Nadine Labaki

libanoni színész, filmrendező, forgatókönyvíró

Nadine Antoine Labaki (arabul: نادين لبكي) (Baabdat, 1974. február 18. –) libanoni színésznő, forgatókönyvíró és filmrendező. Kafarnaum – A remény útja című filmjét 2019-ben Oscar-díjra jelölték.

Nadine Labaki
Született 1974. február 18. (50 éves)[1]
Baabdat
Állampolgársága libanoni
Házastársa Khaled Mouzanar
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása
Iskolái Szent József Egyetem (Bejrút)
Kitüntetései
Rendezői pályafutása
Aktív évek 1997-től napjainkig
Híres rendezései Karamell
Kafarnaum – A remény útja

A Wikimédia Commons tartalmaz Nadine Labaki témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Nadine Labaki Bejrúttól mintegy 22 kilométerre keletre, a Libanoni-hegység Baabdat nevű településén született, Antoine Labaki távközlési mérnök és Antoinette Labaki háztartásbeli gyermekeként. Középiskolai tanulmányait 1993-ban fejezte be Bejrútban.[2]

Korán elhatározta, hogy filmmel fog foglalkozni, mivel a háború sújtotta Libanonban nem mindig mehetett iskolába és nem volt más szórakozási lehetőség sem, mint hogy húgával, Caroline-nal folyamatosan filmeket nézzenek a tévében.[3] Érettségi után a bejrúti Szent József Egyetemen folytatott audiovizuális tanulmányokat. Az 1997-ben készített 11 Rue Pasteur című diplomafilmjével a párizsi Arab Világ Intézetében rendezett Arab Film Biennáléján a legjobb kisfilm díját nyerte el.[2]

Filmes karrierjét 1990-ben kezdte, amikor is díjat nyert a libanoni televízió népszerű Studio el Fan tehetségkutató versenyén videóklip-rendezés kategóriában. Labaki később is rendezett klipeket az 1970-es évek közepétől a 2000-es évek elejéig futó műsorsorozat részére. A videók kiemelkedtek a mezőnyből mozgáskultúrájukkal; némelyek szexuális töltetükkel provokatívnak számítottak.[4] Olyan neves közel-keleti énekeseknek dolgozott, mint Nenszi Azsram vagy Carole Samaha, akiknek klipjeivel díjakat nyert 2002-ben és 2003-ban. A zenei videók mellett számos reklámfilmet is készített.[4]

1998-ban részt vett a párizsi Cours Florent színitanoda csoportos képzésén. Három kisfilm szereplőjének is felkérték, majd 2005-ben nagyobb feladatot kapott: a francia-libanoni rendező Philippe Aractingi kérte fel a Bosta című háborús-zenés filmjének főszerepére. Azóta is rendszeresen játszik filmekben és saját alkotásaiban is rendre feltűnik.

Rendezőként 2007-ben debütált Karamell című, francia-libanoni koprodukcióban készült nagyjátékfilmjével, amelynek forgatókönyvét egy féléves cannes-i ösztöndíjjal írta meg a Rezidencia program keretében. A vígjáték egy bejrúti szépségszalonban dolgozó nők sorsát mutatja be egy olyan országban, ahol – bár elvileg egyenjogúság van – a konzervatív hagyományok a mai napig negatívan hatnak a nők életére. A filmet a 2007-es cannes-i fesztiválon mutatták be a Rendezők Kéthete szekcióban. Az alkotást több mint 65 országban vetítették, a libanoni filmművészet addigi legnagyobb nemzetközi sikerét aratta.

2011-ben készült el újabb, a háborús háttértörténet és a vallási megosztottság miatt már komolyabb hangvitelű, egyszerre elszomorító és humoros filmje És most merre? címmel. Bemutatója a 64. cannes-i fesztiválon volt, ahol elnyerte a François Chalais-díjat, valamint az ökumenikus zsűri külön dicséretét. A Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon közönségdíjat kapott, Libanon pedig 2012-ben nevezte Oscar-díjra. 2014-ben közreműködött a Rio, szeretlek! című szkeccsfilm elkészítésében, amelynek „O Milagre” szegmensét készítette Harvey Keitel főszereplésével, s olyan színészek dolgozott együtt, mint Emily Mortimer, John Turturro, Vanessa Paradis, Vincent Cassel, vagy Rodrigo Santoro..

