Főmenü megnyitása

Nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratai

A nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratai már a kincs 1799-es megtalálása óta ismertek, azonban a megfejtésükre csak a 20. század utolsó évtizedeiben került sor.[1] A kincsen található rovásfeliratok kárpát-medencei rovásírással készültek.[2]

Feliratok és megfejtéseikSzerkesztés

A megfejtési kísérletek történeteSzerkesztés

A nagyszentmiklósi kincs rovás jeleit egy német tudós rúnáknak tartotta.[forrás?] Szentkatolnai Bálint Gábor 1901-ben értelmezte és a megfejtését benyújtotta a tudományos akadémiának, az azonban nem fogadta el a fordítás érvényességét.[forrás?]

Arany János két epigrammában örökítette meg a híres nyelvészeti vitát:[3]

„Igazi vasfejű székely ez a Bálint,

Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.”

„Szegény Bálint Gábor, boldogtalan góbé

Amennyit Te szenvedsz, mi ahhoz a Jóbé.”

– Arany János

Supka Géza régész, művészettörténész brahmi, óindiai nyelvűnek, Mészáros Gyula turkológus türk feliratnak, Csallány Dezső régész török nyelvű szövegnek látta a feliratot. Pataky László mérnök, Forrai Sándor[4] írástörténész, rovásírás kutató és Fehérné Walter Anna rovásírás kutató, az Őskutatás című folyóirat főszerkesztője magyar nyelvűnek tartja a feliratokat. Bakay Kornél régész professzor szerint a nagyszentmiklósi arany edényeken három fajta írás van: görög betűs görög nyelvű, görög betűs török nyelvű, és rovásírás.[5]

8. számú tálSzerkesztés

 

A rajzot Hampel József készítette és 1884-ben jelentette meg.[6]

 

A fenti olvasatot Vékony Gábor régész-történész egyetemi docens hozta létre, amelyet Zelliger Erzsébet nyelvész egyetemi docens módosított.[7] Az itt olvasható „wosudu” a boza szó legkorábbi emléke, amely az ősmagyar kori -d kicsinyítőképzőt hordozza. Megjegyzendő, hogy az ősmagyar korban nem volt a magyar nyelvben /v/ hang, a w betűvel történő átírás a zöngés bilabiális spiránst /β/ jelöli, ami leegyszerűsítve a /b/ és a /v/ közötti hang.[8]

10. számú tálSzerkesztés

Felirat Nyelv Olvasat Jelentés
  magyar /ydβɣ/ Frissülj fel[9]

15. számú lapos edénySzerkesztés

Felirat Nyelv Olvasat Jelentés
  magyar /βadu eːtky/ erdei étek (=gyümölcs)[9]

5. számú kancsóSzerkesztés

A kancsó felirata kétnyelvű (bilingvális), mindkét nyelven azonos a jelentése.

Felirat Nyelv Olvasat Jelentés
  magyar /ʃaβoɣ/ Savó[10]
  onogur /xïmïs/ vagy /qïmïs/ Savó[9]

6. számú kancsóSzerkesztés

 

Ez egy négynyelvű felirat. Nyelvei: magyar, onogur, szláv, ász/alán. Mindegyik nyelven a víz szó, illetve vízzel kapcsolatos kifejezés szerepel (magyar, alán: "víz", török: "víz-szűrő", szláv: "vízzel").[9]

ForrásművekSzerkesztés

  • Bálint, Csanád (2002): A nagyszentmiklósi kincs. In: História, Vol. 2002. No. 3, Budapest: História Foundation.
  • Bálint Csanád (2003): Nagyszentmiklósi kincs, 2003. In: Hungarian Virtual Encyclopedia, Published by the Research Institute of Philosophy Hungarian Academy of Sciences
  • Bálint, Csanád (2004): A nagyszentmiklósi kincs, Budapest: MTA Institute, 2004.
  • Bóna, István (1984): A XIX. század nagy avar leletei. Die grossen Awarenfunde des 19. Jahrhunderts. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 1982-1983 (1984) pp. 81–160
  • Kiss Jenő & Pusztai Ferenc (2003, ed.): Magyar Nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó.
  • Németh, Gyula (1932): A nagyszentmiklósi kincs feliratai, In: Magyar Nyelv, Vol. XXVIII, N. 3-6, 1932, pp. 65–85 and 129-139.
  • Németh, J. (1932): Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós von J. Németh. Bibliotheca Orientais Hungarica II., Mit Unterstützung der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, Budapest: Kőrösi Csoma-Gesellschaft, Leipzig: Otto Harrassowitz, 1932.
  • Róna-Tas András (1996): A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi Kiadó, ISBN 963-506-106-4
  • Róna-Tas, András (1999): Hungarians and Europe in the Early Middle Ages – An Introduction to Early Hungarian History, Budapest: CEU Press, ISBN 9799639116480
  • Vékony, Gábor (1987): Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében [Rovas inscriptions from the Late Migration Period in the Carpathian Basin]. Szombathely-Budapest
  • Vékony, Gábor (1987): Spätvölkerwanderungszeitliche Kerbinschriften im Karpatenbecken. Acta Acheologica Hungarica Vol. 39, pp. 211–256.
  • Vásáry István (2003): A régi Belső-Ázsia története. Szerk.: Ildikó Bende, sor. szerk.: István Zimonyi. Budapest: Balassi Kiadó
  • Vékony Gábor (2004): A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Budapest: Nap Kiadó. ISBN 963-9402-45-1

JegyzetekSzerkesztés

  1. Vékony Gábor (1985): Késő népvándorláskori rovásfeliratok. Életünk Vol. XXII. No. 1, 71-84.
  2. Vékony Gábor (2004): A székely írás emlékei, kapcsolatai, története
  3. Czakó Gábor: Új- és őstörténetünk[halott link], kortarsonline.hu
  4. Friedrich Klára: Forrai Sándor tanár, írástörténész, rovásírás kutató életrajza
  5. Itthon - Elődeink kincse[halott link]
  6. Hampel József (1884): A nagyszentmiklósi kincs. Tanulmány a népvándorláskori művészetről. In: Archeológiai Értesítő, Vol. 4, 1-166, 1-2
  7. Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First Edition. Budapest: Rovas Foundation, ISBN 978-963-88437-4-6, Section 6.2.9
  8. Kiss Jenő & Pusztai Ferenc (2003, ed.): Magyar Nyelvtörténet. Budapest: Osiris Kiadó.
  9. a b c d Vékony, Gábor (1987): Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében. Szombathely-Budapest: Életünk szerkesztősége
  10. Vékony, Gábor (1987): Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében Szombathely-Budapest: Életünk szerkesztősége

Külső webes hivatkozásokSzerkesztés