Magyar Pénzverő Zrt.
A Magyar Pénzverő Zártkörűen működő Részvénytársaság Magyarország egyetlen üzemszerűen működő pénzverdéje, 1998 óta a Magyar Nemzeti Bank 100%-os tulajdona, székhelye Budapest. Elsődleges feladata a hazai forgalmi és emlékérmék előállítása, de külföldi megrendelők számára is készít forgalmi és emlékpénzeket.
| Magyar Pénzverő Zrt. | |
 | |
| Típus | pénzverde |
| Alapítva | 1925 |
| Székhely | Budapest |
| Cím | 1089 Budapest, Üllői út 102. |
| Tulajdonos | Magyar Nemzeti Bank |
| Forma | zártkörűen működő részvénytársaság |
| Magyar cégjegyzékszám | 01-10-041952 |
 Magyar Pénzverő Zrt.
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 28′ 38″, k. h. 19° 05′ 50″47.477270°N 19.097220°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 38″, k. h. 19° 05′ 50″47.477270°N 19.097220°E | |
| A Magyar Pénzverő Zrt. weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Pénzverő Zrt. témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésA gyulafehérvári pénzverde 1871-es bezárása után magyarország egyetlen pénzverdéje a körmöcbányai maradt. Az első világháború következményei miatt (Körmöcbánya csehszlovák megszállása) a pénzverde gépeinek egy részét 1918. október 28-30-án leszerelték és a nyersanyagkészlet egy részével együtt Budapestre, a Soroksári úti dohányraktárba szállították (a pénzverde Budapestre költöztetését és elavult gépparkjának korszerűsítését egyesek már a háború előtt is javasolták). A gépeket a Tanácsköztársaság idején helyezték üzembe a csepeli Weiss Manfréd gyárban, ahol acél húszfilléreseket vertek, még K•B (Körmöcbánya) verdejeggyel. A Tanácsköztársaság bukása után is vertek tíz- és húszfilléreseket, szintén K•B verdejeggyel és 1919–1922 évszámokkal. Később a korona inflációja miatt feleslegessé vált az aprópénzverés. A Magyar Királyi Állami Pénzverde új (és mindmáig meglévő) telephelyét 1924-ben az Üllői út 102. szám alatt jelölték ki, 1925-ben indult meg az építkezés, a pengőérméket 1926. március 1-jétől már itt verték Bp. verdejeggyel. Az épületet terveit Szörényi-Reischl Gusztáv készítette.[1] Fontos kiemelni, hogy az új üzem felhasználta a már korábban (az 1890-es évektől) itt lévő Honvéd Lovassági Laktanya épületeit is.[2]
Az 1930-as években a pénzverde nemzetközi rangra emelkedett: vertek pénzeket Bulgária és Egyiptom számára is.
A második világháború harcai miatt 1944. december elején a pénzverde gépeinek egy részét Veszprémbe, más részét Egerbe szállították, melyek csak a harcok lezárulta után kerültek vissza. A helyreállítási munkálatok után ötpengősök verésével bízták meg a pénzverdét. A pengő inflációja, majd hiperinflációja hamarosan értelmetlené tette a pénzverést, ehelyett a forintérmék verésének előkészületei indultak meg, melyeknek előállítására 1946-ban került sor. 1947-ben már Lengyelország és Románia számára is készültek a Pénzverőben forgalmi veretek.
1949. február 1-jétől Állami Pénzverő Nemzeti Vállalat néven alakult át a Pénzverő. Beleolvasztottak több államosított nemesfémipari kisüzemet is, így a szocializmusban a pénzverés mellett a Pénzverde lett a jelvény- és dísztárgykészítés és az ékszergyártás csúcsüzeme is. Időközben telephelyet hoztak létre Tápiószelén (1968.)[3] és Borsodnádasdon (1971.)[4] is. Számos beruházással biztosították a verde szakmai színvonalának és versenyképességének megtartását.
A pénzverdéből a rendszerváltás után az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) két részvénytársaságot hozott létre: a Metal-Art Részvénytársaságot, mely a nemesfémipari részleget birtokolta és teljes egészében az ÁVÜ tulajdonában maradt; és a Magyar Pénzverő Részvénytársaságot, melynek tevékenysége a pénzverés és fő részvényese a Magyar Nemzeti Bank lett.[5] Az előbbi privatizációját az ÁVÜ 1993 őszén rendelte el. Az utóbbiba 2001-ben beleolvadt az MNB Érmekereskedelmi Rt. majd 2006-ban alakult zártkörűen működő részvénytársasággá.
Képtár
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Lexikon_MuveszetiLexikon_2/?pg=352&layout=s
- ↑ 1895-ös Budapesti térkép
- ↑ Tápiószele Nagyközség Weboldala (Google cache)
- ↑ gondola Archiválva 2007. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben – A Vörös Malom lovagjai – IV. rész. BIRODALOM A MALOM ÁRNYÉKÁBAN. (2002. június 11.)
- ↑ Országgyűlési Napló – 55. ülésnap [1995. február 14.]
További információk
szerkesztés- Magyar Pénzverő Zrt. – Cégtörténet
- Majosháza Enciklopédiája – A Pengő története… (1926–1946) forrás: Leányfalusi Károly–Nagy Ádám: Magyarország fém- és papírpénzei; A Pengő pénzrendszer 1926–1946
- Szabó Tibor weboldalai – A Forint története… (1946- ) forrás: Leányfalusi Károly – Nagy Ádám: Magyarország fém- és papírpénzei (A forint pénzrendszer) 1946–1986
Irodalom
szerkesztés- Leányfalusi Károly, Nagy Ádám. A forint-fillér pénzrendszer. Magyarország fém- és papírpénzei 1946-2006. Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Budapest (2007). ISBN 978-963-7122-16-3
- Rádóczy Gyula. A legújabb kori magyar pénzek, 1892–1981. Corvina, Budapest (1984). ISBN 963-13-1528-2
- Vas Zoltán, Gonda Lajos. 30 éves a forint. Az Állami Pénzverő újjászületése 1945 után. Magyar Nemzeti Bank, Budapest (1977). ISBN 963-7103-12-0