Harmadik önálló nagyjátékfilmje, a Kafarnaum – A remény útja a 2018-as cannes-i fesztivál versenyfilmjei között mutatkozott be – sikerrel. A szíriai háborús menekült, Bejrút utcáin élő gyermekek sorsát bemutató filmdráma elnyerte a zsűri díját, az ökumenikus zsűri díját, valamint az újonnan alapított polgárjogi elismerést, a polgárság díját.[5] Számos fesztiváljelölés és -díj mellett 2019-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

A 2012-ben meghívták a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Horizont-szekciójának zsűrijébe. A 2015-ös cannes-i fesztiválon tagja volt az Isabella Rossellini által elnökölt Un certain regard-zsűrinek, 2019-ben pedig felkérték ugyanezen szekció zsűrielnökének.[6]

2008 júliusában a francia kulturális és kommunikációs miniszter a Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (Chevalier des Arts et des Lettres) címmel tüntette ki.[4]

Nadine Labaki folyékonyan beszél arabul, franciául, angolul és olaszul. Férjezett, 2007-ben kötött házasságot Khaled Mouzanar libanoni zeneszerző, dalszövegíró, producerrel. Egy fiú (Walid, 2009) és egy lány (2016) gyermekük van.

Filmográfia szerkesztés

Színészként szerkesztés

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang Megjegyzés
2003 Non métrage Libanais Nina kisjátékfilm
2003 Ramad kisjátékfilm
2005 Seventh Dog Soraya kisjátékfilm
2005 Bosta Alia
2007 Karamell Caramel Layale
2010 Il padre e lo straniero Zaira
2010 Rsasa taycheh Noha
2011 És most merre? Et maintenant on va où? Amale
2013 Rock the Casbah Miriam
2014 A hírnév ára La rançon de la gloire Noor
2014 Mea culpa Alice
2015 Ya tayr el tayer Shadia
2018 Kafarnaum – A remény útja Capharnaüm Nadine
2019 1982 Yasmine
2021 Costa Brava, Lebanon Souraya
2022 Teljesen idegenek As'hab... wa'la a'az May

Filmkészítőként szerkesztés

Év Magyar cím Eredeti cím Feladatkör Megjegyzés
Rendező Író Producer
1997 11 Rue Pasteur Igen Igen Nem diplomafilm[2]
2007 Karamell Caramel Igen Igen Nem
2011 És most merre? Et maintenant on va où? Igen Igen Igen
2014 Rio, szeretlek! Rio, Eu Te Amo („O Milagre” rész) Igen Igen Nem
2018 Kafarnaum – A remény útja Capharnaüm Igen Igen Nem
2020 Otthon készült Homemade (1. évad 11. rész) Igen Nem Nem televíziós sorozat

Fontosabb díjak és jelölések szerkesztés

Oscar-díj
César-díj
BAFTA-díj
Cannes-i fesztivál
Egyéb díjak, elismerések
  • 1998 : Arab Film Biennáléja – legjobb kisfilm – 11 Rue Pasteur
  • 2007 : Stockholmi Filmfesztivál – FIPRESCI-díjKaramell
  • 2007 : San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj; Sebastiane-díj; ifjúsági zsűri díja – Karamell
  • 2011 : Torontói Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj – És most merre?
  • 2011 : Stockholmi Filmfesztivál – Bronz ló (legjobb forgatókönyv) – És most merre?
  • 2011 : San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj – És most merre?
  • 2018 : Calgary Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj, filmkedvelők díja – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : São Paulói Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : Stockholmi Filmfesztivál – legjobb forgatókönyv – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál – legjobb játékfilm – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : Akádiai Nemzetközi Frankofón Filmfesztivál – legjobb játékfilm; közönségdíj – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : Brit Független Filmdíj – legjobb nemzetközi független film (jelölés) – Kafarnaum – A remény útja
  • 2019 : FEST Nemzetközi Filmfesztivál – legjobb rendező – Kafarnaum – A remény útja

Jegyzetek szerkesztés

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. a b c Életrajza a Bejrúti Amerikai Egyetem honlapján.
  3. Szentgyörgyi Rita: Kis képernyős vagyok - Nadine Labaki színésznő, filmrendező. Magyar Narancs, 2008. június 12. [2015. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 20.)
  4. a b c The National beszámolója a cannes-i díjazásról.
  5. Gilles Kerdreux: Le premier Prix de la citoyenneté à Capharnaüm de Nadine Labaki (francia nyelven). ouest-france.fr, 2018. május 19. [2018. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
  6. Nadine Labaki, Présidente du Jury Un Certain Regard 2019 (francia nyelven). L'Actualité. Festival-Cannes, 2019. március 26. [2018. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 21.)

Források szerkesztés