Négysánc-verseny

évente megrendezett síugró versenysorozat
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. március 15. 4 változtatás vár ellenőrzésre.

A Négysánc-verseny (németül: Vierschanzentournee) egy önállóan is értékelt síugró versenysorozat, mely a Síugró-világkupa részeként kerül lebonyolításra. Négy versenyből áll, melyeket a verseny kezdete, 1952 óta mindig ugyanazon a két-két német és osztrák síugrósáncon tartanak meg. Néhány kivételtől eltekintve a versenyhelyszínek sorrendje is állandó: Oberstdorf, Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck és Bischofshofen. Ugyancsak állandó hagyomány a versenyek időpontja, melyek mindig a karácsony utáni napoktól vízkereszt napjáig tartanak.

A négysánc-verseny győztese az a versenyző, aki az adott évben a négy versenyen összesen a legtöbb pontot éri el. Miközben tehát a világkupában a helyezések szerint kapnak a versenyzők pontokat, a négysánc-verseny összesítésébe a versenypontok kerülnek be. (Mivel a négy verseny a világkupa része is, oda az ottani szokások szerint kapnak pontokat az eredmények alapján a versenyzők.) A 2005–06-os verseny végén a finn Janne Ahonen és a cseh Jakub Janda pontosan azonos összesített pontszámot ért el, így holtversenyben győztek mindketten. Különleges eredményt ért el a 2001–02-es versenyen a német Sven Hannawald, a versenysorozat történetében először mind a négy versenyt megnyerte egyazon évben. Ezt a bravúrt ismételte meg Kamill Stoch 2017-18-as, majd pedig Kobajasi Rjójú 2018-2019-es évadok versenyeiben.

A négy sánc

szerkesztés
Időpont Kép Helyszín Sánc neve K-pont Hill size Sáncrekord
december 29. vagy 30.     Oberstdorf, Németország Schattenbergschanze K-120 HS 137 143,5 m (2003)
  Sigurd Pettersen
január 1.     Garmisch-Partenkirchen, Németország Große Olympiaschanze K-125 HS 140 144 m (2021)
  Dawid Kubacki
január 3. vagy 4.     Innsbruck, Ausztria Bergiselschanze K-120 HS 130 138,0 m (2015)
  Michael Hayböck[1]
január 6.     Bischofshofen, Ausztria Paul-Außerleitner-Schanze K-125 HS 140 144,5 m (2017)
  Andreas Wellinger

Hagyományosan a torna a következő sorrendben látogatja a helyszíneket: Oberstdorf, Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck, Bischofshofen, ez alól csak az alábbi kivételek voltak:

  • 1952–53: Garmisch-Partenkirchen volt az első és Oberstdorf a második verseny.
  • 1956–57, 1961–62, 1962–63: Innsbruck volt a második és Garmisch-Partenkirchen a harmadik verseny.
  • 1971–72: Innsbruck volt az első és Oberstdorf a harmadik verseny.
  • 2007–08, 2021–22: Az innsbrucki verseny a rossz időjárás miatt elmaradt, helyette egy második bischofshofeni versenyt rendeztek.

Párbajok az első körben

szerkesztés
 
A győztesnek járó Joska Bodenmais-kupa.

A négysánc-versenyek sajátossága az 1996–97-es versenytől bevezetett szisztéma. A hagyományos világkupaversenyekkel ellentétben, ahol a kvalifikációból a versenyre jutott 50 versenyző a leggyengébb összetett világkupa-helyezésű versenyzőtől a legjobbig haladva sorban ugrik, a négysánc-versenyek első sorozatában a versenyzők párokba vannak állítva, akik egymás ellen versenyeznek. A kvalifikációban elért eredmények alapján sorrendbe állított 50 versenyző közül először a 26. és 25. versenyző ugrik, majd a 27. és a 24., utána a 28. és a 23., és így tovább. Minden párbaj győztese bejut a második sorozatra, rajtuk kívül a vesztesek közül az 5 legjobb eredményt elért versenyző szintén folytathatja. A második sorozat már hagyományosan, az első sorozat eredményei alapján a legrosszabbtól a legjobbig haladva zajlik.

