Főmenü megnyitása

Merikaré az ókori egyiptomi X. dinasztia egyik uralkodója volt, az első átmeneti korban. Nem tudni pontosan, mettől meddig uralkodott, és a torinói királylistán sem sikerült azonosítani.

Merikaré
előd
egyiptomi fáraó
utód
Uahkaré Heti (?)
X. dinasztia
ismeretlen,[1] majd II. Montuhotep

Werkauheti kancellár írnoki palettája, Merikaré kártusával
Werkauheti kancellár írnoki palettája, Merikaré kártusával

Uralkodása i. e. 2075–2040
Prenomen
<
N5
U7
D28
>

mr.ỉ-k3-rˁ
Merikaré
lelkének kedveltje”[2]
Nomen talán Heti[3]
Apja Uahkaré Heti (?)
Sírja Merikaré piramisa
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Merikaré témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

UralkodásaSzerkesztés

Több tudós szerint a X. dinasztia végén uralkodott,[2][4][5][6][7] középkorúan került trónra apja hosszú uralkodása után. Elődje (az úgynevezett III. Heti, a Merikaré intelmei állítólagos szerzője) személyazonossága még vitatott; egyesek szerint Uahkaré Hetivel azonos.[6][7][8] Ezek az intelmek – melyeket valószínűleg Merikaré uralkodása alatt írtak, és csak fikció, hogy apja a szerző – a helyes kormányzásról szólnak. A szöveg említi az ország keleti határát is, melyet nemrégiben megerősítettek, de még az uralkodó figyelmét igénylik.[9] Merikaré meg nem nevezett apja a szövegben említi, hogy kifosztotta Thiniszt, de fiának azt javasolja, legyen elnézőbb a problámás felső-egyiptomi területekkel.[8]

Miután i. e. 2075 körül[10] trónra lépett, Merikaré bölcsen belenyugodott, hogy Egyiptom területén két, egymástól független királyság létezik – Északon Hut-Neni-Niszu, délen Uaszet (Théba) központtal –, és igyekezett fenntartani a békés egymás mellett élést, melyet apja elért.[8] Úgy tűnik, a békének köszönhetően viszonylagos jómód köszöntött be uralkodása alatt.[7] Valamivel később arra kényszerült, hogy udvarával együtt hatalmas flottával felhajózzon a Níluson. Mikor elérte Aszjútot, beiktatta hivatalába a hozzá hű Heti kormányzót, az előző kormányzó, az elhunyt Tefibi fiát;[8] emellett felújításokat végeztetett Upuaut isten helyi templomán. Ezután még délebbre hajózott, Sashotep városába, valószínűleg azért, hogy leverjen egy felkelést, és egyben megmutassa erejét a lázongó déli határvidékeknek.[11]

I. e. 2040 körül hunyt el, pár hónappal fővárosa, Hut-Neni-Niszu eleste előtt, így dinasztiája a végső vereséget, melyet a XI. dinasztiabeli II. Montuhotep mért rá, már egy rövid ideig uralkodó, ismeretlen uralkodó alatt szenvedte el.[1]

SírjaSzerkesztés

 
Anpuemhat sztéléje, amely arról tanőskodik, hogy Merikaré halotti kultusza fennállt Szakkarában a XII. dinasztia idején is

Több forrás is arra utal, hogy Merikarét egy eddig fel nem fedezett szakkarai piramisba temették el, melynek neve „Merikaré lakhelyei virágzóak”, és a VI. dinasztiabeli Teti piramisa közelében kellett lennie.[1] Az építkezésében részt vevő hivatalnokok címei jól dokumentáltak, mert a halotti kultusz egészen a XII. dinasztia idejéig fennmaradt; Merikaré kártusa legalább négy olyan pap sztéléjén megjelenik, akik Teti és Merikaré kultuszáért feleltek a Középbirodalom idején.[12] Közéjük tartozik Gemeniemhat is, aki más, fontos pozíciót is betöltött.

EmlítéseiSzerkesztés

Merikarénak maradt fenn a legtöbb említése a IX. és X. dinasztia hérakleopoliszi uralkodói közül. Ezek:

  • a Merikaré intelmei,
  • fa írnoki paletta, egy Werkauheti nevű kincstárnok tulajdona, melyet egy aszjúti sírban találtak (egy Meriibré Heti nevét viselő parázstartóval együtt), ma a Louvre-ban,[4]
  • feliratok II. Heti nomoszkormányzó aszjúti sírjában,[4]
  • kilenc sztélé, mely említi piramisát és halotti kultuszát Szakkarában.[3]

Feltételezett korábbi uralkodási dátumSzerkesztés

2003-ban Arkagyij F. Demidcsik egyiptológus felvetette, hogy át kellene gondolni Merikaré helyét a dinasztiában. Úgy véli, hogy ha Merikaré volt Alsó-Egyiptom uralkodója II. Montuhotep hadjárata idején, akkor a thébai hódítás után piramisa és kultusza nem maradhatott volna fenn, és nem lett volna lehetősége gránitot szerezni be délről, mint azt a Merikaré intelmei írja. Demidcsik szerint a Tefibi és Merikaré által említett, Thiniszért folyt csaták ugyanazok, melyeket a másik fronton II. Antef thébai uralkodó vívott, így Merikaré uralkodása pár évtizeddel korábbra kellett, hogy essen, mint azt általában gondolják, arra az időre, amikor a X. dinasztia hatalma csúcsán volt.[3]

ForrásSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Merikare című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. a b c William C. Hayes, The Cambridge Ancient History, vol 1, part 2, 1971 (2008), Cambridge University Press, ISBN 0-521-077915, pp. 467–78.
  2. a b Jürgen von Beckerath, Handbuch der Ägyptischen Königsnamen, 2nd edition, Mainz, 1999, p. 74.
  3. a b c Arkadi F. Demidchik (2003), "The reign of Merikare Khety", Göttinger Miszellen 192, pp. 25–36.
  4. a b c Flinders Petrie, A History of Egypt, from the Earliest Times to the XVIth Dynasty (1897), pp. 115-16.
  5. William C. Hayes, op. cit. p. 996.
  6. a b Nicolas Grimal, A History of Ancient Egypt, Oxford, Blackwell Books, 1992, pp. 141–45.
  7. a b c Michael Rice, Who is who in Ancient Egypt, 1999 (2004), Routledge, London, ISBN 0-203-44328-4, p. 113.
  8. a b c d William C. Hayes, op. cit. p. 466–67.
  9. William C. Hayes, op. cit. p. 237.
  10. Miriam Lichtheim, Ancient Egyptian Literature, vol. 2. pp. 97-109. University of California Press 1980, ISBN 0-520-02899-6, p. 97.
  11. Alan Gardiner, Egypt of the Pharaohs. An introduction, Oxford University Press, 1961, p. 113.
  12. James Edward Quibell, Excavations at Saqqara (1905-1906), Le Caire, Impr. de l'Institut français d'archéologie orientale (1907), p. 20 ff; pl. XIII, XV.

További irodalomSzerkesztés

  • Wolfgang Kosack; Berliner Hefte zur ägyptischen Literatur 1 - 12: Teil I. 1 - 6/ Teil II. 7 - 12 (2 Bände). Paralleltexte in Hieroglyphen mit Einführungen und Übersetzung. Heft 8: Die Lehre für König Merikarê. Verlag Christoph Brunner, Basel 2015. ISBN 978-3-906206-11-0.