Mihalik József (művészettörténész)

(1860–1925) magyar művészettörténész

Hernádszurdoki Mihalik József (Hernádszurdok, 1860. október 25.Budafok, 1925. március 2.) művészettörténész, állami felső kereskedelmi iskolai tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1906). Mihalik Sándor helytörténész bátyja, Mihalik Sándor művészettörténész édesapja.

Mihalik József
Született1860. október 25.
Hernádszurdok
Elhunyt1925. március 2. (64 évesen)
Budafok
Állampolgárságamagyar
GyermekeiMihalik Sándor
Foglalkozásaművészettörténész, pedagógus, muzeológus
SírhelyeFarkasréti temető (15-1-114)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihalik József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Mihalik Adolf (†1903)[1] vasúti tisztviselő, kassai háztulajdonos, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédje és Zányi Mária fia. Középiskolába a kassai állami főreáliskolába és a budapesti pedagógiumba járt, 1881-ben szerzett oklevelet a mennyiség- és természettudományi szakcsoport tárgyaiból. 1881-ben a liptószentmiklósi állami polgári iskolához nevezték ki tanárnak. 1890-ben áthelyezték Nagyszőlősre, az állami polgári iskolához. Az 1890-91-es tanévben az a polgári iskola I. osztályában az ifjú Bartók Béla osztályfőnöke volt, végül 1892-ben saját kérelmére került Kassára. 1883-tól 1890-ig ügyvivő titkára volt a Magyarországi Kárpát-egyesületnek, eltávozása után örökös tiszteleti tagnak választották.

1896-ban a kereskedelemügyi miniszter meghívta az ezredéves országos kiállítás történelmi főcsoportjához, itt négy hónapig tevékenykedett a műkincsek rendezésénél és a szakmunkák végzésénél. Még ugyanebben az évben megválasztották a kassai Felső-magyarországi Múzeum őrének, 1897-ben pedig az Országos Régészeti és Embertani Társulat igazgató választmányi tagja lett. 1900-ban tanulmányutat tett Svájcban, Dél-Németországban, majd ellátogatott a párizsi világkiállításra. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1901-ben a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács állandó tagjává nevezte ki. Szerkesztője és kiadója volt a Tátravidéki Híradónak 1884. szeptember 27-étől 1885-ig Liptószentmiklóson,[2] majd a Kassai Múzeum Évkönyvét szerkesztette. 1903-tól a kassai múzeum miniszteri biztosa volt.

1907-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének előadója, később országos főfelügyelője lett. A rendszer bukása után elbocsátották a Tanácsköztársaság alatti állásvállalása miatt. 1907 és 1918 között a Múzeumi és Könyvtári Értesítőt szerkesztette. Több történeti vonatkozású tanulmányt készített.

1914. január 24-én nemesi rangra emelték.[3]

Művei szerkesztés

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vasárnapi Újság 1903/20
  2. Liptó-Szent-Miklós[Tiltott forrás?]
  3. Kempelen Béla: Magyar nemes családok