A rendszer hátránya, hogy akár az első sorozat 12. legjobb eredményével is kieshet versenyző (ha elveszíti a párbaját és rajta kívül még öt párban ugrik jobbat a vesztes is) és eközben továbbjuthat a 49. (amennyiben az ő ellenfele ugrotta a legrosszabbat). Ilyen helyzetek azonban nagyon ritkán fordulnak elő. A rendszer előnye, hogy izgalmasabbá teszi az első sorozatot a nézők számára, és izgalmasabbá teszi a kvalifikációt is, ahol nem elég bármilyen eredménnyel bekerülni a legjobb 50 közé, hanem az határozza meg a verseny első sorozatának menetét. Más világkupaversenyekhez hasonlóan a világkupa összetett sorrendjében az első 10 helyen álló versenyző itt is automatikusan részt vehet a versenyen, tehát kihagyhatják a kvalifikációt. Ebben az esetben azonban ők minősülnek a legrosszabb selejtezős eredményű versenyzővé, így a legjobbakkal ugranak a párbajban. Szintén előnye ennek a megrendezésnek, hogy a hirtelen változó időjárási körülmények kevésbé befolyásolják a verseny menetét, mint a hagyományos szisztémánál. Az egymás ellen versenyző párok közel azonos feltétel mellett ugorhatnak.

Amennyiben az időjárás (vagy egyéb okok miatt) a kvalifikációt nem tudják a versenyt megelőző napon lebonyolítani, és az a verseny napjára kerül, a szabályok értelmében elmarad a párbaj és a hagyományos rend szerint rendezik a verseny első fordulóját. A 2007–2008-as négysánc-versenyen például az oberstdorfi verseny kivételével minden sáncnál így jártak el.

