Főmenü megnyitása

Nagy Zoltán (grafikus)

(1916–1987) magyar illusztrátor

Nagy Zoltán (Tapolca, 1916. szeptember 15.Budapest, 1987. február 28.)[2] magyar grafikus, bélyegtervező, Nagy Gábor színész apja.

Nagy Zoltán
Született 1916. szeptember 15.
Tapolca
Elhunyt 1987. február 28. (70 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Nagy Gábor
Foglalkozása illusztrátor
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető[1]

Élete és munkásságaSzerkesztés

A tehetségesnek bizonyuló grafikusművész az Iparművészeti Főiskolán érett önálló művésszé, méghozzá Helbing Ferenc és Haranghy Jenő keze alatt. 1940-ben tervezőnek került a Pénzjegynyomdába. A nemzetközi tekintéllyel rendelkező grafikus és bankjegytervező, Horváth Endre örökébe lépett át annak halála után, ugyanis ő lett a híres rézmetsző gárda szellemi és szervezeti vezetője is. A műhely fő profiljával összhangban állva, a papírpénzek előállításával foglalkozott leginkább. Az 1946-ban fokozatosan bevezetett forint bankóinak tervezésében több részfeladatot kapott Horváth Endrétől. Az 1960-as és 1970-es években főként a kisebb-nagyobb módosításokat, javításokat és korszerűsítéseket végezte el a pénzeken, amelyek részben a politika, más részben a biztonsági elvárások növekedése miatt kerültek a nyomdába. Legfőbb önálló alkotása az 1970-ben kibocsátott lila színű 500 forintos bankjegy, melynek előoldalán Ady Endre arcképe, hátoldalán pedig az Erzsébet híd ábrázolása található.

Az 1970-ben kibocsátott, általa alkotott 500 forintos bankjegy elő- és hátlapja

Pályafutásának első részére esett a Pénzjegynyomdába bekapcsolódása a bélyegek gyártásába, ennek következtében lényegesen többet tervezhetett a postabélyegekből, mint híres elődje, ugyanis neki mindössze öt év volt rendelkezésére tervezni. Nagy Zoltán tervezései közül 30 éven át, 1947 és 1977 között összesen 218 bélyeg látott napvilágot.

A bőséges termés az idők szavának engedelmeskedve a friss politikai rendszer és helyzet által diktált motívumokat tartalmazta a legelső évtizedben. Ekkor volt a legnagyobb érdeklődéssel a posta iránt, ugyanis filatéliai alkotásai háromnegyed részének megszületése erre az időszakra tehető. Joszif Sztálinról összesen három ízben nyílott alkalma önálló kibocsátásra tervezett bélyeget készíteni. Ezek közül a legutolsó az 1953-ban, Sztálin halálának évében kiadott híres gyászblokk. Legjobb magyar tanítványáról, Rákosi Mátyásról is ő adott ki egy három címletből álló bélyegsort Rákosi Mátyás 60. születésnapja emlékére, 1952-ben. További munkái között szerepel a Békekongresszus, Május elseje, Marx, Lenin, Magyar-szovjet barátság, Úttörő, valamint a Népköztársasági címer (1957).

Azonban Nagy Zoltánnak más jellegű feladatok is jutottak, amelyeket ugyanolyan szakmai gondossággal, kiváló rajzkészséggel, valamint ügyes karakterizáló képességgel hajtott végre. Még a kurzusnak megfelelő találású Gyermek sorokat (1950 és 1951) is ide lehet sorolni, de a Néphadsereg Napja 1952. évi sorozatának történelmi tárgyú portréi az egyik legnívósabb alkotásai közé tartoznak. A portrét mindig is a „művészet csúcsának” számították, ugyanis az emberi arc tökéletes ábrázolása és visszaadása a legkomolyabb feladatok közé tartozik az ókortól egészen napjainkig. Nagy Zoltán éppen a portrékészítésben elért teljesítményével emelkedik ki a magyar bélyegtervezők sorából. A metszett bélyegtervezései közé tartozik az 1954-es Jókai-blokk. Ennek a technikának az egyéni csúcsát 1953-ban és 1953-ban érte el, mindkétszer Népviselet című bélyegsoraival. Ezeken a címleteken megfigyelhetők és nyomon követhetők a többnyire Horváth Endre által a pengős bankjegyeken lefektetett, majd a háborút egy részben a forintos bankjegyeken túlélt népi romantikus stílus utolsó jegyei. Szintén a magyar népi kultúra emblematikus filatéliai érdekessége lett az 1958-ban kiadott Brüsszel-blokk. Részese volt a korabeli technológiai színvonal közepette pártutasításra elkészítendő Alumíniumbélyeg bravúros elkészítésének és kiadásának 1955-ben. Ez a kiadás volt a világ első fémfóliára nyomott postabélyege.

 
Nagy Zoltán grafikus sírja Budapesten
Farkasréti temető: 9/3-2-32.

Legutolsó munkája részben emlékeztet az általa tervezett 500 forintos bankjegyre, nem csupán motívum, hanem karakter szempontjából is. Az egyik legnagyobb hatású magyar alkalmazott grafikus a bélyegek világától az Ady Endre-centenáriumon búcsúzott el. Ő fejlesztette tovább a Horváth Endre szárnyai alatt felnövekvő igen nagy tudású rézmetsző csoportot, aminek tagjai mesterük utódjaként haladva készítették a magas művészi értékeket képviselő bélyegterveket.

Nyomdai feladatai és munkássága mellett igen hosszú ideig vezette az újpesti Derkovits Képzőművészeti Kört. Kiállításai Magyarországon és a nagyvilágban is öregbítették a magyar grafikusok hírnevét. Összesen két önálló kiállítással rendelkezett: 1977-ben Budapesten és 1981-ben Pécsen állított ki.[2]

Munkásságának a Magyar Posta az 1993-ban Vagyóczky Károly által tervezett bélyegnapi sor egyik címletének képében állított emléket.

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. 2019. szeptember 9.
  2. a b Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.