Me P.1101

A Messerschmitt P.1101, egy együléses, egyhajtóműves vadászgép volt a válasz az 1944. júliusi Védelmi Vadászgép Programra. E program a második generációs sugárhajtóműves vadászgépek kifejlesztésére keresett megoldást a Harmadik Birodalom számára. Egyik legjellegzetesebb tulajdonsága az a fejlesztés volt, amely a P.1101 prototípust alkalmassá tette a szárnynyilazás állásszögének repülés előtti fokozatos megváltoztatására. Ez a fejlesztés meghatározó volt a későbbi változtatható szárnynyilazású repülőgépek kifejlesztésénél, úgy mint a MiG–23, Bell X–5, vagy a F–111, és az F–14 Tomcat esetében.

Messerschmitt Me P.1101
Messerschmitt Me P.1101 modellje
Funkció	Légifölény vadászrepülőgép prototípus
Gyártó	Messerschmitt
Tervező	Willy Messerschmitt
Gyártási darabszám	1
Személyzet	1 fő
Típusváltozatok	Me P.1101 V1
Első felszállás	soha nem repült (sugárhajtóművel)
Szolgálatba állítás	nem állították soha hadrendbe
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	8,98 m
Fesztáv	8,06 m
Magasság	3,5 m
Szárnyfelület	13,6 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	2594 kg
Tömeg üzemanyaggal	4064 kg
Max. felszállótömeg	4500 kg
Hajtómű
Hajtómű	1 db Junkers Jumo 004 B-1
Tolóerő	8,8 kN
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	980 km/h (Mach 0.8)
Hatósugár	1500 km
Legnagyobb repülési magasság	12 000 m
Emelkedőképesség	22,2 m/s
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	2 vagy 4 db 30 mm MK 108 gépágyú a sorozatgépeken
Nem irányított rakéták	4 db X-4 levegő-levegő rakéta a sorozatgépeken
A Wikimédia Commons tartalmaz Me P.1101 témájú médiaállományokat.

Messerschmitt P.1101

Tervezés és fejlesztés

A Messerschmitt tervező iroda mindössze 9 nap alatt készített el egy előzetes papír-tervet az 1944. július 15-ei Védelmi Vadászgép-re kiírt pályázat tervezői előírásainak figyelembevételével. A terv neve: Me P.1101 volt. A repülőgép egy rövid és széles-törzsű, háromkerekű futóművel ellátott, középszárnyas gép lett. A repülő szárnyainak nyilazása 40 fokos volt, de ezt a földön 26 fokot felölelő tartományban ki lehetett téríteni, így 35, illetve 45 fokos szárnynyilazást is be lehetett állítani a repülés megkezdése előtt. A He S 011 sugárhajtómű került beépítésre az egyhajtóműves felépítményű törzsbe.

1944 augusztusára a papírtervből egy ügyesen megvalósított repülőgép kezdett formát ölteni. Meghosszabbították és pontosították a törzset. Kúp alakú formatervet kapott a pilótafülke. A szárnyak kettős nyilazását elhagyták azzal, hogy korábbi Messerschmitt tervekből átvették és a Me P.1101 terveibe belefoglalták a Me 262 vezérsíkját is. A terveket később további fejlesztések követték. A szárnyakat valamint a törzsprofilt számos szélcsatornás kísérletnek vetették alá. Ezek eredményei alapján a terveket újra átdolgozták. A módosítások után a tervezési fázist befejezettnek nyilvánították. Ennek eredményeként egy gyártásra kész, alapos és mindenre kiterjedően tesztelt repülőgép jött létre. A tervezőiroda 1944 november 10-én befejezettnek tekintette a munkát és 1944 december 4-én nekifogtak a gép gyártásához szükséges anyagok kiválasztásához.

Prototípus gyártása

A legrosszabb háborús körülmények között, de elkezdődött a prototípus elkészítése. Ezzel párhuzamosan elvégezték a szobajöhető alkatrész-alapanyagok kiválasztását. Ennek ismeretében statisztikai számításokat végeztek a gyártás alapanyagigényének megállapításához: úgy mint szárnyak, törzs, futómű és avionika. Mind a 35, mind a 45 fokos állású szárnyilazását szándékukban állt kipróbálni. Kezdetét vette a V1 nevű prototípus gyártása. Az első repülést 1945 júniusára tervezték a Messerschmitt bajorországi, oberammergaui komplexumában.

A P.1101 V1 prototípus dúralumínium törzset kapott, valamint megtartották az Me 262 vezérsíkját. Ahogy korábban is tervezték, a szárny 30, 40, és 45 fokban állítható lett, megnyitva ezzel a variaszárnyú repülőgépek tervezése és kifejlesztése felé vezető rögös utat. A futómű a törzsbe húzódott vissza, és a pilótafülke lekerekített formatervet kapott. Ezáltal jobb körkörös kilátás nyílt annál, mint amit az eredeti követelménylista előírt. A prototípust Jumo 004B sugárhajtóművel egészítették ki, mely könnyen helyettesíthető volt a sokkal erősebb HeS 011 hajtóművel. A repülőgép erősen páncélozott és -korához képest kiemelkedően forradalmi újításként- túlnyomásos pilótakabint kapott .

A háború után

Az amerikai gyalogos egységek 1945. április 29-én fedezték fel az Oberammergau-i komplexumot. Ekkorra a V1 prototípusa hozzávetőlegesen 80%-ban már elkészült. A gépet, ami eredetileg a közeli alagútban volt elrejtve, lefoglalták és az összes dokumentumot elkobozták. A Messerschmitt főtervezőmérnöke, Woldemar Voight valamint Robert J. Woods a Bell Aircraft-tól azért lobbizott, hogy a P.1101 V1 1945 júniusáig készüljön el, de ez meghiúsult néhány kritikus dokumentum elpusztulása miatt.^[forrás?]

A prototípust végül átszállították a Bell Aircraft Művekbe Buffaloba 1948-ban. A szállításkor a repülőgép összetört. A törött Me P.1101 V1 repülőgép még ép alkatrészeinek egy részét a Bell felhasználta a Bell X–5 repülőgép-prototípus építésekor annak alapjául. Ez lett az első repülőgép, melynek a szárnynyilazása nem csak a földön, de repülés közben is változtatható volt, és külsőre lényegében megegyezett a Messerschmitt P.1101 V1-gyel (már csak a felhasznált alkatrészek miatt is). Az 1950-es években a P.1101 maradványait szétszerelték.

Források

• Winchester, Jim. "Bell X-5." Concept Aircraft: Prototypes, X-Planes and Experimental Aircraft. Kent, UK: Grange Books plc., 2005. ISBN 978-1-84013-809-2.

További információk

• Luft '46 entry on the Me P.1101
• Airbornegrafix page Archiválva 2009. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Build a scale model of the p.1101