Makkhali Goszála
Makkhali Goszála (páli; buddhista hibrid szanszkrit: Maskarin Gośāla; dzsaina prakrit források: Goszala Mankhaliputta) vagy Manthaliputra Gosalak ősi indiai aszkéta tanító. A hagyományok szerint i.e. 484 környékén született.[2] A történelmi Buddha és Vardhamána kortársa volt.
| Makkhali Goszála | |
 | |
| Született | i. e. 484 (2507 éves) |
| Foglalkozása | filozófus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Makkhali Goszála témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajzi források szerkesztés
Goszála életéről nagyon kevés a biztos információ, ezek többsége buddhista vagy dzsaina források. Mivel Goszála tanításai versengésben álltak a kor buddhista és dzsaina tanítókéval, ezért a tudósok úgy vélik, hogy azokat átszínezték és befolyásolták az ellenséges felekezetek.
A Goszála életét és tanításait bemutató legfőbb két forrás: a dzsaina Bhagavati-szútra és Buddhagósza szövegmagyarázata a buddhista Sammannaphala-szuttával kapcsolatban.[3] A Bhagavati-szútra leírja Makkhali Goszála szakmai életrajzát és a Vardhámával (Mahávíra) való kapcsolatát. A Sammannaphala-szútra szerint Makkhali Buddha hat filozófia tanítója közül volt az egyik. Buddhagósza szövege további részletekkel szolgál az életével és a tanításaival kapcsolatosan.
Életének korai szakasza szerkesztés
A Bhagavati-szútra szerint Goszála egy Gobahula nevű brahmin tehénistállójában született, aki egy kosalai determinista volt,[4] egy Saravana nevű faluból.[5] Az édesanyja neve 'Bhadda', amelyet a dzsaina forrásokban néhány mitológiai személy ismeretlen anyjára használtak. Az apát ezekben a forrásokban Mankhali-nak nevezik.[6] Goszála apja vallási énekeket kántáló koldus, aszkéta volt, akit sokan istennek tekintettek.[7]
A Goszála név szó szerint tehénistállót jelent és mind a dzsaina, mind a buddhista forrásban azért nevezik így, mert tehénistállóban született, ugyanis a szülei nem találtak ennél alkalmasabb helyet Saravana faluban.[8] A Bhagavati-szútra szerint Goszála az apja életútját folytatta, míg Buddhagósza szerint rabszolga sorba került, majd meztelen aszkétává vált, miután sikerült elszöknie dühös tartójától, aki még meg tudta ragadnia Goszála ruháját, mintegy lecsupaszítva ezzel a menekülő embert.[9]
Makkhali Goszála és Mahávíra (Vardhamána) szerkesztés
A Bhagavati-szútra állítása szerint Goszála Mahávíra tanítványa lett, amikor Mahávíra már három éve aszketizmust gyakorolt, és hat éven át utazgatott vele.[10] Az Avaszjaka-szútrához írott dzsaina szövegmagyarázat részletes jellemzést ad erről az időszakról. Ez a szöveg nem túl jó fényben tünteti fel Goszálát, amely újabb bizonyíték a szektariánus szerzők előítéletből fakadó torzításaira.[11] Mahávíra több esetben is megjósol dolgokat, amelyek tényleg úgy történnek később, annak ellenére, hogy Goszála mindent megtesz, hogy meghiúsítsa azokat. Ezek az incidensek természetesen hatással voltak Goszála későbbi hitére, miszerint a sors elkerülhetetlen.[12] Ezeket a történéseket valójában lehet, hogy adzsivika forrásból vették át a dzsaina mesélők.[13]
Egy másik lehetséges adzsivika történetben (Bhagavati-szútra) Goszála azt kérdezi Mahávírától, hogy az út szélén lévő növénynek és a magjainak mi lesz a sorsa. Mahávíra azt feleli, hogy a növénynek termése lesz és a magjaiból újabb növények fognak nyílni. Goszála igyekszik elrontani a mestere jóslatát és az éjszaka folyamán gyökerestül kihúzta a növényt a földből. Később azonban egy hirtelen zápor következtében a növény újból gyökeret eresztett, így mégis Mahávírának lett igaza.[14]
Az irodalomban szerkesztés
Goszála gemmaként tűnik fel Gore Vidal 1981-es regényében, a Teremtés, amely az 5. századi görög–perzsa háborúkról szól, egy sokat utazó diplomata, Cyrus Spitama, szemszögéből, aki Zarathustra unokáját, illetve I. Xerxész gyermekkori barátját alakítja. Fiatalemberként, az idegennyelvekkel jól bánó Cyrus-t nevezi ki I. Dareiosz király Perzsia indiai nagykövetének. A szubkontinensen átutazva Cyrus betér Mathura városába, ahol találkozik a dzsaina mesterrel, aki mesél Cyrus-nak a sors elkerülhetetlenségéről és a Mahávírával való nézetkülönbségéről.[15]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Marianne Yaldiz, Herbert Härtel, Along the Ancient Silk Routes: Central Asian Art from the West Berlin State Museums ; an Exhibition Lent by the Museum Für Indische Kunst, Staatliche Museen Preussischer Kulturbesitz, Berlin, Metropolitan Museum of Art, 1982 78. o.
- ↑ "The Development of Hinduism", 141, by M.M. Ninan, ISBN 9781438228204
- ↑ Basham 35. o.
- ↑ 224. o., India as Described in Early Texts of Buddhism and Jainism - Bimala Churn Law
- ↑ Basham 37. o.
- ↑ Basham 35-36. o.
- ↑ Basham 35. o.
- ↑ Basham 36. o.
- ↑ Basham 37. o.
- ↑ Basham 40. o.
- ↑ Basham 41-45. o.
- ↑ Basham 40. o.
- ↑ Basham 46. o.
- ↑ Basham 48-49. o.
- ↑ Gore Vidal, Creation: A Novel (Random House, 1981), 189-192. o.
Források szerkesztés
- ↑ Basham: Basham, A.L.. History and Doctrines of the Ājīvikas. Delhi, India: Motilal Banarsidass Publishers (2002). ISBN 81-208-1204-2
- Ñāṇamoli, Bhikkhu (ford.) és Bodhi, Bhikkhu (szerk.) (2001). The Middle-Length Discourses of the Buddha: A Translation of the Majjhima Nikāya. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-072-X.
- Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (1997). Samaññaphala Sutta: The Fruits of the Contemplative Life (DN 2). online: http://www.accesstoinsight.org/tipitaka/dn/dn.02.0.than.html.
- Walshe, Maurice O'Connell (ford.) (1995). The Long Discourses of the Buddha: A Translation of the Dīgha Nikāya. Somerville: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-103-3.
További információk szerkesztés
- Makkhali Gosala – Buddhista nézőpontból (angolul)