A nádasok (Phragmitetalia) a nádasok és magassásosok (Phragmiti-Magnocaricetea Klika in Klika & Novák, 1941) társulástani osztályának egyik rendje.

Nád (Phragmites australis)

Elterjedésük

szerkesztés

Európában a Földközi-tenger környékétől Dél-Skandináviáig bárhol előfordulhatnak.

Megjelenésük, fajösszetételük

szerkesztés

Magas, helofiton növények társulásai.

Társulásaikat jól jellemezik az egyes domináns fajok:

Jellemző, járulékos fajok:

Életmódjuk, termőhelyük

szerkesztés

Főleg mezotróf vagy eutróf állóvizek szublitorális zónájában, lápokon (tavak, holtágak, kisvizek, bányagödrök stb.), ritkábban folyóvizek mentén, ártereken fordulnak elő — termőhelyüket a vegetációs időszak legalább egy részében víz önti el. Egyes társulásaik kifejezetten magasra növő fajokból állnak. Az állományok sűrűsége változatos: pionír stádiumaik többnyire ritkásak, de a főleg erősen kompetitor fajokból álló társulások idővel nagyon besűrűsödhetnek. Az egyes társulások ökológiai igényei rendszerint a domináns fajéhoz igazodnak, állományaik ennek megfelelően viszonylag fajszegények, az erős konkurencia miatt sűrűn váltják egymást. Jellemző fajaik gyakran vegetatívan, sarjtelepekkel terjeszkednek. A kedvezőtlen időszakokat rizómáik vészelik át, fotoszintetizáló és generatív részeiket viszont magasra emelik.

Jelentős ökológiai szerepet játszanak a vizek tisztításában, emellett a halaknak ívóhelyet, a vízimadaraknak pedig fészkelő- és táplálékszerző helyet biztosítanak. A nádasokat szerte Európában veszélyeztetett társulásoknak tekintik.

Társulástani felosztásuk

szerkesztés

A rendnek Magyarországon egy társuláscsoportja van jelen, a nádas társulásoké (Phragmition australis Koch 1926) tíz növénytársulással: