Mellénybe dugott kéz
A mellénybe dugott kéz (angolul: hand-in-waistcoat, jelentése ’kéz a mellényben’) a kézgesztusok egyik fajtája, amely a 18., valamint a 19. század folyamán volt a legjobban elterjedve a férfiak portréfestészetében. A kéz ezen mozdulata a legnépszerűbb magyarázat szerint a férfias bátorságot és szerénységet; a visszafogottságot, illetve a hatalmat is jelképezheti.[1][2] A gesztus eredete valószínűleg egészen a klasszikus időkig nyúlik vissza, hiszen Aiszkhinész (i. e. 389 – i. e. 314) athéni szónok és politikus, egy szónoklattani iskola alapítója vetette fel egyik jelentős oratóriumi munkájában, hogy aki úgy mondott egy beszédet, hogy az egyik karját kivette a saját tógájából, azt a személyt neveletlennek és durvának tartották.[3] A gesztus maga a begombolt mellény vagy kabát bal szárnya alá bedugott jobb kézfejet jelenti.[4] François Nivelon 1738-ban megjelent Az előkelő viselkedés könyve címet viselő munkájában a szerző így írja le ezt a pozitúrát: „az elrejtett kéz a jó neveltetés, a férfias bátorság és szerénység egyértelmű jele”.[2]
A mellénybe dugott kéz mozdulatának valószínűleg legelterjedtebb és legismertebb ábrázolása Jacques-Louis David (1748–1825) francia festő I. Bonaparte Napóleon császárt megfestő, Napóleon a dolgozószobájában a Tuileriáknál címet viselő 1812-ben befejezett alkotása. A mű miatt a császárt gyakran azonosítják ezzel a gesztussal.[5] A festmény az uralkodót ábrázolja, amint fölfelé mutató hüvelykujjáig a mellénye nyílásába dugja a kezét. Napóleon gesztusára magyarázatul számos alaptalan elmélet vagy tréfa született meg. Ezek között a következők fordulnak elő: a császárnak gyomorfekélye volt; Napóleon óráját igazgatta; bőrbetegségben szenvedett; a zsebre dugott kéz mozdulat abban az időben illetlenségnek számított; az uralkodónak mellrákja volt; torz volt a keze; egy illatszeres zacskót rejtett el, amit magánál tartott, és időnként azt szagolgatta; simogatta magát; a festők nem szívesen festették meg alanyaik kezét.[2]
Ennek ellenére a valóság az, hogy a mozdulat és annak jelentése már a 18. századtól jelen volt a művészet területén.[5] Állítólag, amikor Napóleon megtekintette a róla készült alkotást, ezt mondta festőjének: „Látom, megértett, kedves Davidom.” – ebből is következtethető, hogy a mellénybe dugott kéz státusszimbólumként van jelen a festményen.[2] A korabeli leírások tanúsága szerint ez a kézgesztus nem tartozott Napóleon gyakoribb mozdulatai közé, és a császár nem állt modellt a nevezetes képhez. David ugyanis emlékezetéből festett, és ő maga döntött a pozitúra mellett, de a mozdulat hírhedtté válása többek között azt a feltételezést is bizonyítja, hogy a festőművész pontosan tudta, hogy a pozíció a hatalmat jelképezi.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Dobosy Ildikó: Ints be óvatosan! – Nemzetközi kézjelek. HarmoNet, 2007. május 4. (Hozzáférés: 2012. szeptember 13.)
- ↑ a b c d e 6. fejezet: A kéz és a hüvelykujj jelzései. In Barbara Pease – Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája. Fordította Nemes Anna. Első kiadás. Budapest: Park Könyvkiadó. 2006. 116–117. o. ISBN 963 530 715 2 [halott link]
- ↑ Holmberg, Tom: Frequently Asked Questions (FAQ) #12: Why is Napoleon depicted with his hand in his coat? (angol nyelven). The Napoleon Series, 2007 (Hozzáférés: 2012. szeptember 13.)
- ↑ Wacha Imre: A nonverbális kommunikáció eszköztára. Szabadpart, IX. évf. 32. sz. (2007) arch Hozzáférés: 2012. szeptember 13.
- ↑ a b Meyer, Arline: Re-dressing classical statuary, the eighteenth-century 'hand-in-waistcoat' portrait. Art Bulletin. College Art Association, LXXVII. évf. 1. sz. (1995. március 1.) 45–63. o. DOI: 10.2307/3046079. JSTOR: 3046079
További információk szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Mellénybe dugott kéz témájú kategóriát.
