Moritz Strakosch
Moritz Strakosch, Moriz Strakosch, Maurice Strakosch, Maurizio Strakosch (született Moises Strakosch) (Butschowitz,[11] 1825. január 14. – Párizs, 1887. október 9.) morvaországi születésű amerikai zongoraművész, zeneszerző, énektanár, impresszárió, operaénekes (tenor).
| Moritz Strakosch | |
 | |
| Született | Moises Strakosch[1] 1825. január 15.[2][3][4][5][6] |
| Elhunyt | 1887. október 9. (62 évesen)[2][4][5][6] Párizs[8][6] |
| Állampolgársága | osztrák[9] |
| Házastársa | Amelia Patti (1852–) |
| Gyermekei | két gyermek: Robert Strakosch Giulia Strakos (Bourdillon) |
| Szülei | Salomon Strakosch Julia Schwarz |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (7)[10] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Moritz Strakosch témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Tizenegy évesen debütált Brünnben Johann Nepomuk Hummel egyik zongoraversenyével. Egy évvel később Bécsbe ment, ahol az ottani konzervatóriumban Simon Sechter összhangzattan és zeneszerzés-növendéke volt. Énekelni magánúton tanult. Rövid ideig a Zágrábi Operában működött tenoristaként. Még zongoraművészként tett európai hangversenykörutat, majd Itáliában ment, ahol Giuditta Pasta képezte tovább, de ugyanakkor meggyőzte arról, hogy folytassa pianistakarrierjét.
1843-ban Vicenzában ismerkedett meg Salvatore Pattival (1800–1869). 1848-ban Párizsban volt a Patti család együttesének tagja, de a forradalom kitörése miatt az egész társulat New Yorkba települt át. Sikeres zenei fesztivált rendezett a Patti-trupnak. Ezzel kezdődött impresszáriói karrierje. Szervezőként kétéves amerikai turnéra ment Salvatore lányával, Amelia Pattival és Teresa Parodival, Giuditta Pasta egyik tanítványával. 1852-ben feleségül vette Amelia Patti (1831–1915) operaénekesnőt, aki ekkor befejezte színpadi pályafutását. A következő években két gyermekük született.
Az 1850-es években Amerika egyik legbefolyásosabb hangverseny- és operaimpresszáriója volt. 1855-től saját operatársulatát vezette. Zongorakísérőként a kor számos ünnepelt művészét kísérte, például Paul Moreau-t, Ole Bullt, Pablo de Sarasatét. Impresszárióként dolgozott két sógornője, Adelina és Carlotta mellett. De rajtuk kívül irányította Christine Nilsson, Gabrielle Krauss és Marie Heilbron énekesnők karrierjét is. Az 1860-as évektől több európai turnét is szervezett. Ezek lebonyolításában fivérei is részt vettek. Énektanárként is nagy elismerést szerzett. 1852-ben egy lottónyereményből zongoraszalont nyitott New Yorkban (Metropolitan Piano Emporium), később fióküzletet is nyitott Springfieldben. Halála előtt nem sokkal franciául közzétette visszaemlékezéseit Souvenirs d’un impressario címmel.
Zeneszerzőként 1857-ben bemutatott Don Giovanni di Napoli című operája mellett mára elfeledett zongoradarabokat, szalonzenét szerzett.
A család több tagja is zenei világban forgott, öccse, Max Strakosch is opera impresszárióként vált ismertté. Lánya, Febea koloratúrszoprán volt.[12]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b geni.com (több nyelv nyelven)
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Appletons' Cyclopædia of American Biography
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár
- ↑ https://androom.home.xs4all.nl/biography/i020213.htm
- ↑ Születési helyeként egyes forrásokban korábban Groß Seelowitzot adták meg, de a butschowitzi zsidó anyakönyvbe jegyezték be. Moritz Strakosch a geni.com-on
- ↑ A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)
Források szerkesztés
- Fastl, Christian: Strakosch, Familie = Oesterreichisches Musiklexikon online
- Singer, Isidore–Sohn, Joseph: Strakosch, Moritz = JewishEncyclopedia.com
- Harten, U.: Strakosch, Mori(t)z = Österreichisches Biographisches Lexikon
- U. Harten: Strakosch Mori(t)z. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). Band 13, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2007–2010, ISBN 978-3-7001-6963-5, S. 349 f. (Direktlinks auf S. 349, S. 350)
- Constantin von Wurzbach: Strakosch, Moriz. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 39. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1879, S. 229 f. (online)
- Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon. Átd. új kiad. Főszerk.: Bartha Dénes. Szerk.: Tóth Margit. Budapest, 1965. Zeneműkiadó. III. köt. 413. l.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Maurice Strakosch című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
