Nü-va
Nü-va (hagyományosa kínai: 女媧; egyszerűsített kínai: 女娲; pinjin ( ) hangsúlyjelekkel: Nǚwā, más olvasatban: Nü-kua ( )) istennő az archaikus kínai mitológiában. Kultúrhérosz, akinek a nevéhez egyes források szerint az ember megteremtése és az ég kifoltozása köthető. A historizált kínai történelem egyik első uralkodója. A történetírói hagyomány a legendás „Három fenség” egyikének tartja. A legendás kultúrhérosz, Fu-hszi ( ) felesége vagy testvére. A legkorábbi ábrázolásain emberi felsőtesttel, kígyó- vagy sárkányfarokkal ábrázolták.
Nevének eredete
szerkesztésNü-va ( ) kéttagú nevének első tagja, a nü 女 egyértelműen a „nő”, „asszony” jelentéssel rendelkezik, de a második tagot, a va ( ) (vagy kua ( )) 媧 szót már nehezebb megmagyarázni. Edward Schafer (1913-1991) amerikai sinológus hipotetikusan „békaként” magyarázza a va ( ) szót, úgy vélvén, hogy Nü-vát ( ) a legősibb időkben még csak a víztócsák szellemeként tisztelték, aki különféle síkos bőrű tengeri vagy vízi lények alakjában jelenhetett meg.[1] Ven Ji-to ( ) 聞一多/闻一多 (1899-1946) kínai tudós szerint Nü-va ( ) nem más, mint a lopótök női megtestesülése, és azokhoz a Kelet- és Délkelet-Ázsia népeinél széles körben elterjedt mítoszokhoz, legendákhoz kapcsolható, amelyek szerint a világ kezdetekor első emberek tökből születtek.[2] Azonban egyik feltevést sem támasztják alá a Nü-vá ( )val kapcsolatos első szövegemlékek.
Alakja a források tükrében
szerkesztésNü-va ( ) első említése írásában Csü Jüan ( ) 屈原 (i. e. 340-278) Égi kérdések című filozofikus költeményében szerepel: „女媧有體,孰制匠之?”, vagyis: „Nü-vá ( )nak volt teste, de vajon ki teremtette őt?” Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy ő, aki a világ egyik első lénye volt, aki majd az embereket teremtette, vajon hogyan jött létre. Vagyis, ki teremtette a teremtőt?[3]
A San-haj-csing ( ), vagyis a Hegyek és vizek könyve (i. e. 4-2. század) című mitikus geográfiai mű 16. fejezetében tíz szellemlényről (sen si zsen ( ) 神十人) tesznek említést, akiket „Nü-va ( ) beleinek” (Nü-va cse csang ( ) 女媧之腸) neveznek, és a leírás szerint csakugyan Nü-va ( ) beleinek szellemekké alakult formái.[4]
Az ókorinak tekintett, de minden bizonnyal csak a Han-dinasztia idején összeállított mű, Lie-ce ( ) című taoista könyv 5. fejezetében, a „Tang kérdései”-ben (Tang ven ( ) 湯問) az olvasható: „Bizony az Ég és a Föld sem különb a többi dolgoknál, és mint minden dolognak, megvan a maga fogyatékossága. Ezért olvasztott hajdanán Nü-va ( ) tarka köveket, hogy befoltozza az égi lyukakat, és ezért vágta le az óriásteknőc lábait, hogy velük feltámassza az Ég négy sarkát”[m 1][5][6]
A Huaj-nan-ce ( ) (i. e. 2. század) 6. fejezetében (Lan-ming-hszü ( ) 覽冥訓) ugyancsak arról olvashatunk, hogy amikor káosz lett úrrá a világon, a földön vad tüzek és árvizek pusztítottak, fenevadak falták föl az embereket és kegyetlen madarak rontottak az öregekre és a gyengékre, az ég pedig kilyukadt, akkor Nü-va ( ) ötszínű köveket (vu szö si ( ) 五色石), ti. tarka köveket olvasztott, amivel kifoltozta az eget, majd pedig levágta az ao 鼇 nevű óriásteknős négy lábát, amivel megtámasztotta a berogyott ég négy sarkát. Megölte a fekete sárkányt (hej lung ( ) 黑龍), majd nádhamut gyűjtött, amivel megállította az árvizeket.[7][8] Később, a 17. fejezetben (Shou-lin-hszü ( ) 說林訓) az olvasható, hogy Nü-va ( ) formátlan, otromba masszaként teremtette az embereket, és más kultúrhéroszok segítettek neki megalkotni az ember egyéb részeit és szerveit: Sang-pien ( ) 上駢/上骈 teremtette a szemet és a fület, Szan-lin ( ) 桑林 a kezet, és így tovább.[9][10]
Vang Csung ( ) 王充 (27-100) művében, a Mérlegelések (Lun-heng ( ) 論衡) „Az égről” (Tan tien ( ) 談天) című fejezetében korábbi, meg nem nevezett konfuciánus művekre (zsu su ( ) 儒書) hivatkozva azt írja: „Kung-kung ( ), amikor azon vetélkedett Csuan-hszü ( )vel, melyik legyen az Ég Fia, nem tudott győzelmet aratni, s efölötti haragjában úgy odaverte fejét a Pucsou ( ) 不周 hegyhez, hogy az ég oszlopa menten meghasadt, a föld kötelei pedig elszakadtak. Nü-va ( ) azonban megolvasztott ötféle (mindenféle) színű követ, s azzal kifoltozta a kék égboltot, továbbá levágta az óriás teknős lábait, s azzal ismét felállította a négy sarkot.”[m 2][11][12]
A Suo-ven csie-ce ( ) (i. sz. 58-147,) a legrégibb fennmaradt kínai értelmező szótár a 6. kötetében Nü-vá ( )t, mint a seng ( ) 笙 nevű fúvóshangszer feltalálóját említi, a 13. fejezetben pedig megjegyzi, hogy a „régmúlt korok istennője” (ku cse sen seng nü ( ) 古之神聖女), aki a „tízezer létező megalkotója” (hua van-vu csö ( ) 化萬物者), vagyis minden élőlény teremtője.[13]
Jing Sao ( ) 應劭/应劭 (141—206) Feng-szu tung-ji ( ), vagyis Szokások és hagyományok átfogó magyarázata című művében az olvasható, hogy Nü-va ( ) sárga földből (huang-tu ( ) 黄土; ti. agyagból) gyúrta az embereket, de mivel a munka rendkívül bonyolult és fáradságos volt, kieszelte, hogy kötelet ereszt a híg sárba, és ki-kihúzza, lerázza. A földre repülő agyagcsomókból lettek azok az emberek, akiktől a szegények és alacsony rangúak származtak. A gazdagok és előkelők pedig azoknak az utódai, akiket Nü-va ( ) még saját kezével gyúrt. Ugyanebben a szövegben a szerző Nü-vá ( )nak tulajdonítja a házasság megalapítását. Hozzá imádkoztak, mint a házasság istennőjéhez, akit Kao-mej ( )nek 高禖 neveztek (kao ( ) 高 = „magas”; mej ( ) 禖 = áldozatbemutatás gyermekáldásért való imádsággal), hogy megszabaduljanak a meddőségtől, és utódokra tegyenek szert. Tiszteletére táncokat adtak elő, amelyek alighanem erotikus jellegűek lehettek.[14]
Sze-ma Csen ( ) 司馬貞/司马贞 (679-732), aki az első kínai hivatalos történeti mű, A történetíró feljegyzéseinek egyik legjelentősebb magyarázója és kommentárszerzője volt, a legendás három felség néven emlegetett korszak uralkodói közé helyezi Nü-vá ( )t is.[15]
A Tu-ji cse ( ) 獨異志 (Megismételhetetlen és különös dolgok leírása) című mű szerzője, Li Zsung ( ) 李榮 (valamikor a 7-9. században) leírja, hogy amikor a világot épp megteremtették, egy testvérpár élt a Kunlun-hegyen, s a fiú nagyon szerette volna feleségül venni a húgát, akit Nü-vá ( )nak hívtak. Csakhogy szégyenteljes, bűnös dolognak tartotta, épp ezért imádkozni kezdett: „Ha az Ég megengedi, hogy férj és feleség legyünk, akkor a füst szálljon felfelé, ha viszont nem engedélyezi, akkor a füst oszoljék el!” S merthogy a füst oszlopként tört felfelé, Nü-va ( ) bátyja feleségeként élhetett tovább.[16] Fűből legyezőt készített, amivel eltakarta az arcát. Innen ered az a szokás, hogy a nők legyező mögé rejtik az arcukat.
Lu Tung ( ) 盧仝/卢仝 (790-835) Jü ma ji csie csiao si ( ) 與馬異結交詩/与马异结交诗 című versének 2. versszakában az olvasható, hogy Nü-va ( ) eredetileg Fu-hszi ( ) felesége volt (Nü-va pen si Fu-hszi fu ( ) 女媧本是伏羲婦).[17]
Szerepei
szerkesztésA Nü-vá ( )val kapcsolatos források jól mutatják a kínai mitológia azon sajátosságát, hogy nem alkot egységes mitológia rendszert. Évszázadokon, sőt évezredek keresztül spontán módon, nem céltudatosan alakult formálódott egy-egy alak, teljesedett ki a története, mígnem különböző rokon mítoszok egységes egésszé formálódtak. Így nem példa nélküli, hogy Nü-va ( ) alakja is számos különböző korból, különböző vidékekről származó legendákból, mítosztöredékekből állt össze, melyek mindegyike egy-egy, a hagyományos kínai kultúrkörben betöltött szerepét hangsúlyozza ki.
Az ég kifoltozója
szerkesztésNü-va ( ) talán legfontosabb, de mindenképpen a legtöbbet hivatkozott hőstette az ég kifoltozása. A világteremtését ugyan nem neki, hanem Pan-ku ( ) ősatyának tulajdonítják, de Nü-va ( ) alakja mégis egyfajta demiurgoszként jelenik meg az által, hogy a pusztulásra ítélt világot megmenti. Elsőként a Huaj-nan-ce ( )ben olvasható, hogy ötszínű köveket olvasztva befoltozta az eget, majd levágta az óriásteknős négy lábát, hogy a négy égtáj felől alá támassza az eget. Egy másik Han-kori alkotásból, a Mérlegelésekből az is megtudható, hogy mindez azért történt, mert a Kung-kung ( ) nevű gonosz kultúrhérosz haragjában beverte a fejét az égboltba, s ez okozta a katasztrófát. Ugyanitt az is olvasható, hogy bár Nü-va ( ) mindent megjavított, a földrengést követően a föld és az ég egymáshoz képest ferde maradt. Ez az oka annak, hogy a csillagok az égen nyugat felé mennek le, s hogy Kína földjén minden folyó kelet felé folyik. Az ég kifoltozásával kapcsolatban emlegetik egyes források a vad áradások okozta özönvíz megfékezését is, amit összegyűjtött nádhamuval vitt véghez. Nyilvánvaló, hogy ez a legenda összemosódik Kun ( ) és Nagy Jü ( ) legendájával, akiknek a nevéhez általában az özönvíz (ta-hun-suj ( ) 大洪水). Kettejük közül Kun ( ) kudarcot vallott. Ő az égiektől elorozott, „önmagától növő vagy dagadó földdel” (hszi-zsang ( ) 息壤) akarta megállítani az áradatot. Fia, Jü ( ) pedig csatornákat ásva elvezette a vizeket, és sikerrel járt. Nü-va ( ) víz elemhez való ilyetén kapcsolása azonban érthető annak ismeretében, hogy a legkorábbi időkben őt magát is egyfajta vízi szellemnek tarthatták.[18]
Az emberek teremtője
szerkesztésNü-va ( ) másik jelentős tette az összes dolgok és az emberek megteremtése. Földből, agyagból gyúrta az embereket, sőt egy kötelet mártogatva a vizes agyagba még fel tudta gyorsítani a munkát. A források arról is tudósítanak, hogy az emberek megteremtésében más kultúrhéroszok is a segítségére voltak. Ilyen formában Nü-wa ( ) az emberiség teremtő ősanyja.
Fuxi felesége vagy testvére
szerkesztésNü-va ( ) alakja viszonylag korán összekapcsolódott a másik archaikus mitológiai alakkal, Fu-hszi ( )val. W. Münke német tudós véleménye szerint Nü-va ( ) alakja az ókori Kína délkeleti régióiban, W. Eberhard amerikai tudós szerint pedig a délnyugati térségben, a mai Szecsuan ( ) tartomány területén jelenhetett meg. Ezzel szemben Fu-hszi ( ) eredetileg a Kelet-Kínában, a Sárga-folyó alsó folyásánál élt ji ( ) törzsek mitikus ősatyja lehetett. A népek és legendáik keveredésével, találkozhatott a két kultúrhérosz is, és az időszámítás kezdete körüli időktől, az összkínai mitológiai rendszer kialakulásával Nü-va ( ) és Fu-hszi ( ) egy párként kezdtek megjelenni. Az i. sz. első századokból származó, Santung ( ), Csiangszu ( ) és Szecsuan ( ) tartományokban talált sírreliefeken Nü-vá ( )t és Fu-hszi ( )t következetesen egymáshoz hasonló páros lényként ábrázolják, akiknek emberi felső testük van, de az alsó testük, kígyót vagy sárkányt formáz, amelyekkel összefonódnak. Ez az összefonódás vitathatatlanul a házastársi kapcsolatukra utaló jelkép. A 20. század hatvanas éveiben, Szecsuan ( ) tartományban egy szóbeli legenda lejegyzett változata szerint Nü-va ( ) és Fu-hszi ( ) az özönvíztől megmenekült testvérpár volt, akik azért házasodtak össze, hogy újra teremtsék a kihalt emberiséget.[19] Ez a legenda megtalálható a miao nép hitvilágában is, ahol párt Nkauj Muam és Nraug Nus néven ismerik mind a mai napig. Minden esetre az írott forrásokban csak homályos utalásokat találunk arra vonatkozóan, hogy Nü-va ( ) csakugyan Fu-hszi ( ) húga vagy nővére lett volna. Nü-vá ( )t Fu-hszi ( ) feleségének pedig csak a 9. században nevezi Lu Tung ( ) az egyik versében.
Kultúrhérosz
szerkesztésMindezen szerepei mellett Nü-va ( ) több, az emberiség számára hasznos szokás megteremtője, vagy megalkotója. Neki tulajdonítják a házasság megalapítását és a seng ( ) 笙 nevű nádsíp feltalálását.Olykor a házasság istennőjének is tekintették, akit Kao-mej ( )nek 高禖 neveztek, s a meddőség elhárításáért és gyermekáldásért fohászkodtak hozzá.
Uralkodó
szerkesztésA Kína legendás korszakait historizálással megalkotott történelemírás Nü-vá ( )t a Három fenség és öt császár kora néven emlegetett korszak, első három legendás uralkodójának egyikeként említi.
Hatása
szerkesztésÁbrázolásai
szerkesztésNü-va ( ) ábrázolásainak legkorábbi változatai először a Han-korból származó sírreliefeken maradtak fenn, ahol többnyire Fu-hszi ( )val együtt jelenik meg. Emberi felsőtestük, de kígyó- vagy sárkányfarkuk van, amelyek házastársi kapcsolatuk jelképeként összefonódik. Ezt követően is hosszú-hosszú évszázadokig előszeretettel jelenítették meg alakját, domborműveken, festményeken, vagy akár ruházaton hímzett díszítő motívumként. Az ábrázolásokon Nü-va ( ) attribútuma vagy a nádsíp, melynek feltalálását neki tulajdonítják, vagy a szögmérték, szögvas, amelyek négyzet alakjával a föld jelképének számít. Olykor pedig a holdkorongot tartja a kezében, ami a jin ( ) női princípium jelképe.
Alakja az irodalomban
szerkesztésNü-va ( ) neve gyakorta felmerül az irodalmi alkotásokban is, az esetekben zömében, mint az ég kifoltozójára és az emberek megteremtőjére hivatkoznak rá. A Tang-korból fennmaradt majd negyvenezer versből tizenkettőben szerepel Nü-va ( ) neve.
A hivatkozásokon túl olyan alkotásokkal is találkozunk, amikor Nü-va ( ) nagyobb szerepet tölt be. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Feng-sen jen-ji ( ) 封神演義, vagyis az Istenek birtokba helyezése című, 1550 körül megjelent Ming-kori regény, amelynek rögtön az első fejezetében kulcsszerepet kap az istennő. A regény a Sang ( )-ház bukását és a Csou ( )-ház megalapítását mutatja be, sűrűn átszőve a legendákkal, és főszereplővé téve a kínai mitológia alakjait. A történet szerint az utolsó Sang ( )-házbeli uralkodó, Csou ( )-királynak 紂 Nü-va ( ) születésnapján (3. holdhónap 15. napja) kötelessége felkeresni az istennő templomát, hogy ott a tiszteletére szertartást mutasson be. Amire azt kérdezi: „Ugyan mit tett Nü-va ( ) istennő, hogy nekem, a hatalmas uralkodónak kötelességem istentiszteletre a templomába vonulnom?” A főminisztere pedig a következő tájékoztatással szolgál: „Nü-va istennő bizony ősidőktől fogva az egyik leghatalmasabb istennő, szent erények birtokosa. Amikor a nekibőszült démon, Kung-kung ( ) fejét a Pucsou ( )-hegynek csapta, az ég északnyugati része beomlott, és beroskadt a föld északkeleten. E vészterhes időkben megmentőként érkezett Nü-va ( ), aki színes köveket gyűjtött össze, megolvasztotta azokat és befoltozta velük a kék égnek boltozatát. Ekként fáradozott ő a nép üdvére, akik hálájuk jeléül templomot emeltek tiszteletére. Becses fővárosunk is e könyörületes istennőnek köszönheti ma boldog létét. Hálaadásunkért cserébe békét és egészséget biztosít a népnek, jólétet szolgáltat az országnak. Ő az, aki kedvező szeleket, és idejében esőt küld nekünk, de az éhínségtől és a háborúktól is ő szabadít meg. A nép s az ország igazi védistene ő.” A király végül felkeresi a templomot, ahol megpillantván a csodálatos szépségű istennő szobrát, elragadtatásában egy pimasz, kacér versikét pingált a falra. Amikor Nü-va ( ) visszatért a templomba, és elolvasta a király hozzá írt versét, olyan mérhetetlen haragra lobbant, hogy elhatározta eltörli a Sang ( )-házat. Ehhez kísértetek és istenek segítségéért fordult, s így veszi kezdetét a regény története, melynek végén a gonosz Csou ( )-király elbukik, és helyébe lép az új uralkodó ház.[20]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ "Kínai mitológia" 1988 427. o.
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 427. o.
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Tian wen (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Shanhaijing (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ Lie Ce 1995 65. o.
- ↑ Az eredeti szöveg: Liezi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 427. o.
- ↑ Az eredeti szöveg: Huainanzi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
- ↑ Az eredeti szöveg: Huainanzi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ Kínai filozófia III. 1980 253. o.
- ↑ Az eredeti szöveg: Lunheng (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Shuowenjiezi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Han shu (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Lu Tong: Yu ma yi jie jiao shi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
- ↑ "Kínai mitológia" 1988 387. o.
- ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Fengshen yanyi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
Megjegyzések
szerkesztésIrodalom
szerkesztésMagyarul
szerkesztés- Kínai filozófia, Ókor I-III. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetéseket és jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Budapest: Akadémia Kiadó, 1980. ISBN 963 052 356 6
- "Kínai mitológia". In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- Lie Ce: Az elomló üresség igaz könyve. Fordította: Dobos László. Budapest: Ferenczy Kiadó, 1995. ISBN 963 825 808 x
- Maspero, Henri: Az ókori Kína. Fordította: Csongor Barnabás. Budapest: Gondolat Kiadó, 1978. ISBN 963 280 595 X
- Tokaji Zsolt: Kínai jelképtár. Budapest: Szukits Könyvkiadó, 2002. ISBN 963 9393 27 4
- Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9
Idegen nyelven
szerkesztés- Birrell, Anne (1993), Chinese Mythology: An Introduction, Baltimore: Johns Hopkins University Press, ISBN 978-0-8018-4595-6 (angolul)
- Lewis, Mark Edward (2006), The Flood Myths of Early China, Albany: State University of New York Press, ISBN 978-0-7914-6663-6 (angolul)
- Major, John S., ed. (2010), The Huainanzi: A Guide to the Theory and Practice of Government in Early Han China, New York: Columbia University Press, ISBN 978-0-231-14204-5 (angolul)