A maja nyelvcsalád az amerikai indián nyelvek egyik legnagyobb nyelvcsaládja („nyelvtörzse”), amely mintegy 4~5 millió beszélővel rendelkezik Közép-Amerikában, főként Mexikó és Guatemala területén. A különböző ágak genetikus összefüggései még vitatottak, azonban az ágakon belüli nyelvek bizonyítottan rokonok: a maja ág esetében az alapnyelv hangrendszerét is sikerült rekonstruálni. A nyelvcsalád tagjainak közös tőre visszavezethető szavai földművelő, termesztő tevékenységre utalnak, így valószínűsíthető a közös őshaza és ősnyelv megléte. A kutatók szerint az őshaza Guatemala területén helyezkedett el, s a szétválás az i. e. 2. évezred eleje környékére tehető. A maja nyelvek agglutináló nyelvek.

A maja nyelvterület

Történeti áttekintés

szerkesztés

A maják máig birtokolt nyelvterületükön mintegy négy és fél ezer éve vannak jelen. Államokat alapítottak, gazdag irodalommal, művészettel, csillagászattal, s az európainál is pontosabb naptárral rendelkeztek. A maja naptár révén mitikus történelmüket i. e. 3113-ig vezették vissza. A számolásban húszas számrendszert használtak.

Háncskódexeik többségét a spanyol hódítók elégették, mivel pogány műveknek számítottak; mindössze három maradt fenn belőlük, melyeket Drezdában, Madridban, illetve Párizsban őriznek. A hódítás után keletkezett, már latin betűs művek közül a legjelentősebbek a jukaték nyelven íródott Chilam Balam, valamint a kicse nyelvű Popol Vuh. Diego de Landa püspök saját maja ábécét alkotott 29 eredeti jel felhasználásával, amelynek önkényes módon adott különböző hangértékeket; ez az írásmód azonban nem terjedt el széles körben.

Közös jellemzőik, a maja alapnyelv

szerkesztés
 
A maják vándorlása a feltételezett őshazától

A mai maja nyelvek (szűkebb értelemben csak a maja ág) közös őse a feltételezett proto-maja nyelv volt, amelynek hangrendszerét az alábbiak szerint rekonstruálták.

Öt magánhangzó-hangszín létezett: /a, e, i, o, u/, közülük mindegyiket ejthették röviden és hosszan is (vagyis valójában 10, fonológiai jelentésmegkülönböztető szereppel bíró magánhangzó volt).

A mássalhangzórendszer főleg zöngétlen zár- és zár-rés-hangokban volt gazdag, amelyeknek volt glottalizált párja is:

  • zöngétlen zárhangok: /p, t, k, q/; illetve egy zöngés zárhang: /b/;
  • glottalizált (ejektív) zárhangok: /b’, t’, k’, q’/;
  • zöngétlen zár-rés-hangok (affrikáták): /t͡s, t͡ʃ/ és glottalizált párjaik: /t͡s’, t͡ʃ’/;
  • réshangok: /h, x, s, ʃ/, illetve nazálisok: /m, n, ŋ/;
  • folyékony hangok (likvidák): /l, r/;
  • félhangzók: /j, w/.
  • hangszalagzárhang: /ʔ/

A glottalizált mássalhangzókat nagyobb energiával és az őket követő magánhangzó előtt rövid szünettel – úgymond „csattanósan” – kell kiejteni. A hangszalagzárhang a hang pillanatnyi „elakasztásával” jön létre.

Morfológiai típusukat tekintve a magyarhoz hasonlóan ragozó-toldalékoló (agglutináló) nyelvek. Egyik fő közös jellemzőjük, hogy a birtoklást, akárcsak a magyarban, birtokos személyraggal fejezik ki, azzal a különbséggel, hogy a maja nyelvekben a rag elöl áll: pl. a kakcsikel [ru.kjeːx ri at͡ʃin], szó szerint: ’övé-ló az ember’ vagyis ’az ember lova’. Az uralkodó szórend a VOS (ige–tárgy–alany) volt, de előfordult a VSO (ige–alany–tárgy) is.

Szókincs és őshaza

szerkesztés

A mai nyelvek közös szókincse mezőgazdasági, azon belül is elsősorban növénytermesztői életmódra utal, ahol a kukorica, a bab, és a tök lehettek a legfontosabb termények. Az őshazát a guatemalai Cuchumatanes-hegységben valószínűsítik a kutatók, innen válhattak el kb. 4000 évvel ezelőtt legkorábban a vasztékok, majd mintegy 3000 éve a jukaték, csol, celtál csoport, s végül nem több mint 800 éve a kicsék. A családfát az alábbi ábra szemlélteti.

 

Besorolásuk

szerkesztés

A zárójelben a nyelvek spanyol, vagy latin betűs sztenderdizált maja helyesírása szerepel, amennyiben az eltér a magyar átírástól (az aposztróf ejektív mássalhangzót, illetve – magánhangzó után – hangszalagzárhangot jelöl). A holt nyelveket † jelöli.

MAJA NYELVCSALÁD
  • Maja ág[1]
    • Vaszték csoport
      • vaszték (huastec)[2]
      • kabil vagy csikomuszelték †
    • Jukaték csoport
    • Nyugati csoport
      • celtál alcsoport
        • csol nyelvek
          • csolti (choltí) †
          • csorti (ch’orti’)
          • csol (chol)
          • csontál (chontal)
        • celtál nyelvek
          • cotzil (tzotzil)
          • celtál (tzeltal)
      • kanhobál alcsoport
        • csuh nyelvek
          • toholabal (tojolabal)
          • csuh (chuj)
        • kanhobál nyelvek
          • kanhobál (q’anjob’al)
          • hakalték (jakaltek)
          • popti
          • mocso (mochó)
          • mucsu (muchú)
    • Keleti csoport
      • mam alcsoport
        • mam nyelvek
          • tektiték (teko) (tectiteco, teco)
          • mam
        • isil nyelvek
          • agvakaték (aguacatec)
          • isil (ixil)
      • kicse alcsoport
        • uszpanték (uspantec)
        • kekcsi (q’eqchi’)
        • kicse nyelvek
          • kicse (k’iche’)
          • szakapulték (sacapultec)
          • szipakapai (sipacapense)
          • cutuhil (tz’utujil)
          • kakcsikel (kaqchikel)
        • pokom nyelvek
          • pokomam (poqomam)
          • pokomcsi (poqomchi’)
          • acsi (achi, rabinal)
  • Mihe–zoke (mixe–zoque) ág
    • zoke csoport
      • oasaka (oaxaca)
      • zoke (zoque)
      • szoteapanék vagy hegyi popoluka (soteapanec, popoluca serrano)
      • tesisztepek (texistepec, popoluca de Texistepec)
    • mihe csoport
      • szajulték (sayultec, popoluca de Sayula)
      • oluték (olutec, popoluca de Oluta)
      • mihe (mixe)
      • tapacsulték (tapachultec) †
  • Totonak ág
    • totonak (totonaca)
    • tepeva (tepehua)
  • Vave ág
    • vave (huave)
  1. A szűkebb értelemben vett maja nyelvcsalád csak ezt az ágat jelenti; a többi ággal való rokonság egyelőre kérdéses.
  2. Nem tévesztendő össze az uto-azték nyelvcsaládbeli vaszték-nava nyelvvel.
  3. A hétköznapi értelemben általában ezt hívják maja nyelvnek.

További információk

szerkesztés