Mihail Eisenstein

építészmérnök

Mihail Oszipovics Eisenstein (oroszul: Михаил Осипович Эйзенштейн, lettül: Mihails Eizenšteins; Bila Cerkva, 1867. szeptember 17.Berlin, 1920. július 1.) építészmérnök, műépítész. Rigában dolgozott, Lettország mai fővárosában, amely az ő életében még az Orosz Birodalom része volt. A városban tevékenykedett a nagy gazdasági fellendülés idején, amely egybeesett a szecessziós építészet virágzásával. 1901 és 1906 között a tervei szerint épült fel Riga számos szecessziós épülete. Fia, Szergej Eisenstein, ismert szovjet filmrendező.

Mihail Eisenstein
(Михаил Эйзенштейн)
Mikhail-einsenstein-0713-01 crop.jpg
Született 1867. szeptember 5.
Bila Cerkva
Elhunyt 1920. július 1. (52 évesen)
Berlin
Állampolgársága orosz
Gyermekei Szergej Eisenstein
Foglalkozása
Iskolái Szentpétervári Állami Műegyetem (–1893)
Sírhely Berlin
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Eisenstein témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

 
Emléktáblája az Alberta ielā 4. szám alatt

Levéltári dokumentumok szerint a Szentpétervári Állami Építészeti és Építőmérnöki Egyetem hallgatója volt (1887–1893).[1] Moisey Aisenstein néven született egy zsidó kereskedőcsaládban Bila Cerkvában (Kijevi kormányzóság, a mai Ukrajna).[2][3] Egyes feltételezések szerint anyai ágon svéd ősökkel rendelkezett.[4]

1897-ben az orosz ortodox egyház tagja és hívő keresztény lett. Fia szerint „az orosz bürokratikus osztály hűséges képviselője és csodálója” volt.[5] Szentpéterváron tanult, és 1893-ban építőmérnökként végzett. Nem sokkal ezután Rigába, Lettország mai fővárosába költözött, amely akkor az Orosz Birodalom része volt. 1917-ig Rigában élt. 1895-ben a Livóniai kormányzóság regionális hatóságainak forgalmi úti osztályánál dolgozott, 1900-ban pedig az osztályvezetőjévé nevezték ki. Az osztályon végzett munkája hozzájárult az infrastruktúra karbantartásának és kezelésének ésszerűsítéséhez a régióban. Állami tisztviselőként végzett munkáját több kitüntetéssel ismerték el, köztük a Szent Anna-renddel (II. és III. osztály) és a Szent Szaniszló-érdemrenddel (II. és III. osztály).[5] Ezzel egyidejűleg független építészként gyakorolta hivatását.

1897-ben feleségül vette Julija Ivanovna Koneckaját, aki egy jómódú szentpétervári családból származott. A házaspár egy Riga központjában található tágas lakásba költözött, és aktívan részt vett a város felsőbb osztályának társadalmi életében. Fia visszaemlékezése szerint a család nemzetközi szemléletű volt, és Eisenstein az orosz mellett németül és franciául is beszélt. Érdeklődött a történelem és az irodalom iránt, könyvtárában megtalálhatóak voltak Nyikolaj Gogol, Lev Tolsztoj, Émile Zola, Alexandre Dumas és Victor Hugo művei. A kortárs építészet iránti érdeklődésén kívül pártolta a művészeteket, különösen csodálta Konstantin Makovszkij festményeit.[6] Mivel feleségével „eltérő vérmérsékletűek” voltak, és Julija egy tiszttel is viszonyt folytatott, ezért a pár 1909-ben különvált, majd 1912-ben hivatalosan is elváltak.[7] A házaspárnak csupán egy fia született, Szergej Eisenstein, aki ismert szovjet filmrendező lett.

Az 1917-es oroszországi forradalmakat követő évben Eisenstein mérnökként csatlakozott a „fehérekhez” (ellenforradalmárokhoz).[7] Fia pedig a bolsevikokhoz csatlakozott, ami véget vetett kapcsolatuknak.[7] Az oroszországi polgárháború befejezése után Eisenstein Berlinben telepedett le, ahol 1920-ban meghalt. A Berlin-Tegel orosz ortodox temetőben helyezték végső nyugalomra.[8]

ÉpítészeteSzerkesztés

 
Eisenstein épületeinek homlokzatai gyakran gazdagon díszítettek, például az Elizabetes ielā 10b épülete

Eisenstein független építészként Rigában tevékenykedett a nagy gazdasági expanzió és az ebből következő városnövekedés idején, amely egybeesett a szecesszió virágzásával a városban. A mai napig Riga rendelkezik a világ legnagyobb összefüggő szecessziós épületállományával.[9]

Eisenstein megtervezte ezen szecessziós épületek közül a legismertebbeket, amelyek közül többet az Alberta ielā (Albert utca) más figyelemreméltó épületeivel – amelyeket Konstantīns Pēkšēns és Eižens Laube tervezett – sorolnak egybe. Mivel szinte egyetlen levéltári vagy életrajzi dokumentum sem szól Eisensteinről, ezért művészi pályája csak körvonalazható. Ismeretes, hogy Párizsban járt, és feltehetőleg részt vett az 1900-as Párizsi világkiállításon is, láthatta Hector Guimard és Gustave Serrurier-Bovy szecessziós munkásságát, valamint Siegfried Bing L'Art Nouveau művészeti galériáját; bizonyára a kortárs francia építészet is hatott rá. Inspirációi származhattak a bécsi szecesszióból, valamint Otto Wagner[10] és Josef Hoffmann[11] bécsi építészektől is, akiknek a stílusa némi hasonlóságot mutat Eisensteinével. A szentpétervári kortárs szecessziós építészet egyértelműen befolyásolta Eisensteint is.[12] Továbbá kijelenthető, hogy az Eisenstein által alkalmazott díszítő motívumok szoros összefüggést mutatnak a szimbolista eszmékkel.[10]

Az Eisenstein által tervezett épületek számos jellemzővel bírnak. Esetenként a szecesszió rendkívül dekoratív formáját képviselik, és innovatív módon használják fel a korban újnak számító anyagokat, mint például az öntöttvasat, de térbeli elrendezésükben konzervatívak.[10][12] Bár Eisenstein épületei jól ismertek pazar kialakításuk miatt, általánosságban nem reprezentálják a rigai szecessziós épületeket.[13]

ÉpületeiSzerkesztés

 
Alberta ielā, Riga. A nézőhöz legközelebb eső három épületet Eisenstein tervezte

Eisenstein összesen mintegy 20 épületet tervezett Rigában.[14] Az 1897 körül tervezett épületei meglehetősen tipikusak és egyszerű historizáló stílusúak voltak, és kevéssé hasonlítanak későbbi munkáira, amelyeket a „bujaság és a díszek imádata” jellemez.[15]

Legismertebbé az az épületcsoport tette, amely az Alberta utcában és környékén került kialakításra 1901 és 1906 között.[14] Együtt alkotnak egy építészeti együttest [16] amelyet Jeremy Howard a következőképpen írt le: „A bérházak összességében egy kifejezetten stilizált és energikus együttest hoznak létre, ugyanakkor úgy tűnik, hogy minden épület versenyképes a szomszédaival a modern dekoratív extravagancia szempontjából.”[11] E házak felépítésére közül többre Eisenstein egyik gazdag ügyfele, A. Lebedinszkij adott megbízást.

Reprezentatív épületekSzerkesztés

Példák dekoratív homlokzati szobrokraSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikhail Eisenstein című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés