Vízi harmatkása

Vízi harmatkása
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények;
Törzs:	Zárvatermők;
Osztály:	Egyszikűek;
Csoport:	Commelinidae;
Rend:	Perjevirágúak;
Család:	Perjefélék;
Nemzetség:	Glyceria;
Tudományos név
	Glyceria maxima; (Hartm.) Holmb.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vízi harmatkása témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vízi harmatkása témájú médiaállományokat és Vízi harmatkása témájú kategóriát.

A vízi harmatkása (Glyceria maxima) a perjefélék családjába tartozó, szinte az egész világon elterjedt, vizek mentén élő növényfaj.

Megjelenése

A vízi harmatkása 60-200 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Gyöktörzse hosszú, tarackos, kúszó. Buja növésű levelei élénkzöldek (fiatalon vöröses árnyalatúak lehetnek), 30-60 cm hosszúak, 0,7-2 cm szélesek, szélük kissé fodrozott. A levélhüvely sima, kerek.

Virágzata 20-40 cm hosszú, dúsan szétágazó, terebélyes, laza buga. A füzérkék hosszúkásak, kissé lapítottak, 5-10 virágúak, színük eleinte világoszöld, később ibolyásszürke.

Termése 1,5-2 mm hosszú, tojásdad, sötétbarna, fénylő szemtermés.

Elterjedése és életmódja

Eurázsiában őshonos a Brit-szigetektől Japánig és Kamcsatkáig. Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra behurcolták. Magyarországon a közönséges nád mellett az egyik leggyakoribb vízparti növény.

Vizes élőhelyen, folyók, tavak mentén, mocsarakban, ártéri területeken él, állományalkotó is lehet. A sekélyebb, 75 cm mély vízben is jól megél, sőt 1,5 méterig előfordulhat.

Magvai tavasszal csíráznak, hajtásai gyorsan növekednek. A második évtől virágzik. Magról vagy vegetatívan, gyöktörzse sarjaival szaporodik. Agresszívan terjedhet, több országban invazív fajként van számontartva.

Jelentősége

Szemtermését régen fogyasztották. Hajnalban, amikor az érett szemek nem peregnek ki könnyen, összegyűjtötték, famozsárban hántolták és kásának megfőzték. Kedvelt tápláléka a víziszárnyasoknak.

Csíkos levelű változata kerti tavak mellé ültetett dísznövény.

A fiatal növények mérgezőek, ciánglikozidot tartalmaznak, amely a szervezetben hidrogén-cianidra és cukorra bomlik. Szárítva a mérgező hatás csökken. A mérgezéshez szükséges mennyiséget elsősorban a legelő állatok fogyasztják el. Tünetei: szapora légzés és szívverés, bizonytalan járás, légzési nehézségek, a szem- és nyakizmok és a végtagok görcsös összehúzódásai. Súlyos esetben a légzőizmok bénulása miatt halál is beállhat. A mérgezés lefolyása gyors, az első tünetek 15-30 percen belül jelentkeznek.

Források

Glyceria maxima (reed sweet-grass) Invasive Species Compendium
Glyceria maxima Go Botany
Vízi harmatkása A Tisza-tó élővilága
Haraszti Ede, Kalmár Zoltán: Ismerjük meg a mérgező növényeket. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap