Nagysink község

község Romániában, Brassó megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 24.

Nagysink község (románul: Comuna Cincu) község Romániában, Brassó megye nyugati határán. 1968-ban hozták létre;[3] központja Nagysink, beosztott falva Kisprázsmár.

Nagysink község (Comuna Cincu)
Nagysink község címere
Nagysink község címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rangközség
KözségközpontNagysink
Beosztott falvakKisprázsmár
PolgármesterSorin-Aurel Suciu (2012–)
SIRUTA-kód40820
Népesség
Népesség1681 fő (2021. dec. 1.)[1]
Magyar lakosság37 (2%, 2021)[2]
Népsűrűség14,34 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület117,19 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 54′ 51″, k. h. 24° 48′ 17″45.914167°N 24.804722°EKoordináták: é. sz. 45° 54′ 51″, k. h. 24° 48′ 17″45.914167°N 24.804722°E
Nagysink község weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysink község témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Brassó megye nyugati határán helyezkedik el, dombos vidéken. Szomszédai nyugatra és északra Szeben megye, keletre Sáros község, délre Voila község. A községközpont távolsága a megyeszékhely Brassótól 88 (légvonalban 68) kilométer.

Területe 11 701 hektár, tengerszint fölötti magassága 400–650 méter. Az Olt és a Hortobágy vízgyűjtő területén fekszik, több patak szeli át. Éghajlata mérsékelt szárazföldi, átmenetet képez a zordabb Olt-környéki és az enyhébb küküllőmenti klíma között. Az éves átlaghőmérséklet 8,8 ºC, a csapadék 600-650 mm, uralkodó szélirány az északnyugati. Talaja savas, növényzete és faunája változatos.[4]

Népessége

szerkesztés

1850-től a községet alkotó falvak népessége az alábbiak szerint alakult:[5]

A népesség alakulása 1850 és 2021 között
Lakosok száma
3724
3464
3423
3049
3233
2965
2824
1866
1836
1681
1850189019001920193019561966199220022021
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község népessége 1587 fő volt, melyből 1256 vallotta magát románnak, 172 cigánynak, 54 magyarnak, 53 németnek. Vallási hovatartozás szempontjából 1400 ortodox, 73 evangélikus, 23 katolikus, 13 adventista, 11 református.[5] A 21. század elején a községet az elöregedés jellemzi.[4]

Története

szerkesztés

Nagysinket Rajna-vidéki németek alapították a 12. században, és az úgynevezett Altland (régi ország) része volt. Később Nagysinkszéknek, az erdélyi szászok egyik legrégebbi közigazgatási egységének székhelye lett. Első okleveles említése 1329-ből származik.[6] Erődtemploma a 13. században épült román stílusban. A középkortól a 19. századig fallal körülvett, vásártartó város volt, és Nagysinkszék központja.[7]

Kisprázsmár az úgynevezett Kampestwänkel (káposztasarok) vidéken van, amely híres volt zöldségterméséről.[8] A 12–13. század során települt, templomának építése a stílusjegyek alapján a 13. század elejére tehető.[9]

Szász telepítésű falvak, a németek a 20. század elejéig többségben voltak, majd fokozatosan kivándoroltak.[5] A 20. században a község északi részén lőteret hoztak létre (Poligonul Cincu), 2007-ben pedig harckiképző központtá nyilvánították, ahol hazai és külföldi erők gyakorlatoznak.[10]

Nevezetességei

szerkesztés
  • A nagysinki erődtemplom a 13. század elején épült a falu központjában álló magaslaton, 65 méter magas harangtornyával uralva a település látképét. Eredetileg román stílusú, háromhajós, kéttornyos bazilika volt, de a későbbi átépítések megváltoztatták szerkezetét; mai kinézetét a 19. század elején nyerte el. Kettős várfalából csak néhány alacsony szakasz maradt fenn, őrtornyai, bástyái elpusztultak (a régi városházává átalakított bástya kivételével). A templomépületet a 21. században felújították.[7][11]
  • A kisprázsmári erődtemplom szintén a 13. század elején épült, kerítőfalát és védőtornyait szintén elvesztette. A 21. század elején elhanyagolt állapotban van.[9][12]
  • Nagysinki falumúzeum.[4]
  1. 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  2. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  3. Legea nr. 2 din 16 februarie 1968
  4. a b c Despre Cincu. Primăria Comunei Cincu. (Hozzáférés: 2023. december 20.)
  5. a b c Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái: Nagysink. adatbank.ro. (Hozzáférés: 2023. december 20.)
  6. Lucescu et al: Școala latină din Comuna Cincu. Revista Monumentelor Istorice, LXXII. évf. (2001 – 2003) 1. sz. 65. o. ISSN 1842-5720
  7. a b Fabini 244–249. o.
  8. Roth 42. o.
  9. a b Fabini 725–727. o.
  10. Istoric. CNIJ. (Hozzáférés: 2023. december 20.)
  11. Roth 31–32. o.
  12. Roth 35. o.
  • Fabini: Fabini, Hermann, Klima, Hellmut. Atlas der siebenbürgischen Kirchenburgen und Dorfkirchen, 5. Auflage, Band 1 (német nyelven), Nagyszeben: Monumenta (2022). ISBN 9789737969224 
  • Roth: Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im Schenker Stuhl und Fogarascher Land, Band 4 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag (2017). ISBN 9783946954040