Főmenü megnyitása

Nancy Pelosi

az Egyesült Államok Képviselőházának elnöke

Nancy Pelosi (születési nevén Nancy Patricia D'Alesandro, Baltimore 1940. március 26.) amerikai politikus, az Egyesült Államok Képviselőházának (52. és 55.) elnöke. Az első nő, aki ezt a posztot betöltötte.[6]

Nancy Pelosi
Speaker Nancy Pelosi.jpg
Született Nancy Patricia D'Alesandro
1940. március 26. (79 éves)[1][2]
Baltimore[3][4]
Állampolgársága amerikai
Házastársa Paul Pelosi (1963. szeptember 7. – )
Gyermekei
  • Alexandra Pelosi
  • Paul Pelosi, Jr.
  • Christine Pelosi
SzüleiThomas D'Alesandro, Jr.
Foglalkozása politikus
Tisztség
  • party chair (1981–1983, California Democratic Party)
  • elnök (1985–1986, Democratic Senatorial Campaign Committee)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1991. január 3. – 1993. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1993. január 5. – 1995. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1995. január 4. – 1997. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1997. január 7. – 1999. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1999. január 6. – 2001. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2001. január 3. – 2003. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2003. január 7. – 2005. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2005. január 4. – 2007. január 3.)
  • Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának képviselőházi elnöke (2007. január 4. – 2011. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2007. január 4. – 2009. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2009. január 6. – 2011. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2011. január 5. – 2013. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2013. január 3. – 2015. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2015. január 6. – 2017. január 3.)
  • az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2017. január 3. – 2019. január 3.)
  • Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának képviselőházi elnöke (2019. január 3. – )
Iskolái
  • Institute of Notre Dame (1954–1958)
  • Trinity Washington University (1958–1962, BA, politikatudomány)
Kitüntetései
Vezetői pályafutása

Nancy Pelosi aláírása
Nancy Pelosi aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Pelosi témájú médiaállományokat.

Az elnöki posztot elsőként 2007. január 4. és 2011. január 3. között viselte a a Demokrata Párt jelöltjeként. Ezt követően a kisebbségbe kerülő demokrata képviselőcsoport vezetője volt nyolc évig. 2018. január 3-tól – miután a demokraták ismét többséget szereztek a képviselőházban – ismét elnökké választották.

1987-től folyamatosan megválasztották a képviselőház tagjának Kaliforniában. Ez idő alatt három választókerületet képviselt: 1987–1993 között Kalifornia 5., 1993–2013 között a 8., 2013-tól kezdődően pedig a 12. választókerület képviselője volt.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

FiatalkoraSzerkesztés

Erős politikai indíttatással rendelkező, Baltimore-i családba született: édesapja, Thomas D’Alesandro, Jr., kongresszusi képviselő, majd 12 éven át Baltimore polgármestere volt. Később bátyja, Thomas D'Alesandro III is viselte a Baltimore-i polgármesteri tisztséget.[6][7]

A washingtoni Trinity College-ban tanult politikatudományt, 1962-ben szerezte meg diplomáját. Itt ismerkedett meg Paul Pelosival, akivel 1963-ban összeházasodtak. A házaspár New Yorkba, majd hat évvel később Kaliforniába, San Franciscoba költözött. Öt gyermekük született: négy lány és egy fiú.[6][7]

Politikai pályafutásának kezdeteSzerkesztés

Politikai pályafutása Kaliforniához kötődik. Eleinte a gyereknevelés mellett dolgozott a San Francisco-i demokraták önkénteseként dolgozott. Összejöveteleket szervezett, kampányokban vett részt és hatékonynak bizonyult forrásszervezésben, adományok gyűjtésében. Sikerei révén ismertsége is növekedett és 1976-tól már Kaliforniát képviselte a demokrata párt országos választmányában (DNC). 1981 és 1983 között a Kaliforniai Demokrata Párt vezetője volt.[6][7]

Kongresszusi képviselőkéntSzerkesztés

Pelosi tevékenysége során baráti kapcsolatba került Kalifornia állam egyik kongresszusi képviselőjével Phil Burtonnel és feleségével Sala Burtonnel. Phil Burton 1983-as halála után özvegyét választották meg kongresszusi képviselőnek, ám Sala Burton szintén megbetegedett és 1987-ben elhunyt. Halála előtt arra biztatta Pelosit, hogy induljon a megüresedő helyért. Pelosi elindult az időközi választáson és bejutott a Kongresszusba. A következő évben, 1988-ban rendezett választáson mandátumát megvédte a hagyományosan demokrata többségű körzetben. Ettől kedve a körzetben minden választáson – 2018-ig 16 alkalommal – megvédte mandátumát. 2002-ben a kisebbségi demokrata frakció vezetőjévé választották. Ezzel ő lett az első nő az amerikai történelemben, aki ezt a posztot betölthette.[6][7]

Első elnöki megbízatásaSzerkesztés

A 2006-os félidős választásokon a demokraták többséget szereztek az amerikai Kongresszusban és Pelosit 2007. január 4-én a Kongresszus elnökévé választották. Ezen a poszton is ő volt az első női elnök az Egyesült Államok történetében. A republikánus elnök George W. Bush heves kritikusaként lépett föl, ellenezte az iraki háborút, kiállt a fegyvertartás szigorítás és az abortuszhoz való jog mellett. Ugyanakkor 2009-ben ellentmondásos helyzetbe került, amikor a CIA azt állította, hogy tudnia kellett a CIA által alkalmazott, vízbefojtást imitáló vallatási technikákról, amik ellen Pelosi nyilvánosan szót emelt. Pelosi tagadta hogy tudott volna a gyakorlatról.[6][7]

A 2008-as amerikai elnökválasztáson a demokraták jelöltje, Barack Obama lett az ország elnöke. Pelosi – a képviselőházi többség vezetőjeként – fontos támasza volt Obama politikájának. Így jelentős szerepe volt a sok, korában biztosítással nem rendelkező amerikai polgárnak egészségügyi biztosítást eredményező, de heves belpolitikai vitát kiváltó társadalombiztosítási reform, az Obamacare keresztülvitelében.[6][7]

A 2010-es félidős választáson a demokraták elvesztették képviselőházi többségüket, így a képviselőház élére republikánus jelölt került John Boehner személyében. Pelosi ismét a kisebbségi demokrata frakció vezetője lett.[6][7]

A kisebbségi frakció vezetőjeSzerkesztés

Pelosi a következő nyolc évben a kisebbségi, demokrata frakció vezetője volt. Tevékenységét és a vezetése alatt álló demokraták gyenge eredményeit számos kritika érte. 2016-ban Tim Ryan demokrata képviselő versenybe szállt, hogy átvegye a képviselőcsoport irányítását, de alul maradt Pelosival szemben. 2018. február 8-án, az amerikai történelemben rekord hosszúnak számító felszólalást mondott el a képviselőház ülésén: 8 óra 7 percen át beszélt a gyermekként az Egyesült Államokba került illegális bevándorlók jogainak tervezett megnyirbálása ellen tiltakozva.[6][7][8][9]

Második elnöki megbízatásaSzerkesztés

A demokraták a 2018. novemberi félidős választásokon visszaszerezték a többséget a képviselőházban, így Pelosit 2019 január 3-án ismét a ház elnökévé választották, így ő lett Donald Trump ellenzékének egyik legmeghatározóbb vezetője.[6][7][10]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés