Főmenü megnyitása

Nagy Lajos (geológus)

erdélyi magyar geológus, szakíró, 1921-82

Nagy Lajos (Erdőd, 1921. december 23.Kolozsvár, 1982. július 13.) erdélyi magyar geológus, geológiai szakíró, egyetemi oktató.

Nagy Lajos
Született 1921. december 23.
Erdőd
Elhunyt 1982. július 13. (60 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus,
geológiai szakíró,
egyetemi oktató
Sírhely Házsongárdi temető

ÉletútjaSzerkesztés

1921. december 23-án született a partiumi Erdődön. 1940-ben érettségizett Nagykárolyban, majd 1944-ben a debreceni egyetem természettudományi karán végzett geológia szakon. Tanári diplomáját a kolozsvári magyar egyetemen szerezte. 1945-ben Debrecenben védte meg doktori értekezését Erdőd vidéke földrajzából.

1944-1948 között kezdte pályáját Nagykárolyban, mint a Piarista Gimnázium, majd a Pedagógiai Líceum tanára, illetve 1948-1950 között igazgatója. 1951-ben kezdte egyetemi tevékenységét a Bolyai Tudományegyetemen adjunktusként, majd előadó tanár lett a Földtan-Földrajzi Kar földtan-ásványtani tanszékén. 1952-1953 között tanügy-minisztériumi osztályigazgató volt Bukarestben; visszatérve a Bolyai Tudományegyetemre, a Földrajz-Földtan Kar dékánja, majd prodékánja lett. E tisztségét megtartja 1959 után, az egyesített Babeș–Bolyai Tudományegyetemen is.

Fő kutatási területe az Erdélyi-medence keleti részén levő Sóvidék volt, de foglalkozott a Hargita keleti oldalának vulkáni képződményeivel is.

Első munkája 1956-ban az erdélyi diapir-öv Sajó és Nyárád közötti részének sztratigráfiai és tektonikai viszonyai címmel jelent meg. A két egyetem közös közleménysorozatában 1957-ben a Szovátától északra elterülő vidék geológiájával foglalkozott (Studia Universitatum Babeş et Bolyai 1957).

A Román Geológiai Társaság munkatársaként végzett vizsgálati eredményei és szakszerűen kidolgozott geológiai térképei a társaság kézirattárában maradtak. A romániai földtani kutatásokról s a földtani térképezés fejlődéséről a Korunkban számolt be (1958/4).

Fő munkájaSzerkesztés

  • A Román Népköztársaság földtana I-II. (egyetemi jegyzet, Kv. 1958); ennek rövidített változata 1960-ban a Tudományos Könyvkiadónál önálló kötetben is megjelent.

ForrásokSzerkesztés