Főmenü megnyitása

Névy László, születési nevén Neff László (Középiszkáz, 1841. január 27.Budapest, 1902. április 5.) tanár, kereskedelmi akadémiai igazgató, tanügyi és esztétikai szakíró; a Petőfi Társaság egyik alapítótagja.

Névy László
Vasárnapi Ujság 1896. 854.l.
Vasárnapi Ujság 1896. 854.l.
Született Neff László
1841. január 27.
Középiszkáz
Elhunyt 1902. április 5. (61 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása pedagógus,
kereskedelmi akadémiai igazgató,
tanügyi és esztétikai szakíró
Sírhely Fiumei Úti Sírkert[1]

PályájaSzerkesztés

Apja, Neff József tanító és községi jegyző volt. Szüleivel 1846-ban Pápa mellé, Kiskovácsiba költözött, itt nevelkedett. Tanulmányait Pápán, Veszprémben, Győrött, Pannonhalmán (15 éves korától mint bencés-növendék) és 1860-ban Csornán végezte. Családi nevét ez időben változtatta Névyre. 1861-ben mint premontrei áldozópap a szombathelyi főgimnáziumban a magyar irodalom és történelem tanára lett és e minőségben tíz évig működött. 1869-ben magyar nyelv- és irodalomból, valamint klasszika-filológiából a budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett. 1871-ben kilépett a premontrei rendből és a budapesti ev. ref. gimnáziumnak, 1882-ben a kereskedelmi akadémiának lett tanára, ahol a magyar irodalmat és a kereskedelmi levelezést tanította. 1885-ben igazgató-helyettessé nevezték ki, 1896-ban rendes igazgatónak választották meg. Egyike azon íróknak, akik 1878-ban a Petőfi Társaságot alapították. Évekig külső bíráló tagja volt az országos közoktatási tanácsnak; az Eötvös Egylet és az országos középiskolai tanáregyesület tiszteletbeli tagja; 1894-től Budapest törvényhatósági bizottságának tagja. A kereskedelmi szakiskolai tanárok országos egyesülete alakuló gyűlésén 1894-ben őt választotta meg elnökévé, 1895-ben újra megválasztották.

Sikeres kísérleteket tett a szépirodalom terén. Ezópusi meséi a Kisfaludy Társaság pályázatán jutalomban és dicséretben részesültek, akárcsak három drámaelméleti könyve (1873); A népért című tragédiájával megnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Teleki-pályadíját. Magyarázatos szövegkiadásait minden gimnázium és reáliskola használta (Shakespeare Coriolanusa és Julius Caesarja bevezetéssel és jegyzetekkel a Jeles Írók Iskolai Tárában.)

Első dolgozatai 1859-ben költemények voltak, melyeket álnévvel írt a lapokba; a 60-as években számos kritikai s egyéb cikket írt Riedl Szende Kritikai Lapjaiba s a Kalauzba, utóbb Zoványi Független Lapjaiba és Hatala Szabad Egyházába (ebben különösen Eckardt theistikus aesthetikájáról közlött egy terjedelmesb tanulmányt); 1871-ben feltünést keltett a Kisfaludy-Társaság dramaturgiai pályázatán: A tragédia elmélete c. jutalmazott pályaművével (Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. VI.); szintén ott jelent meg: A komédia elmélete (1872. VII.) ez is 50 arany pályadíjat nyert); A drámai középfajok elmélete (VIII. 1873.) szintén 50 arannyal jutalmazott pályamű; továbbá (IX. 1875.) A modern mesék c. alatt 10 mesével vett részt a Kisfaludy-társaság pályázatán, A kecske tragédiájával jutalmat nyert, a kilencet pedig megdicsérték. 1871-ben Pestre költözése alkalmával belső munkatársa lett Szana Tamás Figyelőjének, melybe számos aesthetikai és biráló cikket írt; írt még a M. Tanügybe (1872) és a Magyar Nyelvőrbe. 1872-ben az országos középiskolai Tanáregyesület megválasztotta Közlönye szerkesztőjének, mely tisztében mindig egyhangú megválasztás alapján, tíz évig működött; e lapba tanügypolitikai, didaktikai, metodikai cikkek és egyéb közleményei vannak a Budap. Szemlében (1873. A tragédia és komédia között); a Figyelőben (1874. Tompa symbolismusa); az Otthonban (1874. Élvezzünk, «A szépért» című tragédiájából, 1875. Bolyay Farkas); a Petőfi-Társaság Lapjában (1877. Petőfi «Apostola», 1878, költ.); 1879-ben ő vezette az Ellenőr irodalmi rovatát, melybe birálatokat írt, de ugyan-e lapban számos tárcacikket is közölt (1877. 494. sat. sz. Cariolan felesége, 1878. 35., 48. sz. A nő Petőfi költészetében); A Koszorúban (1879. Prózánkról. 1880. Balogh Zoltán emlékezete, Petőfi olasz tanulmánya, 1881. A viselet aesthetikai szempontból, Dédanyánk olvasmányai, 1882. Régi magyar humoristákról, 1883. Arany János emlékezete). Egyéb irodalmi dolgozatai, melyek lapokban és folyóiratokban jelentek meg: szónoklatok, felolvasások, tanulmányok, elbeszélések, költemények, útirajzok sat.

MűveiSzerkesztés

  • Az írásművek elmélete vagyis az irály-, költészet- és szónoklattan kézikönyve. Pest, 1870. (A szerző jó tankönyvíró volt, munkáiból sok ezer ifjú tanulta a verselés és prózaírás szabályait. Egy kötetbe foglalt stilisztikája, poétikája és retorikája kilenc kiadást ért.)
  • Olvasmányok az írásművek elméletéhez. Pest, 1871. (Ennek a szemelvény gyűjteménynek is számos kiadása jelent meg. Hasznos tájékozás meríthető belőle, hogy a kiegyezés után következő korszakban milyen verses és prózai munkákat tartottak értékes iskolai olvasmányoknak.)
  • A tragédia elmélete. Pest, 1871. (A Kisfaludy Társaság jutalmával kitüntetett pályamű. Új irány, egyéni felfogás, eredeti szempontok nincsenek benne, de valamennyi idetartozó kérdésről alapos felvilágosítást nyujt s korának tudományos színvonalán áll.)
  • A komédia elmélete. Pest, 1872. (A Kisfaludy Társaság jutalmával kitüntetett pályamű. Ebben az összefoglalásában is lelkiismeretesen feldolgozza a külföldi kutatások eredményeit.)
  • A drámai középfajok elmélete. Pest, 1873. (Az első teljes magyar dramaturgia befejezése. Csak utána jelent meg Szigligeti Ede dramaturgiája: A dráma és válfajai).
  • A magyar nemzeti irodalom történetének vázlata irodalomtörténeti olvasókönyvvel. A középiskolák számára. Pest, 1872. (Ötödik kiadása 1891-ben. Egy ideig sikeresen versenyzett Beöthy Zsolt középiskolai irodalomtörténetével, azután kiszorult a forgalomból. Szövege Toldy Ferenc tanításaihoz igazodott.)
  • Esztétikai dolgozatok. Pest, 1873. (Kisebb tanulmányainak gyűjteménye.)
  • Stilisztika. Két rész. Budapest, 1875–1876. (Középiskolai tankönyv.)
  • Retorika. Budapest, 1878. (Középiskolai tankönyv.)
  • Poétika. Budapest, 1880. (Középiskolai tankönyv.)
  • Olvasmányok a poétikához. Budapest, 1881. (Mint előbb említett tankönyvei, ez is több kiadást ért.)
  • Olvasmányok a retorikához. Budapest, 1883. (Az ifjúság irodalmi nevelése terén a Névy-könyveknek évtizedekig vezető szerepe volt, később Négyesy László és Riedl Frigyes tankönyvei léptek helyükbe.)
  • Bajza József. Pozsony, 1883. (Magyar Helikon.)
  • Jókai Mór. Budapest, 1894. (A regényíró ötvenéves írói jubileumára.)

(A kereskedelmi nyelvről éa a könyvvitelről is jelentek meg könyvei.)

ForrásokSzerkesztés

  • http://resolver.pim.hu/auth/PIM66392, Névy László Antal, 2018. szeptember 16.