A morfin (INN: morphine), más néven morfium (C17H19NO3) a mák (Papaver somniferum) alkaloidja. Opioid fájdalomcsillapítóként használják a gyógyászatban. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben morfin-hidroklorid (Morphini hydrochloridum) néven hivatalos.

Morfin
IUPAC-név
7,8-didehidro-
4,5-epoxi-17-metilmorfinán-3,6-diol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 57-27-2
PubChem 5288826
DrugBank APRD00215
ATC kód N02AA01
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C17H19NO3
Moláris tömeg 285,4 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság ~30%
Metabolizmus máj 90%
Biológiai
felezési idő
2–3 óra
Fehérjekötés 30–40%
Kiválasztás vese 90%, epe 10%
Terápiás előírások
Jogi státusz Schedule II (US)
S8 (AU)
Class A (UK)
Schedule I (CA)
Terhességi kategória C (US)
C (AU)
Függőségi potenciál rendkívül magas
Alkalmazás orális, szubkután, intramuszkuláris, intravénás

Története szerkesztés

Az alkaloidot először Friedrich Wilhelm Adam Sertürner német gyógyszerész izolálta 1804-ben, s Morpheuszról, az álmok görög istenéről morfiumnak nevezte el. Joseph Louis Gay-Lussac javasolta a morfin nevet.

Magyarországon 1924. szeptember 1-jén a Gyógynövény Kísérleti Állomáson kezdett el dolgozni Kabay János, ahol kutatási témájaként a morfin kivonását jelölte meg a zöld, még éretlen mák részeiből. Kutatásai 1925. május 1-jére hozták meg az eredményt, amikor bejelentette a szabadalmát „Eljárás ópium alkaloidok előállítására" címmel. Ezt követően pedig 1927-ben megalapította az Alkaloida Vegyészeti Gyár részvénytársaságot Bűdszentmihályon.[1]

Tulajdonságai szerkesztés

Szagtalan, keserű ízű, vízben rosszul, etil-alkoholban jól oldódó vegyület, amely vizes oldata lúgos kémhatású. Élettani hatását tekintve először a nagyagykérget, majd az agyalapi központokat, a nyúltagyat és a gerincvelőt bénítja meg. Euforizáló hatása van, emiatt kábítószerként is alkalmazzák.[2]

Hatása szerkesztés

A fájdalomcsillapító hatás kialakulásában az agyban és a gerincvelőben elhelyezkedő opiát receptoroknak és az endorfinoknak bizonyított szerepe van. A morfin a fájdalomérző rostokon érkező fájdalom impulzusok transzmisszióját, integrációját és interpretációját befolyásolja, másrészt befolyásolja a fájdalom szubjektív megélését, feldolgozását, gyengíti a fájdalomtól való félelmet és szorongást. Ez az összetett hatás az opiát receptorokkal különösen gazdagon ellátott limbikus rendszer közvetítésével valósul meg.

Az agykéreg és a gerincvelői központok kezdeti ingerlését követően több támadásponton is gátló hatást fejt ki. A reflexfolyamatokat és a gerincvelői funkciókat többségében serkenti. A morfin légzésdepressziót idéz elő az agyi légzőközponton kifejtett direkt hatásán keresztül. Krónikus alkalmazás során a légzésdepressziót okozó hatása csökken. Csökkenti a légzőközpont érzékenységét az emelkedő CO2 nyomásra, és a hypoxia kialakulására. Csökkenti a légzésszámot, a légzésvolument, és a percventillációt. Csökkenti a köhögési reflexet a medullában elhelyezkedő köhögési központon keresztül. Köhögéscsillapító hatása alacsonyabb dózisok mellett is kialakul, mint ahogy a fájdalomcsillapító hatás megjelenik. A morfin miózist okoz. A tűhegy pupillák a morfin túladagolás tünetei, de nem pathognomicusak, mert egyéb kórállapotok (pl. pontszerű laesiók, vérzés vagy ischemias történés) hasonló tünetekkel járnak. A fájdalom csökkenésével párhuzamosan gyakran eufória lép fel.

A gyomor-, epe-, és a hasnyálmirigynedv szekréció csökken morfin kezelés hatására. Csökkenti a gyomorürülést és motilitást, megemelve az antrumban és a duodenumban az izomtónust. A morfin emeli az epeút rendszer nyomását és a Oddi-sphincter görcsét okozhatja. A vastagbél perisztaltikát csökkenti, a bélfal és az analis sphincter tónusát emeli, ezáltal obstipatiót okoz. Továbbá a hányásközpont izgatásával hányingert okoz. Fokozza a gastrointestinalis simaizmok tónusát. Enyhén vasodilatatív. A morfin a kifejezett perifériás vasodilatatív hatásán keresztül orthostaticus hypotonia kialakulására hajlamosít. Nagy dózisban a szisztémás vaszkuláris rezisztenciát csökkenti, ezért a perctérfogat emelkedhet.

A morfin az ureterek spazmusát idézi elő, valamint emeli a hólyag-sphincter tónusát, ezáltal vizelet retencióra hajlamosít. Opioid adását követő kortizol- és ACTH-szint csökkenés nagyobbnak mutatkozott, mint az a normális napi ritmus alatt elvárható lett volna. A morfin gátolja a pajzsmirigy endokrin működését, ezért hypothyreosisban ronthatja a tüneteket. Hisztamin felszabadulást serkentő hatása következtében alkalmazásakor viszketés, urticaria valamint a bőr és a sclera erek tágulata alakulhat ki.

Előállítás szerkesztés

Ópiumból állítják elő, melynek átlagos morfintartalma kb. 10%. Jelentős még a mákszalmából történő kinyerés Kabay János szabadalma alapján. (Hazánkban is ezt a technológiát használják morfingyártásra.)

Származékai szerkesztés

A morfin diacetil származéka a heroin (diacetilmorfin), amelyet kábítószerként használnak. Metilszármazéka a köhögéscsillapítóként használt kodein. Egyéb morfinszármazékok: hidromorfon (dihidromorfinon), oximorfon, hidrokodin (dihidrokodein), hidrokodon (dihidrokodeinon), oxikodon, etilmorfin. Valamennyit kábító fájdalomcsillapítóként alkalmazzák.

További képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kabay János a magyar morfingyártás megalapítója
  2. Természettudományi Kislexikon. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1971. Morfin lásd 788. p.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Tauszk Ferenc: Heroïn. A morphin egy új pótszere; Pesti Lloyd-társulat Kny., Bp., 1898 (Az Orvosi Hetilap tudományos közleményei)
  • Ziffer Hugó: Skopolamin-morphin-narcosis; Athenaeum, Bp., 1904 (A Budapesti Orvosi Ujság tudományos közleményei)
  • Faith Olga: Tanulmány a morphin volumetricus meghatározásáról; Attila Ny., Bp., 1913
  • Székács István: Morphin és származékai valamint néhány társalkaloidája reactiói. Doktori értekezés; Szegedi Új Nemzedék, Szeged, 1931 (Közlemény a Szegedi M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézete és egyetemi gyógyszertára laboratóriumából)