Kengurufélék
A kengurufélék (Macropodidae), korábbi nevükön ugróerszényes-félék, az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó Diprotodontia rend egy családja. Általánosan jellemző rájuk a rövid mellső és a meghosszabbodott hátsó végtag, valamint a fejlett, előre nyíló erszény.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő oligocén - jelen | ||||||||||||||||
 Derby-kenguru (Macropus eugenii)
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kengurufélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kengurufélék témájú médiaállományokat és Kengurufélék témájú kategóriát. |
A kengurufélék a száraz puszták legelő állatai, életmódjukat tekintve megfelelnek a más kontinensek száraz szavannáin és sztyeppéin élő patás növényevőknek (antilopok, gazellák és mások). Élnek azonban olyan kengurufélék is, amelyek az erdei életfeltételekhez alkalmazkodtak, mint Queensland és Új-Guinea trópusi erdőségeiben honos fakúszó kenguruk.
Etimológia szerkesztés
A magyar kenguru szó az északkelet-ausztráliai guugu-yimithirr nyelv szókészletéből ered. A szót James Cook 1770. július 14-i hajónapló-bejegyzése örökítette meg, és az útról szóló könyv kiadása nyomán vált világszerte ismert vándorszóvá. Magyar nyelvű szövegben először Földi János használta 1801-ben, kenguru alakban, de a szó csak a 19. század végére vált egyeduralkodóvá a nyelvújítás korában született riválisaival (például ugrány, górugrány) szemben. Fel-felbukkanó tévhit, hogy a szó eredeti jelentése: „nem értem a nyelvét” – amit állítólag az ausztrál őslakosok válaszoltak, miután az európaiak megkérdezték az állat nevét tőlük. Ezt a tévhitet John B. Haviland nyelvész cáfolta az 1970-es években. A Haviland által vizsgált szókészletben szerepelnek a gangurru és ngurrumugu egy kengurufaj megnevezéseként.[1]
Főbb fajaik szerkesztés
A kengurufélék az erszényesek rendjének legismertebb családja, mintegy félszáz fajukat írták le. Valamennyi növényevő, pusztai állat. Az ausztráliai angol köznyelvben a nagy testű fajokat nevezik kengurunak: a vörös óriáskengurut, a keletit és nyugati szürke óriáskengurut, valamint a hegyi óriáskengurut.
A közepes termetű kengurukat az ausztrálok összefoglalóan wallabynak nevezik. Számos faj tartozik közéjük, mint a Bennett kenguru, ami számbelileg a legelterjedtebb mind a kontinensen, mind Tasmaniában.
A nagy kengurufajták igen gyorsan haladnak ugrásaikkal; rövid távon 60–80 kilométeres óránkénti sebességet is mértek náluk. Egy-egy ugrásuk általában 1,5–2 méteres, de szükség esetén 8–10 métert is tudnak ugrani. A kenguruk távolugrásának állítólagos „világrekordja” 13,5 m, magasságban pedig 3,3 m.[2]
Rendszerezés szerkesztés
A kengurufélék családjának alcsaládjai és nemei:
- †Dorcopsoides
- †Kurrabi
- †Watutia
- Rövidarcú kenguruformák (Sthenurinae) alcsaládja
- Valódi kenguruformák (Macropodinae) alcsaládja
Felhasználása szerkesztés
A kengurukat manapság is rendszeresen vadásszák, sőt helyenként a legelők védelmében irtják is őket. Más államokban törvény védi őket, mivel számuk alaposan megcsappant. A kenguruhús emberi táplálkozásra alkalmas, sokan szeretik a wallabi hátsó combjából készült sonkát, és híres a „kengurufarok-leves” is. A kenguru húsa zsírszegény. A kengurukolbász ausztráliai neve kanga bangas.
Képek szerkesztés
-
Nyugati szürke óriáskenguru (Macropus fuliginosus) -
Kurtafarkú kenguru vagy quokka (Setonix brachyurus) -
Vörösnyakú filanderkenguru (Thylogale thetis) -
Mocsári kenguru (Wallabia bicolor)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ John B. Haviland (1974). „A last look at Cook's Guugu-Yimidhirr wordlist”. Oceania XLIV (3), 216-232. o. [2012. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 1.)
- ↑ Balázs-Au 45. o.
Források szerkesztés
- ↑ Balázs-Au: Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia. Budapest: Panoráma. 1981. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963 243 103 0
