Molnár Lajos (lelkész)

(1849–1892) lelkész

Molnár Lajos (Szepsi (Abaúj-Torna megye), 1849. szeptember 15.Budapest, 1892. október 5.) református gimnáziumi tanár és okleveles lelkész.

Molnár Lajos
Született1849. szeptember 15.
Szepsi
Elhunyt1892. október 5. (43 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus,
lelkész
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Iparos szülők gyermeke. 1861 szeptemberében Sárospatakra ment tanulni; gimnáziumi tanulmányainak utolsó éveiben nevelősködéssel és magánóra-adással tartotta fenn magát. Szerepelt a Kazinczy-ünnepélyen mint szónok. 1866-ban ugyanott a teológiai akadémiába lépett. 1872-ben részt vett a nagyváradi országos dalünnepen a karral. 1873-ban kápláni vizsgát tett és a hadkötelezettségének tett eleget. 1874 őszétől 1877 nyaráig a miskolczi református gimnázium előkészítő osztályában tanított és itt mint vallástanár és segédlelkész is működött. 1878 és '79-ben letette a tanári vizsgát Kolozsvárt a magyar nyelv- és történelemből. 1883-ban iskolaigazgatónak választatott meg Szepsiben; onnét Sárospatakra ment gimnáziumi tanárnak. Meghalt 1892. október 5-én Budapesten az angyalföldi tébolydában.

Munkatársa volt a Mohács és Vidékének (1883. 2. szám. Himfy szerelmeiről); a Bodogh Albert által szerkesztett Miskolcznak, a Borsodmegyei Lapoknak (itt jelent meg A nevelő cz. elbeszélése 1884-ben), a Miskolcz és Vidékének, a Sárospataki Lapoknak (1888. Az ifjúsági olvasmányokról); költeményeket is írt a nevezett lapokba, az Ország-Világba s a Képes Családi Lapokba (1884.).

Munkái szerkesztés

  • Himfy szerelmeinek eredete és költői értéke és utódaira tett hatása. Miskolcz, 1880.
  • Magyar olvasókönyv a középiskolák I. és II. osztálya számára. Kiadja a sárospataki irodalmi kör a főiskola költségein. Sárospatak, 1887. (Maklári Pap Miklóssal együtt. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap és Sárospataki Lapok 1887. 7. sz.).

Álnevei és jegyei szerkesztés

Szepsii, r-s., L. (a Miskolcz és Mohács és Vidékében).

Források szerkesztés

További információk szerkesztés