Nopcsa Elek (kancellár)
Felső-szilvási báró Nopcsa Elek (1775. március 14. – Bécs, 1862. november 28.) erdélyi udvari kancellár.
| Nopcsa Elek | |
| Született | 1775. március 14. nem ismert |
| Elhunyt | 1862. november 28. (87 évesen) Bécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | kancellár (1837–) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
A magyar nemesi származású báró Nopcsa családban született. Nopcsa Ferenc és osztoniczai Csóka Mária fia. Fivére báró felsőszilvási Nopcsa László (1794–1884), Hunyad vármegye főispánja 1848-ig, földbirtokos,[1] akinek két fia báró Nopcsa Ferenc és ifjabb Nopcsa Elek voltak.[2]
Előbb Hunyad vármegyénél kezdte hivataloskodását, ahol szép tehetségei és bő ismeretei folytán 1816-ban főispán, 1819-ben kormányszéki, 1822-ben udvari tanácsos, 1831-ben Szent István-rend keresztese, 1832-ben királyi táblai elnök, 1834-ben az országos rendek elnöke, 1837-ben erdélyi udvari főkancellár és valóságos belső titkos tanácsos lett. 1844-ben a Lipót-rend nagy keresztjét kapta és nyugalomba lépett. Végül 1855. december 31-én a Szent István- és Lipót-rendek szabályainál fogva ausztriai birodalmi báróságra emeltetett.
Beszéde, melyet az erdélyi ország rendjeihez intézett 1837-ben, a pozsonyi Alveare (Méhkas) c. folyóiratban jelent meg (Cursus I. Vol. II. 1847.).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Nopcsa László
- ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 664. oldal
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
További információk szerkesztés
- Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.
.svg){kind=small}