Főmenü megnyitása

Miguel de la Grúa Talamanca

Új-Spanyolország alkirálya

Miguel de la Grúa Talamanca y Branciforte (Palermo, 1750 körül – Marseille, 1812. június 1.) Branciforte I. őrgrófja, 1794 és 1798 között Új-Spanyolország alkirálya volt. Az utókor az egyik legkorruptabb alkirálynak tartja.

Miguel de la Grúa Talamanca
Miguel de la Grúa Talamanca y Branciforte
Branciforte I. őrgrófja
MigueldelaGruaTalamancayBranciforte.jpg

Új-Spanyolország alkirálya
Uralkodási ideje
1794. július 12. 1798. május 30.
Elődje Juan Vicente de Güemes
Utódja Miguel José de Azanza
Életrajzi adatok
Született 1750 körül
Palermo
Elhunyt 1812. június 1.
Marseille
A Wikimédia Commons tartalmaz Miguel de la Grúa Talamanca témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1750 körül született a szicíliai Palermóban, a Carini hercegek családjában. Miután feleségül vette Manuel Godoy Álvarez de Faria egyik lánytestvérét, María Antoniát, számos rangot és pozíciót szerzett: az Aranygyapjas rend lovagja és kapitány-generális lett, 1794. július 12-étől Új-Spanyolország alkirályává nevezték ki, 1799. december 10-én pedig spanyol Grandeza rangot szerzett. Alkirályként sokak szerint olyan politikát folytatott, amely csak saját kapzsiságának kielégítését célozta, és általánosságban is rossz emlékeket hagyott maga után túlzott dicsőség- és nyereségvágya miatt. Meghatalmazottjává nevezte ki Contamina grófját, akinek házában a különféle pozíciókat árverés útján lehetett megszerezni. Az elődje, Juan Vicente de Güemes által megszüntetett tartományi milíciákat újraalapította, és ezek tisztségeit is gyakran pénzért árulta. A nép köreiben ezek miatt gúnyos anekdoták, karikatúrák és gúnyversek is terjedtek az alkirályról.[1]

A Franciaország elleni háború ürügyén üldözte az alkirályság francia alattvalóit, javaikat elkobozva pedig újabb hatalmas vagyonokra tett szert. Amikor 1795-ben megkötötték a békét a franciákkal, De la Grúa igyekezett megakadályozni, hogy a békekötés híre elterjedjen, mivel ez sértette volna az ő személyes érdekeit is. Mexikóváros főterén fényes ünnepségek közepette felállíttatta IV. Károly lovas szobrát, és felavatták a fővárost Veracruzszal összekötő utat is. Kisebb lázadások is zajlottak, amikor Oaxacában és Tehuantepec térségében feketehimlő-járvány tört ki, és a járvány terjedésének megakadályozására katonai kordonnal választották el a fertőzött embereket a lakosság többi részétől. A lázadások ellenére az intézkedések hatékonynak bizonyultak: bár a járvány gyorsan végigsöpört Mexikón, túl sok áldozatot mégsem szedett.[1]

Az 1796-ban kitört spanyol–angol háború újabb katonai intézkedések meghozását követelte meg. Az alkirály főhadiszállását Orizabában rendezte be: itt értesült arról a hírről, hogy helyére Miguel José de Azanzát nevezték ki alkirálynak. Azanza azonban csak két évvel később, 1798. május 31-én került ténylegesen ebbe a pozícióba. De la Grúa ezután visszatért Spanyolországba, ahol 1805-ben állami tanácsadóvá nevezték ki. A mexikói függetlenségi háború idején Joseph Bonaparte pártjára állt. 1812-ben hunyt el Marseille-ben.[1]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c Miguel Héctor Fernández-Carrión: Miguel de la Grúa Talamanca y Branciforte (spanyol nyelven). Real Academia de la Historia. (Hozzáférés: 2018. szeptember 25.)