egy ötdarabos előszéria után 1969-ben kezdődött a csehszlovákiai sorozatgyártás. Csehszlovákiában 1969–1985 között 1762 darabot készítettek, ebből 183 darab volt a Varsói Szerződésen kívüli országba szánt MT–55KS exportváltozat.

Az NDK-ban BLG–60 típusjelzéssel gyártották. Az NDK-ban a híd és a vetőszerkezet készült, amelyhez lengyel gyártású T–55A alvázat használtak. A magdeburgi Ernst Thälmann Nehézgépipari Kombinát (SKET)  készítette a hidat, míg a jármű végszerelése a STAG Genthin vállalatnál történt. Az NDK-ban 187 egység készült. 1972-ben modernizálták, a hordozó járművet a T–55AM műszaki szintjére hozták, ez lett a BLG–60M. Az 1980-as években tovább modernizálták, hogy a szélesebb T–72-es harckocsikkal felszerelt egységek is használhassák. Ehhez 20 cm-el megnövelték a nyomtávot. Az új jármű a BLG-–60M2 típusjelzést kapta.

Jellemzői szerkesztés

A hídszerkezet acéllemezből készült szekrényes konstrukció, járófelületéte érdesített. Teherbírása 50 t, áthidaló képessége 16 m. A híd telepítés és bontása 3–4 perc alatt lehetséges.

Az alváz a T–55 harckocsin alapul, de toronnyal nem rendelkezik. Motrorja a T–55-nél is használt 580 LE-s V–55 dízelmotor. A jármű R–123 harckocsirádióval és R–120 belső beszélő berendezéssel volt ellátva. Fegyverzettel nem rendelkezik.

A jármű személyzete két fő: a parancsnok és a gépkezelő (vezető).

Típusváltozatok szerkesztés

  • MTU–55 – a Szovjetunióban gyártott jármű
  • MT–55A – csehszlovák változat
    • MT–55KS – Csehszlovák exportváltozat, amelyhez alvázként nem a T–55A-t, hanem a T–55-ös harckocsit használták. 1971-től gyártották.
    • PM–55 – gumikerekes változat, az eredeti hídszerkezetet a Tatra 813-as teherautóra telepítették
  • BLG–60 – NDK gyártású változat
    • BLG–60M – modernizált NDK változat
    • BLG–60M2 – növelt nyomtávú modernizált változat, kb. 30 db-t alakítottak át

Források szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz MTU–55 témájú médiaállományokat.