Mariner–3

Mariner–3 az amerikai Mariner-program harmadik űrszondája, Mars-szonda, Rakétatechnikai okok miatt a küldetés sikertelen volt.

Mariner–3
Űrügynökség	NASA
Gyártó	Jet Propulsion Laboratory
Típus	személyzet nélküli űrrepülés űrszonda mesterséges bolygó
Indítás dátuma	1964. november 5.
Indítás helye	Cape Canaveral Space Launch Complex 13
Hordozórakéta	Atlas-Agena D
Pálya	heliocentrikus pálya
COSPAR azonosító	1964-073A
SCN	00923
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

A NASA 1964-ben ugyanabban az indítási ablakban állították pályára, a Mariner–3 sikertelensége miatt a Mars irányába a Mariner–4-et. Cél a Vénusz felderítésének segítése. A gyakorlatnak megfelelően kettő műholdat építettek, ha az első meghibásodik, akkor kis csúszással a második, a tartalék veszi át a tudományos kutatási szerepet.

Jellemzői

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–3; COSPAR: 1964-073A. Kódszáma: 923.

1964. november 5-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–13 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas–Agena D 2L hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Mars közelébe kerülhessen.

Felépítése

Három tengelyesen, giroszkópokkal forgás-stabilizált űreszköz. Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 0,9, magassága nyitott állapotban 1,8 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Rendelkezett körsugárzó rúdantennával (2,23 méter) és parabola antennával, melynek átmérője 1 méter. Energia biztosítása érdekében a hasáb oldalaihoz (tetejére) 4 napelemtáblát szereltek (7 négyzetméter felületen 28 224 szilícium sejt). A napelemek fesztávja 5,79 méter, napirányba állíthatók. Éjszakai (földárnyék) energiaellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították (1200 Wh). Az űregység teljes tömege 260, a műszercsomag súlya 30 kg. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. A pályakorrekciókat 10 darab, 210 atmoszféra nyomású, hidrazinnal működő fúvókák biztosították.

Programja

A hordozórakéta leválása után azonnal üzembe helyezték a szondát. Menet közben különböző méréseket végzett, melyeket magnóra rögzített, vételi időben (kapcsolat aktivizálása) lejátszotta.

Műszerezettsége

• televíziós kamera.
• spektrális reflektométer – a bolygó felületi hőmérsékletének mérésére,
• magnetométer – a mágneses mező mérésére,
• ionizáló sugárzás mérése,
• szoláris plazma érzékelő – menet közben mérve a plazma rétegeket, áramlatokat, részecskéket,
• mikrometeoritok energiájának meghatározása repülés közben,

Kapcsolódó oldalak

• Mars-kutatás

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Mariner–3. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
• Mariner-program. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
• Mariner–3. nasa.gov. [2014. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 21.)

Elődje: Mariner–2

Mariner-program 1962–1973

Utódja: Mariner–4