Nancy Pelosi

Nancy Patricia Pelosi (született D'Alesandro) (Baltimore, Maryland, 1940. március 26. –) amerikai politikus, az Egyesült Államok Képviselőházának (52. és 55.) elnöke. Az első nő, aki ezt a posztot betöltötte.

Nancy Pelosi
Született	Nancy Patricia D'Alesandro 1940. március 26. (79 éves) Baltimore
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Paul Pelosi (1963. szeptember 7. – )
Gyermekei	Alexandra Pelosi Paul Pelosi, Jr. Christine Pelosi
Szülei	Thomas D'Alesandro, Jr.
Foglalkozása	politikus
Tisztség	party chair (1981–1983, California Democratic Party) elnök (1985–1986, Democratic Senatorial Campaign Committee) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1991. január 3. – 1993. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1993. január 5. – 1995. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1995. január 4. – 1997. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1997. január 7. – 1999. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (1999. január 6. – 2001. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2001. január 3. – 2003. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2003. január 7. – 2005. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2005. január 4. – 2007. január 3.) Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának képviselőházi elnöke (2007. január 4. – 2011. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2007. január 4. – 2009. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2009. január 6. – 2011. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2011. január 5. – 2013. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2013. január 3. – 2015. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2015. január 6. – 2017. január 3.) az Egyesült Államok képviselőházának tagja (2017. január 3. – 2019. január 3.) Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának képviselőházi elnöke (2019. január 3. – )
Iskolái	Institute of Notre Dame (1954–1958) Trinity Washington University (1958–1962, politikatudomány, BA)
Kitüntetései	Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (2007. június 2.) National Women's Hall of Fame (2013) Profile in Courage Award (2019)
Vezetői pályafutása
Nancy Pelosi aláírása
weboldal Facebook IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Pelosi témájú médiaállományokat.

A tisztséget elsőként 2007. január 4. és 2011. január 3. között viselte a a Demokrata Párt jelöltjeként. Ezt követően a kisebbségbe kerülő demokrata képviselőcsoport vezetője volt nyolc évig. 2018. január 3-tól – miután a demokraták ismét többséget szereztek a képviselőházban – újra elnökké választották.

1987-től folyamatosan megválasztották a képviselőház tagjának Kaliforniában. Ez idő alatt három választókerületet képviselt: 1987–1993 között Kalifornia 5., 1993–2013 között a 8., 2013-tól kezdődően pedig a 12. választókerület képviselője volt.

Élete

Fiatalkora

Erős politikai indíttatással rendelkező, baltimore-i családba született: édesapja, Thomas D’Alesandro, Jr., kongresszusi képviselő, majd 12 éven át Baltimore polgármestere volt. Később bátyja, Thomas D'Alesandro III is viselte a Baltimore-i polgármesteri tisztséget.

A washingtoni Trinity College-ban tanult politikatudományt, 1962-ben szerezte meg diplomáját. Itt ismerkedett meg Paul Pelosival, akivel 1963-ban összeházasodtak. A házaspár New Yorkba, majd hat évvel később Kaliforniába, San Franciscóba költözött. Öt gyermekük született: négy lány és egy fiú.

Politikai pályafutásának kezdete

Politikai pályafutása Kaliforniához kötődik. Eleinte a gyermeknevelési politika mellett, a San Franciscó-i demokraták önkénteseként dolgozott. Összejöveteleket szervezett, kampányokban vett részt, és hatékonynak bizonyult a forrásszervezésben, adományok gyűjtésében. Sikerei révén ismertsége is növekedett, és 1976-tól már Kaliforniát képviselte a demokrata párt országos választmányában (DNC). 1981 és 1983 között a Kaliforniai Demokrata Párt vezetője volt.