Győztesek

szerkesztés
* Mind a négy versenyt megnyerte
Év Oberstdorf Garmisch-
Partenkirchen
Innsbruck Bischofshofen Összetett győztes
1952–53   Erling Kroken   Asgeir Dølplads   Sepp Bradl   Halvor Næs   Sepp Bradl
1953–54   Olav Bjørnstad   Olav Bjørnstad   Olav Bjørnstad   Sepp Bradl   Olav Bjørnstad
1954–55   Aulis Kallakorpi   Aulis Kallakorpi   Torbjørn Ruste   Torbjørn Ruste   Hemmo Silvennoinen
1955–56   Eino Kirjonen   Hemmo Silvennoinen   Koba Cakadze   Jurij Szkvorcov   Nyikolaj Kamenszkij
1956–57   Pentti Uotinen   Nyikolaj Kamenszkij   Nyikolaj Samov   Eino Kirjonen   Pentti Uotinen
1957–58   Nyikolaj Kamenszkij   Willi Egger   Helmut Recknagel   Helmut Recknagel   Helmut Recknagel
1958–59   Helmut Recknagel   Helmut Recknagel   Helmut Recknagel   Walter Habersatter   Helmut Recknagel
1959–60   Max Bolkart   Max Bolkart   Max Bolkart   Albin Plank   Max Bolkart
1960–61   Juhani Kärkinen   Koba Cakadze   Kalevi Kärkinen   Helmut Recknagel   Helmut Recknagel
1961–62   Eino Kirjonen   Georg Thoma   Willi Egger   Willi Egger   Eino Kirjonen
1962–63   Toralf Engan   Toralf Engan   Toralf Engan   Torbjørn Yggeseth   Toralf Engan
1963–64   Torbjørn Yggeseth   Veikko Kankkonen   Veikko Kankkonen   Baldur Preiml   Veikko Kankkonen
1964–65   Torgeir Brandtzæg   Erkki Pukka   Torgeir Brandtzæg   Bjørn Wirkola   Torgeir Brandtzæg
1965–66   Veikko Kankkonen   Paavo Lukkariniemi   Dieter Neuendorf   Veikko Kankkonen   Veikko Kankkonen
1966–67   Dieter Neuendorf   Bjørn Wirkola   Bjørn Wirkola   Bjørn Wirkola   Bjørn Wirkola
1967–68   Dieter Neuendorf   Bjørn Wirkola   Garij Napalkov   Jiří Raška   Bjørn Wirkola
1968–69   Bjørn Wirkola   Bjørn Wirkola   Bjørn Wirkola   Jiří Raška   Bjørn Wirkola
1969–70   Garij Napalkov   Jiří Raška   Bjørn Wirkola   Jiří Raška   Horst Queck
1970–71   Ingolf Mork   Ingolf Mork   Zbyněk Hubač   Ingolf Mork   Jiří Raška
1971–72   Kaszaja Jukio   Kaszaja Jukio   Kaszaja Jukio   Bjørn Wirkola   Ingolf Mork
1972–73   Rainer Schmidt   Rainer Schmidt   Szergej Bocskov   Rudolf Höhnl   Rainer Schmidt
1973–74   Hans-Georg Aschenbach   Walter Steiner   Hans-Georg Aschenbach   Bernd Eckstein   Hans-Georg Aschenbach
1974–75   Willi Pürstl   Karl Schnabl   Karl Schnabl   Karl Schnabl   Willi Pürstl
1975–76   Toni Innauer   Toni Innauer   Jochen Danneberg   Toni Innauer   Jochen Danneberg
1976–77   Toni Innauer   Jochen Danneberg   Henry Glaß   Walter Steiner   Jochen Danneberg
1977–78   Matthias Buse   Jochen Danneberg   Per Bergerud   Kari Ylianttila   Kari Ylianttila
1978–79   Jurij Ivanov   Josef Samek   Pentti Kokkonen   Pentti Kokkonen   Pentti Kokkonen
1979–80   Jochen Danneberg   Hubert Neuper   Hubert Neuper   Martin Weber   Hubert Neuper
1980–81   Hubert Neuper   Horst Bulau   Jari Puikkonen   Armin Kogler   Hubert Neuper
1981–82   Matti Nykänen   Roger Ruud   Manfred Deckert
  Per Bergerud
  Hubert Neuper   Manfred Deckert
1982–83   Horst Bulau   Armin Kogler   Matti Nykänen   Jens Weißflog   Matti Nykänen
1983–84   Klaus Ostwald   Jens Weißflog   Jens Weißflog   Jens Weißflog   Jens Weißflog
1984–85   Ernst Vettori   Jens Weißflog   Matti Nykänen   Hroar Stjernen   Jens Weißflog
1985–86   Pekka Suorsa   Pavel Ploc   Jari Puikkonen   Ernst Vettori   Ernst Vettori
1986–87   Vegard Opaas   Andreas Bauer   Primož Ulaga   Tuomo Ylipulli   Ernst Vettori
1987–88   Pavel Ploc   Matti Nykänen   Matti Nykänen   Matti Nykänen   Matti Nykänen
