Maschinengewehr 13
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2024 januárjából) |
A Maschinengewehr 13 vagy MG 13 egy német gyártmányú géppuska volt, melyet a második világháborúban használtak.
| Maschinengewehr 13 | |
.jpg) | |
| Típus | géppuska |
| Ország |  Harmadik Birodalom |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1930–1945 |
| Használó ország | Harmadik Birodalom Portugália |
| Háborús alkalmazás | Spanyol polgárháború, Második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,92 mm |
| Lőszer | 7,92×57 mm |
| Tárkapacitás | 25 töltényes ívtár vagy 75 töltényes dobtár |
| Működési elv | rövid csőhátrasiklású, forgózáras reteszelésű |
| Tömeg | 13,3 kg |
| Fegyver hossza | 1466 mm |
| Csőhossz | 717 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 500 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 890 m/s |
| Max. lőtávolság | 2000 m |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinengewehr 13 témájú médiaállományokat. | |
Történet szerkesztés
A Svájcban kivitelezett fejlesztőmunka mellett (amely során kifejlesztették a Steyr-Solothurn S2–200 géppuskát; osztrák jelöléssel Maschinengewehr 30, magyar jelöléssel 31 M. golyószóró), az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején a német Rheinmetall folytatta az első világháborús fegyverek fejlesztését. Az 1930-as évek elején a Rheinmetall módosította az 1918-as mintájú „Dreyse” könnyű géppuskát tárból tüzelő könnyű géppuskára, melyet Gerät 13 (13-as eszköz) jelöléssel ismertek. A fejlesztést a német hadsereg szakértőinek javaslatainak felhasználásával folytatták, majd az alapos tesztelések után 1932-ben hivatalosan hadrendbe állították a Wehrmachtnál Maschinengewehr 13 jelöléssel. Az MG 13 jelölést fedőnévként választották, hogy az újonnan kifejlesztett fegyvert egy régebbi típusként (1913-as minta) tüntessék fel a szövetségesek vizsgálóbizottsága előtt. Rövid ideig az MG 13 képezte a német gyalogos osztagok magját. Eredetileg egy 25 töltény befogadására képes ívtárat használtak hozzá, de később egy speciális 75 töltényes dupladobtárat (Doppeltrommel 13) fejlesztettek ki a hosszabb lövéssorozatok leadása érdekében, különösen légvédelmi feladatkörben. A dobtár a Luftwaffe számára kifejlesztett Maschinengewehr 15 géppuska dobtárján alapszik, de nem csereszabatos azzal.
Az olcsóbb, nagyobb tűzgyorsasággal bíró Maschinengewehr 34 majd a Maschinengewehr 42 kiszorította a géppuskát, majd 1934-ben hivatalosan kivonták a hadrendből. Ezután a fegyverek nagy részét eladták Portugáliának, ahol Metralhadora 7,92 mm m/938 Dreyse jelöléssel helyezték őket hadrendbe. A megmaradt példányokat raktárkészleten tartották, majd a második világháború alatt másodvonalbeli alakulatoknál vetették be a fegyvereket. Az MG 13 géppuskát alkalmazták a Ju 87 „Stuka” zuhanóbombázó hátsó lövészei, és a Panzer I harckocsi fő fegyverzetét is ezek a fegyverek alkották.
Leírás szerkesztés
Az MG 13 rövid csőhátrasiklású, tölténytárból táplált, léghűtéses könnyű géppuska. A puskacső cserélhető, de ehhez a géppuska részleges szétszerelése szükséges, mivel a puskacsövet a nyitott tok hátuljából lehet kihúzni. A závárzat zárását egy lengőkar végzi, amely a puskacső hátsó végén található, közvetlenül a zár mögött. A tokon egy gázkar található, amely a zár mozgásának sebességét gyorsítja. A tok viszonylag rövid, alsó és felső borítással rendelkezik. A felső borítás foglalja magában az elsütőszerkezetet és a hátsó lemezt egy hozzá csatolt válltámasszal.
Az MG 13 zárt zárból tüzel, belső kakassal. Az elsütőbillentyű lehetővé teszi az egyes lövés és a sorozatlövés leadását is. A két tüzelési mód között úgy lehet váltani, hogy az elsütőbillentyű felső (egyeslövés) vagy az alsó (sorozatlövés) részét húzzák meg. A manuális biztosító a tok bal oldalán található, a pisztolymarkolat felett és mögött.
Az MG 13 géppuskához csak tölténytár használható. A tárakat a bal oldalról kell behelyezni, a tárnyílást egy porfogóval védik. Az üres töltényhüvelyek a tok jobb oldalán távoznak. Az eredeti tárak ív alakúak, kétsorosak, 25 darab töltény befogadására képesek. A tárak újratöltése szabványos 5 töltényes töltőléccel is lehetséges. A későbbiekben dobtárat fejlesztettek ki a fegyverhez. Ezek a tárak két dobból állnak, az MG 15/MG 34 géppuskák hasonló tárjaitól különböznek, mivel a felső dob aszimmetrikusan helyezkedik el az alsó dob felett, így nem zavar a géppuska célzása közben. Ezek a tárak igen drágák, nehezek, és nehéz őket tölteni.
Az MG 13 géppuskát ellátták egy állítható magasságú villaállvánnyal. A csőburkolaton két rögzítési pontot helyeztek el a villaállvány számára, egyet a csőszáj közelében, egyet pedig a tok közelében. A válltámaszt acélból készítették, melyet a tok jobb oldalára lehetett hajtani. A tok elején egy hordfogantyút helyeztek el.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a MG 13 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.