Nagy-csatorna
A Nagy-csatorna (egyszerűsített írásjegyekkel: 大运河; hagyományos írásjegyekkel: 大運河; pinjin: Dà Yùnhé) csatornarendszer Kínában, amely a Jangce ( ) alsó folyásának rizstermő vidékeit köti össze az észak-kínai politikai centrumokkal, Hangcsou ( ) városától Pekingig. Összességében körülbelül 1794 km hosszú, ezzel a világ legnagyobb mesterséges vízi útjaként tartható számon. Érinti Tiencsin ( )t, valamint Hopej ( ), Santung ( ), Csiangszu ( ) és Csöcsiang ( ) tartományokat. A világörökség része.
Nagy-csatorna | |
Világörökség | |
A Nagy-csatorna térképe | |
Ország | Kína |
Világörökség-azonosító | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 30° 15′ 41″, k. h. 120° 13′ 26″30.261389°N 120.223889°EKoordináták: é. sz. 30° 15′ 41″, k. h. 120° 13′ 26″30.261389°N 120.223889°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-csatorna témájú médiaállományokat. |
Megépítését az tette szükségessé, hogy Kína természetes vízi útjai többnyire nyugat-kelet irányúak, s az észak-déli szállítás nagy nehézségekbe ütközött. Első szakaszát a Huaj ( ) folyó és a Jangce között az i. e. 500 körül ásták ki. A maihoz közelítő formájában a Szuj ( )-dinasztia Szuj Jang-ti ( ) nevű hírhedt császárának uralkodása alatt épült ki 605-ben. Fő funkciója az volt, hogy a déli adógabonát eljuttassa a fővárosba és az északon állomásozó hadseregekhez. A Tang-korban vált jelentőssé, ettől fogva egészen a 19. századi vasútépítésekig a kínai belső kereskedelem egyik legfontosabb útvonala volt. Gyakran elpusztították a háborús konfliktusok idején, betemetődött, de mindig újjáépítették.[1] Déli szakaszának a 21. század elején is nagy a gazdasági, közlekedési fontossága.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. 158. o. ISBN 9789632840215