1988–89   Dieter Thoma   Matti Nykänen   Jan Boklöv   Mike Holland   Risto Laakkonen
1989–90   Dieter Thoma   Jens Weißflog   Ari-Pekka Nikkola   František Jež   Dieter Thoma
1990–91   Jens Weißflog   Jens Weißflog   Ari-Pekka Nikkola   Andreas Felder   Jens Weißflog
1991–92   Toni Nieminen   Andreas Felder   Toni Nieminen   Toni Nieminen   Toni Nieminen
1992–93   Christof Duffner   Kaszai Noriaki   Andreas Goldberger   Andreas Goldberger   Andreas Goldberger
1993–94   Jens Weißflog   Espen Bredesen   Andreas Goldberger   Espen Bredesen   Espen Bredesen
1994–95   R. Schwarzenberger   Janne Ahonen   Funaki Kazujosi   Andreas Goldberger   Andreas Goldberger
1995–96   Mika Laitinen   R. Schwarzenberger   Andreas Goldberger   Jens Weißflog   Jens Weißflog
1996–97   Dieter Thoma   Primož Peterka   Funaki Kazujosi   Dieter Thoma   Primož Peterka
1997–98   Funaki Kazujosi   Funaki Kazujosi   Funaki Kazujosi   Sven Hannawald   Funaki Kazujosi
1998–99   Martin Schmitt   Martin Schmitt   Kaszai Noriaki   Andreas Widhölzl   Janne Ahonen
1999–00   Martin Schmitt   Andreas Widhölzl   Andreas Widhölzl   Andreas Widhölzl   Andreas Widhölzl
2000–01   Martin Schmitt   Kaszai Noriaki   Adam Małysz   Adam Małysz   Adam Małysz
2001–02   Sven Hannawald   Sven Hannawald   Sven Hannawald   Sven Hannawald   Sven Hannawald *
2002–03   Sven Hannawald   Primož Peterka   Janne Ahonen   Bjørn Einar Romøren   Janne Ahonen
2003–04   Sigurd Pettersen   Sigurd Pettersen   Peter Žonta   Sigurd Pettersen   Sigurd Pettersen
2004–05   Janne Ahonen   Janne Ahonen   Janne Ahonen   Martin Höllwarth   Janne Ahonen
2005–06   Janne Ahonen   Jakub Janda   Lars Bystøl   Janne Ahonen   Janne Ahonen
  Jakub Janda
2006–07   Gregor Schlierenzauer   Andreas Küttel   Anders Jacobsen   Gregor Schlierenzauer   Anders Jacobsen
2007–08   Thomas Morgenstern   Gregor Schlierenzauer   Janne Ahonen   Janne Ahonen   Janne Ahonen
2008–09   Simon Ammann   Wolfgang Loitzl   Wolfgang Loitzl   Wolfgang Loitzl   Wolfgang Loitzl
2009–10   Andreas Kofler   Gregor Schlierenzauer   Gregor Schlierenzauer   Thomas Morgenstern   Andreas Kofler
2010–11   Thomas Morgenstern   Simon Ammann   Thomas Morgenstern   Tom Hilde   Thomas Morgenstern
2011–12   Gregor Schlierenzauer   Gregor Schlierenzauer   Andreas Kofler   Thomas Morgenstern   Gregor Schlierenzauer
2012–13   Anders Jacobsen   Anders Jacobsen   Gregor Schlierenzauer   Gregor Schlierenzauer   Gregor Schlierenzauer
2013–14   Simon Ammann   Thomas Diethart   Anssi Koivuranta   Thomas Diethart   Thomas Diethart
2014–15   Stefan Kraft   Anders Jacobsen   Richard Freitag   Michael Hayböck   Stefan Kraft
2015–16   Severin Freund   Peter Prevc   Peter Prevc   Peter Prevc   Peter Prevc
2016–17   Stefan Kraft   Daniel-André Tande   Daniel-André Tande   Kamil Stoch   Kamil Stoch
2017–18   Kamil Stoch   Kamil Stoch   Kamil Stoch   Kamil Stoch   Kamil Stoch
2018–19   Kobajasi Rjójú   Kobajasi Rjójú   Kobajasi Rjójú   Kobajasi Rjójú   Kobajasi Rjójú
2019–20   Kobajasi Rjójú   Marius Lindvik   Marius Lindvik   Dawid Kubacki   Dawid Kubacki
2020–21   Karl Geiger   Dawid Kubacki   Kamil Stoch   Kamil Stoch   Kamil Stoch
2021–22   Kobajasi Rjójú   Kobajasi Rjójú   Kobajasi Rjójú   Daniel Huber   Kobajasi Rjójú
2022–23   Halvor Egner Granerud   Halvor Egner Granerud   Dawid Kubacki   Halvor Egner Granerud   Halvor Egner Granerud

