Főmenü megnyitása

A madagaszkári odúhéja (Polyboroides radiatus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Madagaszkári odúhéja
Polyborodies radiatus 2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Nem: Polyboroides
Faj: P. radiatus
Tudományos név
Polyboroides radiatus
(Scopoli, 1786)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Madagaszkári odúhéja témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Madagaszkári odúhéja témájú médiaállományokat és Madagaszkári odúhéja témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Giovanni Antonio Scopoli olasz ornitológus írta le 1786-ban, a Vultur nembe Vultur radiatus néven.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Madagaszkár területén honos. Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mérsékelt övi erdők, füves puszták, szavannák és mocsarak, valamint szántóföldek és ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 57–68 centiméter, szárnyfesztávolsága 116–132 centiméter.[3] A kifejlett madarak feje szürke hamu, arcrésze csupasz, csőre fekete.

 
Röpképe

ÉletmódjaSzerkesztés

Rovarok, lárvájukkal és kisebb gerincesekkel táplálkozik.[3]

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe elég nagy, egyedszáma 6700 példány alatti, viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 6.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 6.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. július 6.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. július 6.)

További információkSzerkesztés