N. Kósa Judit
N. Kósa Judit (született Kósa Judit,[2] Budapest, 1966. február 23.[3] –) újságíró, író, helytörténész.
N. Kósa Judit | |
![]() | |
Született |
Kósa Judit 1966. február 23. (54 éves) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Kósáné Kovács Magda |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz N. Kósa Judit témájú médiaállományokat. |
PályájaSzerkesztés
A Madách Imre Gimnáziumban érettségizett 1984-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és angol nyelv és irodalom szakon szerzett középiskolai tanári diplomát. 1989-92 között a Magyar Tudományos Akadémia TMB-ösztöndíjával doktorált. 1988-tól nyelvtanár a Madách Imre Gimnáziumban,[4] 1990-től a Magyar Nemzet, majd a Köztársaság című hetilap munkatársa. 1992-től a Népszabadság kulturális újságírója, szerkesztője, publicistája, 2006-tól rovatvezetője.
Szerkesztője volt a Népszabadság megszűnte után a lap újságírói által írt Fedél Nélkül lapszámnak[5] (581. szám, 2016. október 20., megjelent 37 000 példányban). A Népszabadság megszűnése után, 2017 februárjától a Népszava publicisztikai rovatát vezeti.[6]
Budapesthez való kötődéseSzerkesztés
Családi kötelékek révén a Ferencvároshoz, azon belül a Ferenc körúthoz, illetve Kőbányához kötődik,[7] de évtizedek óta Erzsébetváros lakója. Kulturális újságíróként számos várostörténeti cikke jelent meg, elsősorban a Népszabadságban, illetve annak 1992-2003 közt megjelenő Budapest mellékletében. Jellegzetes sorozatai voltak az általa szerkesztett Képmentő, melyben a lap archívumából kiemelt régi képről szóló írások jelentek meg,[8] valamint a könyvként is kiadott, Lelőhely című sorozat, ahol "talált" családi dokumentumok alapján születtek család- és várostörténeti írások.[9]
A 2004-ben újraindult Budapest folyóirat szerkesztőbizottságának kezdetektől tagja, a lap állandó szerzője. Írásai forrásául szolgáltak számos várostörténeti anyagnak (a Wikipédiában is). A Nagy Budapest Törzsasztal alapító tagja, 2010 óta a Fortepan és a Kulturális Örökség Napja önkéntese, 2015 óta a Budapest100-ban is részt vesz önkéntesként. A 2015-ben alakult civil mozgalom, a Párbeszédet a várért kezdeményezés egyik alapító tagja.[10]
Főbb műveiSzerkesztés
- Ráday Mihály–N. Kósa Judit: Jelenetek a pesti utcán; adattár Déry Attila, Sántháné Antal Sára kész; Karinthy, Bp., 1998
- N. Kósa Judit–Szablyár Péter: Föld alatti Buda; Városháza, Bp., 2007 (A mi Budapestünk)
- N. Kósa Judit–Szablyár Péter: Föld alatti Pest; Városháza, Bp., 2002 (A mi Budapestünk)
- Lelőhely; Főpolgármesteri Hivatal, Bp., 2004 (Az én Budapestem)
- A régi budapesti zsidónegyed; szöveg N. Kósa Judit, fotó Baric Imre et al.; Corvina, Bp., 2005
- Budapest Krónikája, 1957–1973 (2007, Corvina Könyvkiadó)
- Képszabadság. Válogatás a Népszabadság egyedülálló fotóarchívumából; szerk. N. Kósa Judit; Alexandra, Pécs, 2015
- 1. "Átkos" pillanatok
- 2. "Ha végre itt a nyár..."
- 3. "Holnapra megforgatjuk
- 4. A technika csodái
- Lapzárta. A Népszabadság-sztori; szerk. Miklós Gábor, N. Kósa Judit, Kelen Károly; Noran Libro, Bp., 2016
- Elveszített névjegyek. Lelőhely – újratöltve; Városháza, Bp., 2016 (Titkos Budapest)
- Jelek a térben. Lázár Antal építészete. The architecture of Antal Lázár; szerk. N. Kósa Judit, Mártonffy Melinda, Hübner Teodóra; Corvina, Bp., 2019
- Budapesti Negyed:
- Várostörténet: 1956 után, 20-21. szám (1998. nyár-ősz)
- Előszó és kronológia, 49. szám (2005. ősz)
- A választás lehetősége, 56. szám (2007. nyár)
Díjak, elismerésekSzerkesztés
- Dercsényi Dezső-sajtódíj, 1996
- Podmaniczky-díj, 2001[11]
- Népszabadság-díj, 2002
- Pro Cultura Urbis-díj, 2002
- Fehér Rózsa-díj, 2006
- Magyar Lajos-díj, 2007[12]
- Magyar Sajtódíj, 2020[13]
- Csengery Antal-díj, 2020[14]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 29.)
- ↑ Nevének kiegészítésére - vagyis az "N" betű felvételére - a Magyar Rádió munkatársától, Kósa Judittól (Kokas Ignác feleségétől) való megkülönböztetés érdekében került sor. Az "N" betű jelentése: "N"em az a Kósa Judit Dési János: Sajtóstul a házba: Régi és új anekdoták a média világából. Budapest: Noran Libro Kiadó. 2017.
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum: Gyűjtemények - névtér. PIM adatbázis (Hozzáférés: 2017. aug. 26.)
- ↑ Judit, N. Kósa. Havas Henrik interjúja.. Henrik angyalai. ATV. 2016. október 11. (Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 26.) (halott link) Archiválva 2017. június 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ (2016. 2016-12-31). N. Kósa Judit megnémult [8:40]. A jelenet helye a filmen: 0:25. (Hozzáférés ideje: 2017-8-28.)
- ↑ Vaskor Máté: 14 volt népszabadságos újságírót igazolt a Népszava. 24.hu, (2017. feb. 1.)
- ↑ sz. n.: N. Kósa Judit. Budapest folyóirat (2014) (Hozzáférés: 2017. aug. 26.)
- ↑ A sorozat cikkei 2007-2016-ig jelentek meg a lapban (a nol.hu-n megtalálható cikkek listája). Az első írás 2007-ből: N. Kósa Judit: Képmentő - 1. rész: A Váci utca. Népszabadság, (2007. márc. 11.)
- ↑ A Lelőhely 1996-2016-ig jelent meg, a cikkek a nol.hu archívumában megtalálhatók. Az első írás:N. Kósa Judit: A helyét kereső szobor. Népszabadság, (1996. máj. 3.)
- ↑ sz. n: Értelmiségiek nyílt levele a budai Vár ügyében. Artportal, (2015. ápr. 9.)
- ↑ Város- és Faluvédők Szövetségének honlapja, a Podmaniczky-díjasok listája[halott link] 1982-2009
- ↑ sz. n: Matula Ágnes és Szászi Júlia kapta az idén a Magyar Lajos-díjat. eMasa, (2009. nov. 24.) arch Hozzáférés: 2017. aug. 27.
- ↑ Díjazták a sajtó legjobbjait - köztük a Népszava két munkatársát. Nepszava.hu. 2020. márc. 12.
- ↑ Munkatársainkat is kitüntette a főváros. Nepszava.hu. 2020. márc. 13.