Midrás (héb. szó, a „deras” gyökből, a. m. „tanulmányozás”, „nyomozás”), a, zsidó bibliaexegetika eredeti, ókori formája s az ezt felölelő rendkívül kiterjedt Midrás-irodalom elnevezése.[1]

A Midrásnak két típusa van: Midrás Haggáda a prédikáció vonatkozásait a bibliai szövegből vezeti le; a Midrás Háláchá törvényeket vezet le belőle.[2] Amikor az emberek a midrás szót használják, általában a prédikációra gondolnak.[2] A rabbik azt hitték, hogy a Tórában minden szó Istentől származik, ezért egyetlen szót sem tekintettek feleslegesnek.[2] Amikor egy feleslegesnek tűnő szóra vagy kifejezésre bukkantak, megpróbálták megérteni, milyen új gondolatot vagy árnyalatot akar a Biblia közvetíteni a használatával.[2] A midrás azon igen régi hiten alapszik, hogy nincs felesleges szó, s annak magyarázatáról a szóbeli hagyomány gondoskodott, mely egyenesen Mózes koráig megy vissza.[1]

A midrás kifejezés legrégebben a II. Krón. 13. 22. és 24. 27-ben fordul elő.[1] A midrás már az igen régi korban is, ellentétben a szó szerinti interpretációt jelölő pesattal (פשט), a betű szerinti értelmen túl a Szentírás szellemébe behatoló exegézist jelölte, azt, amely a szöveget minden oldalról megvilágítani kívánta.[1]

Maimonidész szerint a midrás a Háláchá terméke, Nahmanidész pedig éppen megfordítva vélte.[1]

A Midrás története három korszakra osztható: [1]

  • a Szóferek (másolók),
  • Tannak
  • Amorák korára.

Midrás Haggada (Hagódó) moralizáló tartalmú midrás, mely felöleli, magyarázza, illusztrálja etikai alapon és célzattal a Biblia nem legális vonatkozásait.[1] Az arámi agada vagy héber „haggada” (többesben „haggadósz”) szó eredetileg a Szentírás realizálását jelentette, tágabb értelemben pedig a Biblia exegetálását.[1]

Lásd mégSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h zsidó lexikon
  2. a b c d Halakha/Aggadata/Midrash. www.jewishvirtuallibrary.org. (Hozzáférés: 2022. február 13.)

ForrásokSzerkesztés