Főmenü megnyitása
Mannequin bábuk

A manöken leginkább fiatal , aki divatbemutatókon lép fel, és az új ruhatervek alapján készült ruhákat viselve mutatja be a közönségnek, de vannak férfi manökenek is.

TörténetSzerkesztés

 
Varrónő és próbabábuja, 1900 körül

A Franciaországban megszületett európai divatot kezdetben nem képes újságok, hanem divatbábok terjesztették. Ekkoriban még tiltották a ruhák bemutatását nőkön, ezért a korabeli divatipar kénytelen volt kis emberekkel (petit homme) dolgozni. 1797-ben a párizsi ruhaszalonok jómódú vevőiknek bábukat (mannequin) küldtek, amelyek a cég divatos ruhakölteményeibe voltak öltöztetve.[1]

A viselettörténetben először a 19. század közepén jelentek meg az élő manökenek a divat világában.[2] Az első divatmodell-ügynökség megalapítója, aki hivatásszerűen alkalmazott a divatszakmában próbakisasszonyokat, élő manökeneket, Charles Frederick Worth volt, akit az haute couture apjának is neveznek. Ugyancsak nevéhez kötik a divat üzletté, iparrá forradalmasítását, az 1800-as években. A szolgáltatást az előtte alkalmazott maneken babák kapcsán Madame Mannequin néven vezette be.[3]

Magyarországon az ötvenes évek csillagjait például vasalónőként, varrónőként, az 1960-as években adminisztrátorként, szervezőként szerződtették a ruhaipari cégek. A szocializmus nem ismerte el a hivatalos manöken státuszt.

Az 50-es évek első felében a divat burzsuá csökevénynek számított. Az öntudatos munkásnő munkászubbonyt hordott és Virág elvtárs ÁVO-s beosztottjának a megfelelőnél rövidebb szoknyájára így reagált: Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának! A ötvenes évek második felében azonban kezdtek megváltozni a dolgok. Újra előtérbe került a nők, kiváltképpen a dolgozó nők ízléses, csinos öltözködése. Divattervező vállalatok alakultak, amelyek kollekciói meggyőzően bizonyították nem csak itthon, hanem külföldön is, hogy a vasfüggönyön túl is van élet no meg divat.
– NAVA : ISMERETTERJESZTŐ / OKTATÓ MŰSOR, Főcím: Anno

Az 1970-es években Aszalós Károly és Baross Imre, az Állami Artistaképző Intézet igazgatói, együtt szervezték meg az első manökenképzést és annak képesítési rendszerét.[4]

A balettiskolai kalandból azonban annyi előny mindenképp származott, hogy az iskolaigazgató aláírása maga volt a szakképzettség bizonyítéka: a papírt lobogtató szépségek azonnal hozzájutottak a bérelszámolás miatt is fontos működési engedélyhez. És nem kellett többet olyan furcsa hivatalos státuszban leledzeniük, mint vasalónő, miközben nyelveket beszéltek, a legelegánsabb szalonok, mint a Rotschild, a Kék Duna, a Budapest Szalon, illetve a Magyar Divatintézet és az Okisz Labor darabjait viselték, és járták a világot.
– Népszabadság, Szablyár Eszter: Kifutó modellek, 2009.02.02[5]

Az Állami Artistaképző Intézetben többszintű válogatások után vették fel a manökenképzésre a jelentkezőket.

A jelentkezőknek minimum 170 centiméter magasnak kellett lenniük. Egy-egy tanfolyam létszáma körülbelül 30 fő volt. A tanfolyamokon sminkelést, dzsesszbalettet, színészmesterséget és színpadi mozgást tanítottak. Itt Jeszenszky Endre koreográfus, valamint Szirmai Béla is oktatott.

A manökenek hosszú időn keresztül itt végezték el a foglalkozásukhoz szükséges szakmai tanfolyamot, és kaptak fotómodell- és manökenoklevelet a sikeres vizsga esetén.

Ezt, a bérelszámolás miatt is fontos működési engedélyt, a személyi igazolványba is bevezették.

A 2000-es években már sok lett a manökeniskola. Sok a magát modellnek nevező, az önjelölt lány. Kevés tanulással, némi szerencsével, esetleg egy kis rutinnal, szinte bárki kipróbálhatja már magát.

ManökenekSzerkesztés

Magyar manökenek, fotómodellekSzerkesztés

András Judit, Badonyi Vali, Bakos Ilona, Bálint Ági, Balonyi Kyra, Barna Ilona, Baróti Györgyi, Bayer Kató, Bíró Ica, Bolla Ági, Bolyos Ibolya, Borsovszky Ágnes, Botykai Beáta, Bozzay Margit, Clavier Charlotte, Csató Mari, Csengery Szilvia, Diós Kati, Dobrovolszki Ági, Dombrády Éva, Farkas Márta, Fekete Klári, Felkai Anikó, Gaál Zsuzsa, Garamvölgyi Adrien, Háfra Mari, Hágelmayer Veronika, Hajós Judit, Halász Ilona, Hegedüs Mari, Hízó Erika, Kemenes Mari, Keresztes Orsi, Komjáthy Ágnes, Kovács Valéria, Kristyán Judit, Lajkovits Ági, Lantos Piroska, Molnár Vali, Pataki Ági, Patz Dóri, Pintér Mária, Pintér Szilvia, Rábaközi Andrea, Rák Kati, Safranek Anna, Schmidt Bea, Sütő Enikő, Szedres Mariann, Szentpéteri Györgyi, Szőnyi Ildikó, Szőnyi Kinga, Takács Éva, Takáts Szilvi, Tálas Kati, Vadász Éva, Welzer Erzsébet, Zám Edit, Zuggó Erika, Pogány Klári, Takács Zsuzsa, Szilágyi Mária, Saáry Éva, Kelemen Mária, Ribarszky Edit, Kirsch Mária, Turcsányi Éva

Magyar férfimanökenek, fotómodellekSzerkesztés

Albertini János, Bakos János, Balassa Gábor, Bárányi Zoltán, Baráth Zoltán, Bártfai Róbert, Benkő István, Boross Ferenc, Budai István, Czebe László, Fabinyi János, Forgó Ferenc, Gajdos Tamás, Girardi Géza, Honvéd Tibor, Horváth Attila, Hugai István, Kádi László, Klinszky Gábor, Lajkó István, Magyari Beck Eduárd, Mátyók József, Moczó Dénes, Müller Péter, Norman Gábor, Ollári Béla, Pál Sándor, Sántha István, Sauska Ádám, Szablya Ákos, Szécsi Pál,[6] Szőcs András, Tábori Iván, Tóth György Tibor, Varga Lajos, Varga Sándor, Várszegi József, Vida Sándor, Vinkovich László

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés