Wikipédia

Nü-va

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Nü-va (hagyományosa kínai: 女媧; egyszerűsített kínai: 女娲; pinjin hangsúlyjelekkel: Nǚwā, más olvasatban: Nü-kua) istennő az archaikus kínai mitológiában. Kultúrhérosz, akinek a nevéhez egyes források szerint az ember megteremtése és az ég kifoltozása köthető. A historizált kínai történelem egyik első uralkodója. A történetírói hagyomány a legendás „Három fenség” egyikének tartja. A legendás kultúrhérosz, Fu-hszi felesége vagy testvére. A legkorábbi ábrázolásain emberi felsőtesttel, kígyó- vagy sárkányfarokkal ábrázolták.

Nevének eredete szerkesztés

Nü-va kéttagú nevének első tagja, a nü 女 egyértelműen a „nő”, „asszony” jelentéssel rendelkezik, de a második tagot, a va (vagy kua) 媧 szót már nehezebb megmagyarázni. Edward Schafer (1913-1991) amerikai sinológus hipotetikusan „békaként” magyarázza a va szót, úgy vélvén, hogy Nü-vát a legősibb időkben még csak a víztócsák szellemeként tisztelték, aki különféle síkos bőrű tengeri vagy vízi lények alakjában jelenhetett meg.[1] Ven Ji-to 聞一多/闻一多 (1899-1946) kínai tudós szerint Nü-va nem más, mint a lopótök női megtestesülése, és azokhoz a Kelet- és Délkelet-Ázsia népeinél széles körben elterjedt mítoszokhoz, legendákhoz kapcsolható, amelyek szerint a világ kezdetekor első emberek tökből születtek.[2] Azonban egyik feltevést sem támasztják alá a Nü-vával kapcsolatos első szövegemlékek.

Alakja a források tükrében szerkesztés

 
Nü-va ábrázolása a San-haj-csingben
 
Nü-va és Fu-hszi egymásba fonódó kígyó- vagy sárkányfarokkal. Selyemre festett tekercskép a 8. század közepéből.

Nü-va első említése írásában Csü Jüan 屈原 (i. e. 340-278) Égi kérdések című filozofikus költeményében szerepel: „女媧有體，孰制匠之？”, vagyis: „Nü-vának volt teste, de vajon ki teremtette őt?” Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy ő, aki a világ egyik első lénye volt, aki majd az embereket teremtette, vajon hogyan jött létre. Vagyis, ki teremtette a teremtőt?[3]

A San-haj-csing, vagyis a Hegyek és vizek könyve (i. e. 4-2. század) című mitikus geográfiai mű 16. fejezetében tíz szellemlényről (sen si zsen 神十人) tesznek említést, akiket „Nü-va beleinek” (Nü-va cse csang 女媧之腸) neveznek, és a leírás szerint csakugyan Nü-va beleinek szellemekké alakult formái.[4]

Az ókorinak tekintett, de minden bizonnyal csak a Han-dinasztia idején összeállított mű, Lie-ce című taoista könyv 5. fejezetében, a „Tang kérdései”-ben (Tang ven 湯問) az olvasható: „Bizony az Ég és a Föld sem különb a többi dolgoknál, és mint minden dolognak, megvan a maga fogyatékossága. Ezért olvasztott hajdanán Nü-va tarka köveket, hogy befoltozza az égi lyukakat, és ezért vágta le az óriásteknőc lábait, hogy velük feltámassza az Ég négy sarkát”[m 1][5][6]

A Huaj-nan-ce (i. e. 2. század) 6. fejezetében (Lan-ming-hszü 覽冥訓) ugyancsak arról olvashatunk, hogy amikor káosz lett úrrá a világon, a földön vad tüzek és árvizek pusztítottak, fenevadak falták föl az embereket és kegyetlen madarak rontottak az öregekre és a gyengékre, az ég pedig kilyukadt, akkor Nü-va ötszínű köveket (vu szö si 五色石), ti. tarka köveket olvasztott, amivel kifoltozta az eget, majd pedig levágta az ao 鼇 nevű óriásteknős négy lábát, amivel megtámasztotta a berogyott ég négy sarkát. Megölte a fekete sárkányt (hej lung 黑龍), majd nádhamut gyűjtött, amivel megállította az árvizeket.[7][8] Később, a 17. fejezetben (Shou-lin-hszü 說林訓) az olvasható, hogy Nü-va formátlan, otromba masszaként teremtette az embereket, és más kultúrhéroszok segítettek neki megalkotni az ember egyéb részeit és szerveit: Sang-pien 上駢/上骈 teremtette a szemet és a fület, Szan-lin 桑林 a kezet, és így tovább.[9][10]

Vang Csung 王充 (27-100) művében, a Mérlegelések (Lun-heng 論衡) „Az égről” (Tan tien 談天) című fejezetében korábbi, meg nem nevezett konfuciánus művekre (zsu su 儒書) hivatkozva azt írja: „Kung-kung, amikor azon vetélkedett Csuan-hszüvel, melyik legyen az Ég Fia, nem tudott győzelmet aratni, s efölötti haragjában úgy odaverte fejét a Pucsou 不周 hegyhez, hogy az ég oszlopa menten meghasadt, a föld kötelei pedig elszakadtak. Nü-va azonban megolvasztott ötféle (mindenféle) színű követ, s azzal kifoltozta a kék égboltot, továbbá levágta az óriás teknős lábait, s azzal ismét felállította a négy sarkot.”[m 2][11][12]

A Suo-ven csie-ce (i. sz. 58-147,) a legrégibb fennmaradt kínai értelmező szótár a 6. kötetében Nü-vát, mint a seng 笙 nevű fúvóshangszer feltalálóját említi, a 13. fejezetben pedig megjegyzi, hogy a „régmúlt korok istennője” (ku cse sen seng nü 古之神聖女), aki a „tízezer létező megalkotója” (hua van-vu csö 化萬物者), vagyis minden élőlény teremtője.[13]

Jing Sao 應劭/应劭 (141—206) Feng-szu tung-ji, vagyis Szokások és hagyományok átfogó magyarázata című művében az olvasható, hogy Nü-va sárga földből (huang-tu 黄土; ti. agyagból) gyúrta az embereket, de mivel a munka rendkívül bonyolult és fáradságos volt, kieszelte, hogy kötelet ereszt a híg sárba, és ki-kihúzza, lerázza. A földre repülő agyagcsomókból lettek azok az emberek, akiktől a szegények és alacsony rangúak származtak. A gazdagok és előkelők pedig azoknak az utódai, akiket Nü-va még saját kezével gyúrt. Ugyanebben a szövegben a szerző Nü-vának tulajdonítja a házasság megalapítását. Hozzá imádkoztak, mint a házasság istennőjéhez, akit Kao-mejnek 高禖 neveztek (kao 高 = „magas”; mej 禖 = áldozatbemutatás gyermekáldásért való imádsággal), hogy megszabaduljanak a meddőségtől, és utódokra tegyenek szert. Tiszteletére táncokat adtak elő, amelyek alighanem erotikus jellegűek lehettek.[14]

Sze-ma Csen 司馬貞/司马贞 (679-732), aki az első kínai hivatalos történeti mű, A történetíró feljegyzéseinek egyik legjelentősebb magyarázója és kommentárszerzője volt, a legendás három felség néven emlegetett korszak uralkodói közé helyezi Nü-vát is.[15]

A Tu-ji cse 獨異志 (Megismételhetetlen és különös dolgok leírása) című mű szerzője, Li Zsung 李榮 (valamikor a 7-9. században) leírja, hogy amikor a világot épp megteremtették, egy testvérpár élt a Kunlun-hegyen, s a fiú nagyon szerette volna feleségül venni a húgát, akit Nü-vának hívtak. Csakhogy szégyenteljes, bűnös dolognak tartotta, épp ezért imádkozni kezdett: „Ha az Ég megengedi, hogy férj és feleség legyünk, akkor a füst szálljon felfelé, ha viszont nem engedélyezi, akkor a füst oszoljék el!” S merthogy a füst oszlopként tört felfelé, Nü-va bátyja feleségeként élhetett tovább.[16] Fűből legyezőt készített, amivel eltakarta az arcát. Innen ered az a szokás, hogy a nők legyező mögé rejtik az arcukat.

Lu Tung 盧仝/卢仝 (790-835) Jü ma ji csie csiao si 與馬異結交詩/与马异结交诗 című versének 2. versszakában az olvasható, hogy Nü-va eredetileg Fu-hszi felesége volt (Nü-va pen si Fu-hszi fu 女媧本是伏羲婦).[17]

Szerepei szerkesztés

A Nü-vával kapcsolatos források jól mutatják a kínai mitológia azon sajátosságát, hogy nem alkot egységes mitológia rendszert. Évszázadokon, sőt évezredek keresztül spontán módon, nem céltudatosan alakult formálódott egy-egy alak, teljesedett ki a története, mígnem különböző rokon mítoszok egységes egésszé formálódtak. Így nem példa nélküli, hogy Nü-va alakja is számos különböző korból, különböző vidékekről származó legendákból, mítosztöredékekből állt össze, melyek mindegyike egy-egy, a hagyományos kínai kultúrkörben betöltött szerepét hangsúlyozza ki.

Az ég kifoltozója szerkesztés

Nü-va talán legfontosabb, de mindenképpen a legtöbbet hivatkozott hőstette az ég kifoltozása. A világteremtését ugyan nem neki, hanem Pan-ku ősatyának tulajdonítják, de Nü-va alakja mégis egyfajta demiurgoszként jelenik meg az által, hogy a pusztulásra ítélt világot megmenti. Elsőként a Huaj-nan-ceben olvasható, hogy ötszínű köveket olvasztva befoltozta az eget, majd levágta az óriásteknős négy lábát, hogy a négy égtáj felől alá támassza az eget. Egy másik Han-kori alkotásból, a Mérlegelésekből az is megtudható, hogy mindez azért történt, mert a Kung-kung nevű gonosz kultúrhérosz haragjában beverte a fejét az égboltba, s ez okozta a katasztrófát. Ugyanitt az is olvasható, hogy bár Nü-va mindent megjavított, a földrengést követően a föld és az ég egymáshoz képest ferde maradt. Ez az oka annak, hogy a csillagok az égen nyugat felé mennek le, s hogy Kína földjén minden folyó kelet felé folyik. Az ég kifoltozásával kapcsolatban emlegetik egyes források a vad áradások okozta özönvíz megfékezését is, amit összegyűjtött nádhamuval vitt véghez. Nyilvánvaló, hogy ez a legenda összemosódik Kun és Nagy Jü legendájával, akiknek a nevéhez általában az özönvíz (ta-hun-suj 大洪水). Kettejük közül Kun kudarcot vallott. Ő az égiektől elorozott, „önmagától növő vagy dagadó földdel” (hszi-zsang 息壤) akarta megállítani az áradatot. Fia, Jü pedig csatornákat ásva elvezette a vizeket, és sikerrel járt. Nü-va víz elemhez való ilyetén kapcsolása azonban érthető annak ismeretében, hogy a legkorábbi időkben őt magát is egyfajta vízi szellemnek tarthatták.[18]

Az emberek teremtője szerkesztés

 
Nü-va és Fu-hszi ábrázolása egy, a Han-korból származó falfestményen.

Nü-va másik jelentős tette az összes dolgok és az emberek megteremtése. Földből, agyagból gyúrta az embereket, sőt egy kötelet mártogatva a vizes agyagba még fel tudta gyorsítani a munkát. A források arról is tudósítanak, hogy az emberek megteremtésében más kultúrhéroszok is a segítségére voltak. Ilyen formában Nü-wa az emberiség teremtő ősanyja.

Fuxi felesége vagy testvére szerkesztés

Nü-va alakja viszonylag korán összekapcsolódott a másik archaikus mitológiai alakkal, Fu-hszival. W. Münke német tudós véleménye szerint Nü-va alakja az ókori Kína délkeleti régióiban, W. Eberhard amerikai tudós szerint pedig a délnyugati térségben, a mai Szecsuan tartomány területén jelenhetett meg. Ezzel szemben Fu-hszi eredetileg a Kelet-Kínában, a Sárga-folyó alsó folyásánál élt ji törzsek mitikus ősatyja lehetett. A népek és legendáik keveredésével, találkozhatott a két kultúrhérosz is, és az időszámítás kezdete körüli időktől, az összkínai mitológiai rendszer kialakulásával Nü-va és Fu-hszi egy párként kezdtek megjelenni. Az i. sz. első századokból származó, Santung, Csiangszu és Szecsuan tartományokban talált sírreliefeken Nü-vát és Fu-hszit következetesen egymáshoz hasonló páros lényként ábrázolják, akiknek emberi felső testük van, de az alsó testük, kígyót vagy sárkányt formáz, amelyekkel összefonódnak. Ez az összefonódás vitathatatlanul a házastársi kapcsolatukra utaló jelkép. A 20. század hatvanas éveiben, Szecsuan tartományban egy szóbeli legenda lejegyzett változata szerint Nü-va és Fu-hszi az özönvíztől megmenekült testvérpár volt, akik azért házasodtak össze, hogy újra teremtsék a kihalt emberiséget.[19] Ez a legenda megtalálható a miao nép hitvilágában is, ahol párt Nkauj Muam és Nraug Nus néven ismerik mind a mai napig. Minden esetre az írott forrásokban csak homályos utalásokat találunk arra vonatkozóan, hogy Nü-va csakugyan Fu-hszi húga vagy nővére lett volna. Nü-vát Fu-hszi feleségének pedig csak a 9. században nevezi Lu Tung az egyik versében.

Kultúrhérosz szerkesztés

Mindezen szerepei mellett Nü-va több, az emberiség számára hasznos szokás megteremtője, vagy megalkotója. Neki tulajdonítják a házasság megalapítását és a seng 笙 nevű nádsíp feltalálását.Olykor a házasság istennőjének is tekintették, akit Kao-mejnek 高禖 neveztek, s a meddőség elhárításáért és gyermekáldásért fohászkodtak hozzá.

Uralkodó szerkesztés

A Kína legendás korszakait historizálással megalkotott történelemírás Nü-vát a Három fenség és öt császár kora néven emlegetett korszak, első három legendás uralkodójának egyikeként említi.

Hatása szerkesztés

Ábrázolásai szerkesztés

Nü-va ábrázolásainak legkorábbi változatai először a Han-korból származó sírreliefeken maradtak fenn, ahol többnyire Fu-hszival együtt jelenik meg. Emberi felsőtestük, de kígyó- vagy sárkányfarkuk van, amelyek házastársi kapcsolatuk jelképeként összefonódik. Ezt követően is hosszú-hosszú évszázadokig előszeretettel jelenítették meg alakját, domborműveken, festményeken, vagy akár ruházaton hímzett díszítő motívumként. Az ábrázolásokon Nü-va attribútuma vagy a nádsíp, melynek feltalálását neki tulajdonítják, vagy a szögmérték, szögvas, amelyek négyzet alakjával a föld jelképének számít. Olykor pedig a holdkorongot tartja a kezében, ami a jin női princípium jelképe.

Alakja az irodalomban szerkesztés

Nü-va neve gyakorta felmerül az irodalmi alkotásokban is, az esetekben zömében, mint az ég kifoltozójára és az emberek megteremtőjére hivatkoznak rá. A Tang-korból fennmaradt majd negyvenezer versből tizenkettőben szerepel Nü-va neve.

A hivatkozásokon túl olyan alkotásokkal is találkozunk, amikor Nü-va nagyobb szerepet tölt be. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Feng-sen jen-ji 封神演義, vagyis az Istenek birtokba helyezése című, 1550 körül megjelent Ming-kori regény, amelynek rögtön az első fejezetében kulcsszerepet kap az istennő. A regény a Sang-ház bukását és a Csou-ház megalapítását mutatja be, sűrűn átszőve a legendákkal, és főszereplővé téve a kínai mitológia alakjait. A történet szerint az utolsó Sang-házbeli uralkodó, Csou-királynak 紂 Nü-va születésnapján (3. holdhónap 15. napja) kötelessége felkeresni az istennő templomát, hogy ott a tiszteletére szertartást mutasson be. Amire azt kérdezi: „Ugyan mit tett Nü-va istennő, hogy nekem, a hatalmas uralkodónak kötelességem istentiszteletre a templomába vonulnom?” A főminisztere pedig a következő tájékoztatással szolgál: „Nü-va istennő bizony ősidőktől fogva az egyik leghatalmasabb istennő, szent erények birtokosa. Amikor a nekibőszült démon, Kung-kung fejét a Pucsou-hegynek csapta, az ég északnyugati része beomlott, és beroskadt a föld északkeleten. E vészterhes időkben megmentőként érkezett Nü-va, aki színes köveket gyűjtött össze, megolvasztotta azokat és befoltozta velük a kék égnek boltozatát. Ekként fáradozott ő a nép üdvére, akik hálájuk jeléül templomot emeltek tiszteletére. Becses fővárosunk is e könyörületes istennőnek köszönheti ma boldog létét. Hálaadásunkért cserébe békét és egészséget biztosít a népnek, jólétet szolgáltat az országnak. Ő az, aki kedvező szeleket, és idejében esőt küld nekünk, de az éhínségtől és a háborúktól is ő szabadít meg. A nép s az ország igazi védistene ő.” A király végül felkeresi a templomot, ahol megpillantván a csodálatos szépségű istennő szobrát, elragadtatásában egy pimasz, kacér versikét pingált a falra. Amikor Nü-va visszatért a templomba, és elolvasta a király hozzá írt versét, olyan mérhetetlen haragra lobbant, hogy elhatározta eltörli a Sang-házat. Ehhez kísértetek és istenek segítségéért fordult, s így veszi kezdetét a regény története, melynek végén a gonosz Csou-király elbukik, és helyébe lép az új uralkodó ház.[20]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ "Kínai mitológia" 1988 427. o.
  2. ↑ "Kínai mitológia" 1988 427. o.
  3. ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Tian wen (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  4. ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Shanhaijing (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  5. ↑ Lie Ce 1995 65. o.
  6. ↑ Az eredeti szöveg: Liezi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  7. ↑ "Kínai mitológia" 1988 427. o.
  8. ↑ Az eredeti szöveg: Huainanzi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  9. ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
  10. ↑ Az eredeti szöveg: Huainanzi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  11. ↑ Kínai filozófia III. 1980 253. o.
  12. ↑ Az eredeti szöveg: Lunheng (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  13. ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Shuowenjiezi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  14. ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
  15. ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Han shu (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  16. ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
  17. ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Lu Tong: Yu ma yi jie jiao shi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)
  18. ↑ "Kínai mitológia" 1988 428. o.
  19. ↑ "Kínai mitológia" 1988 387. o.
  20. ↑ Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben: Fengshen yanyi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 4.)

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ Dobos László fordítása
  2. ↑ Tőkei Ferenc fordítása

Irodalom szerkesztés

Magyarul szerkesztés

Idegen nyelven szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Nü-va témájú médiaállományokat.
  • Birrell, Anne (1993), Chinese Mythology: An Introduction, Baltimore: Johns Hopkins University Press, ISBN 978-0-8018-4595-6 (angolul)
  • Lewis, Mark Edward (2006), The Flood Myths of Early China, Albany: State University of New York Press, ISBN 978-0-7914-6663-6 (angolul)
  • Major, John S., ed. (2010), The Huainanzi: A Guide to the Theory and Practice of Government in Early Han China, New York: Columbia University Press, ISBN 978-0-231-14204-5 (angolul)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nü-va&oldid=27014864”