Grand slam

szerkesztés

Győzelem mind a négy helyszínen egy szezonban

szerkesztés

Győzelem mind a négy helyszínen a pályafutás alatt

szerkesztés

Összetett eredmény

szerkesztés

Legtöbb összetett győzelem versenyzőnként

szerkesztés
Helyezés Versenyző Győzelmek Győztes évek
1.   Janne Ahonen 5 1998–99, 2002–03, 2004–05, 2005–06, 2007–08
2.    Jens Weißflog 4 1983–84, 1984–85, 1990–91, 1995–96
3.    Helmut Recknagel 3 1957–58, 1958–59, 1960–61
  Bjørn Wirkola 1966–67, 1967–68, 1968–69
  Kamil Stoch 2016–17, 2017–18, 2020–21

Összetett győzelmek országonként

szerkesztés
Helyezés Ország Győzelmek Versenyzők
1.   Ausztria 16 Andreas Goldberger, Hubert Neuper, Gregor Schlierenzauer, Ernst Vettori (mind 2×)
Sepp Bradl, Thomas Diethart, Andreas Kofler, Stefan Kraft, Wolfgang Loitzl, Thomas Morgenstern, Willi Pürstl, Andreas Widhölzl
  Németország1 16 Jens Weißflog (4×)
Helmut Recknagel (3×)
Jochen Danneberg (2×)
Hans-Georg Aschenbach, Max Bolkart, Manfred Deckert, Sven Hannawald, Horst Queck, Rainer Schmidt, Dieter Thoma
  Finnország 16 Janne Ahonen (5×)
Veikko Kankkonen, Matti Nykänen (mind 2×)
Eino Kirjonen, Pentti Kokkonen, Risto Laakkonen, Toni Nieminen, Hemmo Silvennoinen, Pentti Uotinen, Kari Ylianttila
4.   Norvégia 11 Bjørn Wirkola (3×)
Olav Bjørnstad, Torgeir Brandtzæg, Espen Bredesen, Toralf Engan, Anders Jacobsen, Ingolf Mork, Sigurd Pettersen
6.   Lengyelország 5 Adam Małysz, Kamil Stoch (3×), Dawid Kubacki
7.   Japán 3 Funaki Kazujosi, Kobajasi Rjójú (2×)
8.   Csehország2 2 Jakub Janda, Jiří Raška
  Szlovénia 2 Primož Peterka, Peter Prevc
10.   Szovjetunió 1 Nyikolaj Kamenszkij

1 Ideértve az NDK eredményeit is.
2 Ideértve Csehszlovákia eredményeit is.

Legtöbb sáncgyőzelem versenyzőnként

szerkesztés

(A táblázatban az összetettben is győztes versenyzők eltérő háttérszínnel vannak kiemelve.)

Helyezés Versenyző Győzelmek Obertstdorf Garmisch-
Partenkirchen
Innsbruck Bischofshofen
1.    Jens Weißflog 10 2 4 1 3
  Bjørn Wirkola 1 3 3 3
3.   Janne Ahonen 9 2 2 2 3
  Gregor Schlierenzauer 2 3 2 2
5.   Kobajasi Rjójú 8 3 2 1 2
6.   Matti Nykänen 7 1 2 3 1
  Kamil Stoch 1 1 2 3
8.   Sven Hannawald 6 2 1 1 2
   Helmut Recknagel 1 1 2 2
10.   Funaki Kazujosi 5 1 1 3
  Andreas Goldberger 3 2
  Thomas Morgenstern 2 1 2
13.   Jochen Danneberg 4 1 2 1
  Toni Innauer 2 1 1
  Anders Jacobsen 1 2 1
  Veikko Kankkonen 1 1 1 1
  Hubert Neuper 1 1 1 1
  Jiří Raška 1 3
  Martin Schmitt 3 1
  Dieter Thoma 3 1
  Andreas Widhölzl 1 1 2
22.   Simon Ammann 3 2 1
  Olaf Bjørnstad 1 1 1
  Max Bolkart 1 1 1
  Willi Egger 1 1 1
  Toralf Engan 1 1 1
  Andreas Felder 2 1
  Kaszai Noriaki 2 1
  Kaszaja Jukio 1 1 1
  Eino Kirjonen 2 1
  Wolfgang Loitzl 1 1 1
  Ingolf Mork 1 1 1
  Dieter Neuendorf 2 1
  Toni Nieminen 1 1 1
  Sigurd Pettersen 1 1 1
  Peter Prevc 1 1 1
  Karl Schnabl 1 1 1

Sáncgyőzelmek országonként

szerkesztés
Helyezés Ország Győzelmek száma Győztes versenyzők száma
1.   Ausztria 61 24
2.   Németország 55 21
ebből   NDK 29 12
3.   Finnország 45 20
4.   Norvégia 44 20
5.   Japán 14 3
6.   Csehország 11 7
ebből   Csehszlovákia 10 6
7.   Szovjetunió 10 7
8.   Szlovénia 7 4
ebből   Jugoszlávia 1 1
9.   Svájc 6 2
10.   Kanada 2 1
  Lengyelország 1
12.   Egyesült Államok 1 1
  Svédország 1
  1. Germany's Freitag wins 3rd stop of 4 Hills Tour (angol nyelven). Yahoo Sports, 2015. január 4. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 4.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Négysáncverseny témájú médiaállományokat.