Főmenü megnyitása

A Naphosszat egy 2009-ben készült magyar dokumentumfilm, Kolovratnik Krisztián első saját rendezésű filmje, melyben Törőcsik Mari és Anatolij Vaszilijev közös munkáját rögzíti. A magyar színjátszás Európa szerte ismert színésznőjét és korunk egyik legjelentősebb színházi rendezőjét követhetjük végig Marguerite Duras Naphosszat a fákon című darabjának próbafolyamata során a kaposvári Csiky Gergely Színházban.[1]

Naphosszat
2010-es magyar film

Torocsik Naphosszat.jpeg
Rendező Kolovratnik Krisztián
Producer Kolovratnik Krisztián
Műfaj dokumentumfilm
Főszerepben Törőcsik Mari és Anatolij Vasziljev
Zene Selmeczi György
Operatőr Kardos Sándor
Vágó Kiss Wanda
Hangmérnök Kőporossi János
Juhász Róbert
Bőhm Dániel
Gyártásvezető Tóth András
Gyártás
Gyártó Kolorfilm
OrszágMagyarország Magyarország
Nyelv magyar
Játékidő 47 perc
Forgalmazás
BemutatóMagyarország 2010. január 29.
Franciaország 2010. október 19.
További információk

A filmrőlSzerkesztés

A Naphosszat tulajdonképpen egy tartalmas beszélgetés korunk két jelentős színházi személyiségével. Törőcsik Mari és Anatolij Vaszilijev 11 év után találkoznak újra a színház falai között közös darabjuk próbáján. Az eltelt évtizedben mindkettőjük életét radikális történések szabdalták: Törőcsik Mari a fizikai-, Anatolij Vaszilijev pedig az alkotói halálból tér vissza a közös munkához. Beszélgetéseik során sok aktuális kérdést feszegetnek, mint a valódi értékek és az önazonosságért folytatott harc, valamint az európai színházi kultúra mai állapota és tendenciái.

A film fogadtatásaSzerkesztés

A dokumentumfilm, ahogy a rendező-producer Kolovratnik Krisztián nyilatkozta, sokkal többet hozott a vártnál. A 2010-es januári premier óta külföldi vetítések és nyári fesztiválok programjaként szerepelt, a 41.Magyar Filmszemle és a CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál is műsorára tűzte, a televízió is játssza. A rendező különösen nagy lelkesedéssel mesélt a balatonszemesi fesztiválról, ahol a fiatalok a fűben ülve a hátizsákjukkal nézték a filmet, hiszen ez pontosan tükrözi a film olyasfajta szándékát, hogy ezekről a témákról ezt a generációt is elgondolkodtassa. A Naphosszat telt házas bemutatásra került a Párizsi Magyar Intézetben is a főszereplők társaságában.

BemutatókSzerkesztés

Dátum Fórum
2010. január 29. Sajtóvetítés, Budapest, Kino Mozi
2010. február 3. 41. Magyar Filmszemle, Budapest, Palace Mom Park Cinema
2010. február 7. 41. Magyar Filmszemle, Budapest, Uránia Nemzeti Filmszínház
2010. április 30. V. Villányi Borzsongás Fesztivál, Villány, Gere Tamás és Zsolt Pincészete
2010. július 23. Szemes Fesztivál, Balatonszemes
2010. október 6. CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál, Pécs
2010. október 19. Párizsi Magyar Intézet (Istitut Hongrois), Párizs
2010. november 22. Duna Televízió
2010. november 23. Duna II. Autonómia

IdézetekSzerkesztés

Törőcsik Mari és Anatolij Vaszilijev gondolatai az életről és a színházról - idézetek a filmből.

Törőcsik MariSzerkesztés

  • „Így vagy úgy, aki nagyon nagy minőség, az az egész világon bajban van.”
  • „Mindig az út a lényeges, mindig a próbafolyamat. Az a legizgalmasabb dolog a világon. Az a baj, hogy ehhez az úthoz hihetetlen energia kell. Mennél nehezebb utat kell járnom, annál felfokozottabb örömmel vagyok képes csinálni. Azt bejelenteni, hogy megérkezett a patyolatból a ruha, azt akkor is tudja az ember, ha elolvas egy regényt. De azt hogy "Vért, Jago, vért!", na ahhoz nagy öröm kell belül, nagy felfokozott idegrendszer.”
  • „A közönség együtt az nagyon kegyetlen. Ha nem kap meg mindent, akkor én attól féltem, hogy fölállnak és elmennek.”
  • „Én nem vagyok se popsztár, se díva. Ez [a taps] annak szólt, hogy a közönség tudja, hogy én honnét jöttem vissza.”
  • „"Vasziljev, hogy így fejezzem ki magam, színházi rendező. És ilyen nagyon kevés van a világban. Na, én kifogtam egyet belőle.”

Anatolij VasziljevSzerkesztés

  • „Törőcsik Mari átélte a fizikai halált és visszatért az életbe, és amikor visszatért, egy jóval korábbi életbe tért vissza, mint az az óra és az a perc, amikor kómába esett. Én pedig, amikor a fennálló színházi rendszerrel szembeni tiltakozásom jeléül önkéntes száműzetésbe hajszoltam magamat, napról napra átéltem a szellemi-lelki halált. És nap mint nap szellemileg-lelkileg fel kellett támadnom. Így találkoztunk, és ő velem együtt bejárt minden fázist a félholt állapottól az abszolút életerőig. Amikor kijött a színpadra pezsgővel koccintani, fekete kosztümben, fekete zakóban és nadrágban, gyönyörű ékszerekkel a nyakában, azt mondta: »Én ezt a kosztümöt neked csináltattam, Anatolij.« Gyönyörű volt, olyan gyönyörű, amilyennek korábban nem is láttam...”
  • „Amikor azt kérdezik tőlem, hogy hol helyezkedik el az én színházam, ezt a példát szoktam felhozni: képzeljék magukat egy deszkapajtába valahol egy kertben. ahol erősek a fények. A deszkák résein keresztül behatolnak a napsugarak, kis fénycsíkokat látunk, amelyekben porszemek laknak, és Önök világosan érzékelik ennek a fénycsíknak a matériáját. Hát ezen a síkon helyezkedik el az a fajta színház, amellyel én foglalkozom. Se lejjebb, se feljebb, csak ezen az egy síkon.”
  • „Az olyan embereket, mint én, el kell felejteni. Bennünket meg kell semmisíteni. Az olyan embereket, mint én vagyok, nem is engedném a színházba. Zavarjuk az életet, a munkát, a kultúra létrehozását, azt a kultúrát, amire mindenkinek szüksége van. Mi tulajdonképpen kártevők vagyunk, terroristák, nekünk már nem szabadna létezni.”

ForrásokSzerkesztés

  1. Naphosszat - egy próba titkai. nepszava.hu, 2010. február 2. (Hozzáférés: 2011. január 18.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés