Meseregény
A meseregény átmeneti szépirodalmi műfaj. Első megközelítésben terjedelmi, kompozíciós sajátosságait és cselekménybonyolítását tekintve a regény műfaji jellemzőit követi, a benne megjelenő hősök, motívumok és történetek viszont inkább a mesei világ fantasztikumait idézik.[1] Másik megközelítésben azonban a mese és regény széles skálán mozgó definíciói már eleve megnehezítik a közös metszet megragadását, ezért a meseregényre mint átmeneti műfajra adható legpontosabb meghatározás: „mese és regény egyben”.[2] Még nagyobb nehézségekbe ütközhet a meseregény és a napjainkban közkeletű fantasy irodalom közötti különbségek pontos meghatározása.
Kialakulását és hagyományait tekintve a mese elsősorban felnőttműfaj volt, de a 18. század végétől fokozatosan funkcióit vesztő, fantasztikumában és motívumaiban beszűkült, szövegében és mondanivalójában is kompakt, könnyen érthető üzeneteket hordozó, jobbára didaktikus gyermekirodalommá lett, amely a felnőttvilág érdeklődésére már nem is tarthatott számot. Bizonyos szempontból az így támadt űrt tölti be a meseregény, amely a rövid, lineáris mesei formákat, tárgyválasztást, világ-, tér- és időszemléletet a modern ember gondolatvilágához, látásmódjához és életélményéhez igazodva korszerűsíti, azaz voltaképpen a regény műfaji sajátosságaihoz igazítja a témáját, de a mesében ismeretlen fantasztikus elemekkel oldja meg az alapkonfliktust, emellett kibontja a szereplők jellemét, cselekményeit, motivációit és érzelmi viszonyulásait.[2]
Jellemzően gyermek- és ifjúsági irodalom, de ismertek a felnőttek által is kedvelt meseregények, mint például Carroll Alice Csodaországban (1862), Milne Micimackó (1926), Tolkien A Gyűrűk ura (1954–1955) című regényei vagy Rowling Harry Potter-meseregényfolyama (1997–2007), a magyar irodalomban Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika (1981) vagy A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) című regényei, illetve kifejezetten felnőttmesék, mint például Kolozsvári Grandpierre Emil politikai színezetű A csillagszemű (1953), Háy János Dzsigerdilen (1996) és Xanadu (1999), Darvasi László A könnymutatványosok legendája (1999) című regényei.[1][2][3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Szerdahelyi István: Meseregény. In Világirodalmi lexikon VIII. (Mari–My). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1982. 286. o. ISBN 963-05-3109-7
- ↑ a b c Lovász Andrea: A meseregény kora: Vázlat a meseregény megközelítéséhez. Korunk, III. évf. 13. sz. (2002) 7–12. o.
- ↑ Pompor Zoltán: Hagyomány és újítás Lázár Ervin elbeszélőművészetében: Értekezés a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzése érdekében az irodalomtudomány tudományágban. dea.lib.unideb.hu (Hozzáférés: 2022. december 4.)