Kongresszusi képviselőként

Tevékenysége során baráti kapcsolatba került Kalifornia állam egyik kongresszusi képviselőjével, Phil Burtonnel és feleségével, Salával. Burton 1983-as halála után özvegyét választották meg kongresszusi képviselőnek, ám Sala Burton szintén megbetegedett és 1987-ben elhunyt. Halála előtt arra biztatta Pelosit, hogy induljon megüresedő helyéért. Pelosi az időközi választáson bejutott a Kongresszusba. A következő évben, 1988-ban rendezett választáson mandátumát megvédte a hagyományosan demokrata többségű körzetben, ahogyan ttől kedve minden választáson – 2018-ig 16 alkalommal. 2002-ben a kisebbségi demokrata frakció vezetőjévé választották. Ezzel ő lett az első nő az amerikai történelemben, aki ezt a posztot betölthette.

Első elnöki megbízatása

A 2006-os félidős választásokon a demokraták többséget szereztek az amerikai Kongresszusban, és Pelosit 2007. január 4-én a Kongresszus elnökévé választották. Ezen a poszton is ő volt az első női elnök az Egyesült Államok történetében. A republikánus elnök George W. Bush heves kritikusaként lépett föl, ellenezte az iraki háborút, kiállt a fegyvertartás szigorítása és az abortuszhoz való jog mellett. Ugyanakkor 2009-ben ellentmondásos helyzetbe került, amikor a CIA azt állította, hogy tudnia kellett a CIA által alkalmazott, vízbefojtást imitáló vallatási technikákról, amik ellen Pelosi nyilvánosan szót emelt, ám ő tagadta, hogy tudott volna a gyakorlatról.

A 2008-as amerikai elnökválasztáson a demokraták jelöltje, Barack Obama lett az ország elnöke. Pelosi – a képviselőházi többség vezetőjeként – fontos támasza volt az első színesbőrű elnök politikájának. Így jelentős szerepe volt a sok, korában biztosítással nem rendelkező (többnyire friss bevándorlói hátterű) amerikai polgárnak egészségbiztosítást eredményező, de heves belpolitikai vitát kiváltó társadalombiztosítási reform, az Obamacare keresztülvitelében.

A 2010-es félidős választáson a demokraták elvesztették képviselőházi többségüket, így a képviselőház élére republikánus jelölt került John Boehner személyében. Pelosi ismét a kisebbségi demokrata frakció vezetője lett.

A kisebbségi frakció vezetője

Pelosi a következő nyolc évben a kisebbségi, demokrata frakció vezetője volt. Tevékenységét és a vezetése alatt álló demokraták gyenge eredményeit számos kritika érte. 2016-ban Tim Ryan demokrata képviselő versenybe szállt, hogy átvegye a képviselőcsoport irányítását, de alulmaradt Pelosival szemben. 2018. február 8-án, az amerikai történelemben rekord hosszúnak számító felszólalást mondott el a képviselőház ülésén: 8 óra 7 percen át beszélt a gyermekként az Egyesült Államokba került illegális bevándorlók jogainak tervezett megnyirbálása ellen tiltakozva.

Második elnöki megbízatása

A demokraták a 2018. novemberi félidős választásokon visszaszerezték a többséget a képviselőházban, így Pelosit 2019. január 3-án ismét a ház elnökévé választották, így ő lett Donald Trump ellenzékének egyik legmeghatározóbb vezetője.

Források

• ↑ Biography: Nancy Pelosi Biography (angol nyelven). biography.com. (Hozzáférés: 2019. január 8.)
• ↑ Encyclopædia Britannica Online: Nancy Pelosi, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc. Hozzáférés ideje: 2019. január 9. 
• ↑ NBC, 2018.02.08.: Phil McCausland: Pelosi sets House record with eight-hour speech backing DACA (angol nyelven). NBC, 2018. február 8. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
• ↑ Index, 2018.02.08.: Nancy Pelosi 8 órás beszédet tartott az illegális bevándorlók gyerekeiről. Index.hu, 2018. február 8. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
• ↑ Index, 2019.01.03.: Nancy Pelosit választották a képviselők házelnöknek. Index.hu, 2019. január 3. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
• ↑ BBC, 2019.01.02.: Anthony Zurcher: Nancy Pelosi: The remarkable comeback of America's most powerful woman (angol nyelven). BBC, 2019. január 2. (Hozzáférés: 2019. január 25.)