Maksa

falu és községközpont Romániában, Kovászna megyében

Maksa (románul Moacșa) községközpont Romániában, Kovászna megyében.

Maksa (Moacșa)
Óriáspince-tető, 2007. augusztus
Óriáspince-tető, 2007. augusztus
Maksa címere
Maksa címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeKovászna
KözségMaksa
Rangközségközpont
Irányítószám527120
Körzethívószám0267
SIRUTA-kód64577
Népesség
Népesség913 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság814 (2011)[1]
Népsűrűség25,96 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság547 m
Terület35,17 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 52′ 33″, k. h. 25° 58′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 33″, k. h. 25° 58′ 37″
A Wikimédia Commons tartalmaz Maksa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Református templom

Fekvése szerkesztés

Sepsiszentgyörgytől 14 km-re keletre, az Óriáspince-tető lábánál, a Maksa-pataknak a Besenyő-patakba való ömlésénél fekszik.

Története szerkesztés

1332-ben Moya néven említik először. A falutól délkeletre a Lencsekút nevű helyen neolit telep maradványait tárták fel. Belterületén 2.- 3. századi római telep nyomaira bukkantak. Református vártemploma 13. századi eredetű, a 15. század végén gótikus stílusban átépítették. 1893-ban lebontották és helyébe 1894 és 1900 között újat építették. Erőd jellegére már csak a középkori harangtorony emlékeztet, melynek szomszédságában az egykori várfal csekély nyomai látszanak. Az 1940-es földrengés a templomot súlyosan megrongálta.

A toronyban egy 1531-ben készült harang található Soli Deo gloria felirattal. Rajta emberfejeket ábrázoló érmék vannak.

A régi templom falát a Szent László legendát ábrázoló falfreskó díszítette, erről Huszka József színes akvarell másolatot készített 1892-ben. Ez a Magyar Néprajzi Múzeumban található. Ugyancsak a régi templomot 1766-ban készült kazettás mennyezet díszítette, ezt a gyülekezet díjtalanul átadta a budapesti Iparművészeti Múzeumnak, ahol ma is látható.

1630 és 1739 között itt tartották Háromszék közgyűléseit. 1660-ban a Barcsay Ákos fejedelem ellen fellázadt székelyek itt határozták el jogaik védelmét. 1704-ben a falut császári seregek égették fel. 1910-ben 760 lakosából 759 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 937 lakosából 894 magyar, 26 cigány és 18 román volt.

Híres emberek szerkesztés

  • Itt született Őse Péter (1599-?), professzor, író
  • Itt született Jancsó Lajos (1858–1932), egyháztörténész, valláskönyv szerző
  • Itt született Jancsó Sándor (1867–1943), református lelkész, kátéíró
  • Itt született Cseke István, labdarúgó

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés

 
Óriás-pincetető, Háromszéki Turisztikai Napok