Epinecrophylla haematonota
Az Epinecrophylla leucophthalma a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Epinecrophylla haematonota | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Epinecrophylla haematonota (Sclater, 1857) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Epinecrophylla haematonota témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Epinecrophylla haematonota témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írta le 1857-ben, a Formicivora nembe Formicivora haematonota néven.[3] Szerepelt a Myrmotherula nemben Myrmotherula haematonota néven is.[2]
Alfajai
szerkesztés- Epinecrophylla haematonota amazonica (H. Ihering, 1905)
- Epinecrophylla haematonota haematonota (P. L. Sclater, 1857)
- Epinecrophylla haematonota pyrrhonota (P. L. Sclater & Salvin, 1873)[2] vagy Epinecrophylla pyrrhonota[1]
Előfordulása
szerkesztésDél-Amerika északnyugati részén, Brazília, Ecuador, Kolumbia és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 10–11 centiméter, testtömege 8–10,5 gramm.[3]
Életmódja
szerkesztésRovarokkal és pókokkal táplálkozik.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 5.)
- ↑ a b c Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. november 5.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 5.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. november 5.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 5.)