Maros Rudolf
Maros Rudolf (Stachy, Csehország, 1917. január 19. – Budapest, 1982. augusztus 3.[1]) zeneszerző, főiskolai és egyetemi tanár, Maros Miklós zeneszerző és Maros Éva hárfaművész édesapja.
Maros Rudolf | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1917. január 19. Stachy |
Elhunyt | 1982. augusztus 3. (65 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Gyermekei | |
Pályafutás | |
Hangszer | hegedű |
Tevékenység | zeneszerző, pedagógus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Maros Rudolf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésZenei tanulmányait a győri konzervatóriumban folytatta, majd 1939–42-ben a Zeneakadémián Kodály Zoltán vezetésével zeneszerzést, valamint Temesváry János növendékeként brácsát tanult.[1]
Diplomája megszerzése után a pécsi konzervatóriumban tanított 1949-ig,[1] majd 1978-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kamarazenét, zeneelméletet és hangszerelést oktatott.[1] 1949-ben Prágában Alois Hába mesterkurzusának hallgatója volt. 1959 után több alkalommal vett részt a darmstadti nyári kurzusokon. 1971 és 1972 között ösztöndíjasként Berlinben élt.
1971–75-ig a Modern Zene Nemzetközi Társasága elnökségi tagja volt. 1973-ban érdemes művész díjat kapott. Korai művein Kodály hatása érződik. Az ötvenes évek végén stílust váltott, vélhetően széles körű kortárszenei tapasztalatai hatására.
Első, Molnár Klára hegedűművésszel és -tanárral kötött házasságából származnak muzsikus gyermekei. 1950-től Harmat Artúr egyházkarnagy leányával, Jerryvel élt házasságban haláláig.
Sírja a Farkasréti temetőben található. Sírverse: Zenéje égi azúr / ezér' áldja az Úr. (Weöres Sándor)
Emlékére írta Szőllősy András Tristia. Maros-sirató című vonószenekari művét (1983).
Főbb művei
szerkesztés- Eufónia 1. 2. 3. – zenekarra
- Metropolis – balett
- Kaleidoszkóp – kamarazenekarra
- Albumlapok – nagybőgőre
- Gemma – In memoriam Zoltán Kodály
- Ecseri lakodalmas (1950)
- Concertino fagottra és zenekarra (1951)
- Bányász-ballada (1961)
- Cinque Studi (1967)
- Quadros Soltos (1968)
- Reflexionen (1971)
- Metropolis (1972)
- The Poltroon (1972)
Díjai
szerkesztés- Erkel Ferenc-díj (1954, 1955, 1957)[1]
- Érdemes művész (1973)[1]
- Kiváló művész (1980)[1]
- Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1991 – posztumusz)
Jegyzetek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Várnai Péter: Maros Rudolf (pdf)
- Porrectus: 55-ösök a zenei közelmúltból – Maros Rudolf műveiről (Muzsika 1999. május, 42. évfolyam, 5. szám, 38. oldal)
- Maros Rudolf: Tájképek
- Várnai Péter: Maros Rudolf; Zeneműkiadó, Budapest, 1967 (Mai magyar zeneszerző)
- Dalos Anna: Maros Rudolf; Mágus, Budapest, 2001 (Magyar zeneszerzők)