Nopcsa Elek (kancellár)

(1775–1862) jogász, erdélyi udvari kancellár

Felső-szilvási báró Nopcsa Elek (1775. március 14. – Bécs, 1862. november 28.) erdélyi udvari kancellár.

Nopcsa Elek
Született1775. március 14.
nem ismert
Elhunyt1862. november 28. (87 évesen)
Bécs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztségekancellár (1837–)
SablonWikidataSegítség
A báró felső-szilvási Nopcsa család címere

Életútja

szerkesztés

A magyar nemesi származású báró Nopcsa családban született. Nopcsa Ferenc és osztoniczai Csóka Mária fia. Fivére báró felsőszilvási Nopcsa László (17941884), Hunyad vármegye főispánja 1848-ig, földbirtokos,[1] akinek két fia báró Nopcsa Ferenc és ifjabb Nopcsa Elek voltak.[2]

Előbb Hunyad vármegyénél kezdte hivataloskodását, ahol szép tehetségei és bő ismeretei folytán 1816-ban főispán, 1819-ben kormányszéki, 1822-ben udvari tanácsos, 1831-ben Szent István-rend keresztese, 1832-ben királyi táblai elnök, 1834-ben az országos rendek elnöke, 1837-ben erdélyi udvari főkancellár és valóságos belső titkos tanácsos lett. 1844-ben a Lipót-rend nagy keresztjét kapta és nyugalomba lépett. Végül 1855. december 31-én a Szent István- és Lipót-rendek szabályainál fogva ausztriai birodalmi báróságra emeltetett.

Beszéde, melyet az erdélyi ország rendjeihez intézett 1837-ben, a pozsonyi Alveare (Méhkas) c. folyóiratban jelent meg (Cursus I. Vol. II. 1847.).

  1. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Nopcsa László
  2. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 664. oldal

További információk

szerkesztés
  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.